Öt elemből álló ukrajnai támogatási csomag képezi az Ukrajna NATO tagsága felé vezető hidat - jelentette ki Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára szerdán az állam- és kormányfőket tömörítő Atlanti Tanács ülése előtt Washingtonban a Magyar Távirati Iroda (MTI) híre szerint.
A főtitkár a csúcstalálkozó Ukrajnáról szóló döntéseire vonatkozó várakozásokat ismertetve elmondta: azt várja, hogy a szövetségesek egy jelentős csomagról tudnak megállapodni, ami öt fő elemből áll. Ezek között említette az Ukrajna védelméért felelős NATO-parancsnokság létrehozását, amely kiképzési feladatokat lát majd el. A várakozások közé sorolta az Ukrajna támogatására vonatkozó hosszú távú kötelezettségvállalást, valamint azonnali katonai támogatások bejelentését, ide értve a légvédelmet.
A NATO főtitkára szerint újabb kétoldalú biztonsági megállapodások megkötésére is alkalmat ad a csúcstalálkozó Ukrajna és tagállamok között. Az Ukrajnára vonatkozó csomag részeként megemlítette még az ukrán és a NATO-haderők közötti átjárhatóság megteremtését.
A NATO-főtitkár szerint nem az a kérdés, hogy Ukrajna NATO-tag lesz-e, hanem az, hogy mikorJens Stoltenberg: A NATO nem tervez csapatokat küldeni Ukrajna területéreEmlékeztetett, hogy kedden bejelentés hangzott el arról, hogy öt tagállam, köztük az Egyesült Államok, Olaszország, Románia új fejlett légvédelmi rendszereket juttat el Ukrajna számára.
A főtitkár azt is elmondta, hogy várakozásai szerint az Egyesült Államok a novemberi elnökválasztás kimenetelétől függetlenül erős szövetséges marad, amit azzal indokolt, hogy Washingtonnak is biztonsági érdeke fűződik egy erős NATO-hoz. Hangsúlyozta azt is, hogy az Egyesült Államokban a NATO-val kapcsolatban megfogalmazott kritika soha nem a szövetséggel szemben hangzott el, hanem tagállamokkal szemben, amelyek nem járultak hozzá megfelelő mértékben a kollektív védelemhez, ez pedig megváltozott, hiszen mostanra drámai növekedés állt be a védelmi kiadásokat tekintve az európai NATO-tagországokban.
Új fejezetet nyitott a NATO, a világ eljutott ahhoz a ponthoz, ahol a békítő kompromisszumok szerepét átveszi az erő politikája