- Hegyi Iván: Első és egyetlen

Július 13. volt, amikor 1930-ban megkezdődött az első és egyetlen labdarúgó-világbajnokság. Kronológiailag az első, míg az egyetlen három tekintetben is: 1. nem tartottak selejtezőket; 2. csupán egy városban – az uruguayi fővárosban, Montevideóban – rendezték; 3. azóta kiderült, békeidőben ehhez fogható tömegeket megmozgató globális esemény nincs több a Földön.

Európa vonakodott képviseltetni magát, mindenekelőtt a hosszú hajóút és a részt vevő játékosok csaknem két hónapos távolmaradása miatt (ez idő alatt szép pénzeket kereshettek a klubok különböző hírverő mérkőzéseken). Még a franciák is lemondták a szereplést, noha a FIFA elnöke, Jules Rimet a honfitársuk volt, de aztán a nemzetközi szövetség feje közbenjárt, és május 19-én, szűk két hónappal a torna kezdete előtt Párizsban bejelentették: a „kékek” elutaznak az uruguayi fővárosba.

Belgium és Románia válogatottjával együtt. Szó szerint. Ugyanazon a hajón, a Conte Verdén hasították a tengert – bár a románok Genovában, a franciák Nizzában, a belgák Barcelonában léptek a fedélzetre –, míg a jugoszlávok a Marseille-ből induló Florida postagőzhajón keltek át az óceánon. Erre szállt volna át az egyiptomi csapat is, de hajója viharba került a Földközi-tengeren, és lekéste a csatlakozást.

Maradt 13 résztvevő, köztük négy az „öreg földrészről”. Az utóbbiak kilenc nappal a rajtot megelőzően érkeztek meg Montevideóba, és négyből hárman nyertek az első mérkőzésükön, csak a belgák kaptak ki.

A vb-nyitányon két meccs zajlott egyidőben: az Egyesült Államok–Belgium találkozó (3:0) a Parque Central, míg a Franciaország–Mexikó mérkőzés (4:1) a Pocitos stadionban. A legnagyobb aréna, a csaknem 100 ezres Centenario még nem volt készen, noha – a korabeli viszonyokhoz képest – csillagászati összeget, 450 ezer dollárt áldoztak a felépítésére. Azért hívták „centenáriuminak”, mert Uruguay 1930-ban ünnepelte függetlensége kivívásának századik évfordulóját.

A vb első gólját a francia Lucien Laurent szerezte. Az Ernest Libérati gólpasszát értékesítő csatár utóbb azt mondta: „Nem tettem fel magamban a kérdést, hogy ez volt-e az első gól a világbajnokságon. Eszembe sem jutott.” Az 1930-as a francia csapat tagjai közül ő érte meg egyedül hazája első futball-világbajnoki címét 1998-ban (hét évvel később, 97 esztendős korában hunyt el). Pedig a második világháború alatt három évig volt német hadifogoly-táborban. Csapattársa, Alexandre Villaplane ellenben a náci kollaboránsok közé tartozott, zsidókat zsarolt és jelentett fel, majd 1944. december 27-én – három nappal a 40. születésnapja után – kivégezték „legalább tíz gyilkosságban való közvetlen részvétele” miatt.

Laurent csak úgy tudott játszani a vb-n, hogy a Peugeot autógyár montbéliard-i üzeme fizetés nélküli szabadságot adott neki, miként Alexis Thépot kapusnak a vámhatóság. Thépot a mexikóiakkal vívott mérkőzésen fél óra múltán, 2:0-nál megsérült. Csere nem volt, a fedezet Augustin Chantrel állt a kapuba, a franciák maradtak tízen, és győztek.

Az amerikaiak rosszabbul jártak az elődöntőben: Jimmy Douglas már a negyedik percben megsérült, és bicegve „védett”, majd negyedóra múltán a hátvéd Ralph Tracy eltörte a lábát, s bár a szünetig a pályán maradt, még sántítani sem tudott. Jack Coll, az amerikai csapatorvos neki akart támadni John Langenus belga játékvezetőnek, de a pályán megbotlott, a zsebében tartott kloroformos üveg eltört, a doktor pedig elkábult, fektében vitték le a játéktérről.

Marcel Pinellel kapcsolatban a francia külügyminisztérium bódított: a vb idejére „különleges küldetésre” delegálta a csatárt a montevideói francia konzulhoz. A szövetségi kapitány Gaston Barreau-t azonban nem nélkülözte a zeneakadémia, ezért a válogatottat 1919-től 1955-ig (!), 197 mérkőzésen irányító szakvezetőt Raoul Cadron helyettesítette a tornán. Barreau utolsó (12.) válogatott meccsét 1914-ben Budapesten játszotta Gabriel Hanot-val, a L’Équipe későbbi főszerkesztőjével, a BEK és az Aranylabda „atyjával” egyetemben. A magyar csapat 5:1-re nyert, a 20 válogatott találkozóján 18 gólt szerző Bodnár Sándor (MAC) mesterhármast ért el.

Montevideóban 1930. július 1-től 92 egymást követő napon esett az eső. A vb-nyitány amerikai–belga meccsén még hó is hullott. Az amerikaiak a Munargo fedélzetén 18 napig hajóztak Bermudán és Brazílián keresztül, a mexikóiak pedig eltévedtek, Veracruzból először Havannába tartottak, onnan fordultak vissza, hogy New Yorkban csatlakozzanak az amerikaiakhoz.

A Nemzeti Sport így írt a premier napján: „Ma kezdődik Uruguay fővárosában, Montevideóban az első világbajnoki torna. A Franciaország–Mexikó és a Belgium–USA mérkőzés jelenti a nyitányt. A torna győztese az első futballvilágbajnok címét kapja, de Európa nagy futballnemzetei kétségbe fogják vonni ennek a büszke címnek jogosságát. Ma már megállapítható, hogy az első világbajnoki torna Montevideóban való megrendezése szerencsétlen ötlet volt. Európa, amely ugyan pillanatnyilag nem vitathatja a két olimpiai torna eredményei alapján a dél-amerikai futball világhegemóniáját, sajátos viszonyai miatt nem kelhetett át legjobb csapataival az óceánon, s olyan csapatokra volt kénytelen bízni képviseletét, amelyek messze állnak az európai első klasszistól. Európa sportközvéleménye fenntartással él, a világbajnokság realitását tagadja, de természetesen érdeklődéssel figyel a nagy jelentőségű futballesemény felé, amely tisztázhatja az amerikai futballnemzetek erőviszonyait, s a kiutazott néhány európai nemzeten keresztül újabb alkalmat ad a két világrész futballjának némi összehasonlítására is.”

Uruguayban egészen másként tekintettek az eseményre. Kihirdették: az állami hivatalok a vb napjaiban csak délig tartanak nyitva. A szövetségi kapitány 44-es keretből válogatott a torna előtt. A felüket kirostálta, majd a bennmaradó 22 játékos a következő napi programot bonyolította: felkelés reggel 8 órakor; 10 óráig séta és testgyakorlat, utána fürdő, masszázs és bő reggeli; délig rádió, gramofon vagy egyéb, de nem izgató (!) szórakozás; délben vitaminos ebéd, utána pihenőóra; délután háromkor torna és testgyakorlat (a délelőtti mozgás csak „egészen könnyű természetű” volt); este fél 8-kor vacsora, utána a régebbi sérülések gyógykezelése Ernesto Figoli és Luis Grecco által (ugyanők ellenőrizték a játékosok testsúlyát naponta, szintén az esti órákban); ezután "ének, zene, tánc", majd 22.30-kor lefekvés.

Figoli és Grecco Alberto Supicci szövetségi kapitány két elődje volt, Figoli masszőr, majd kineziológus lett. A napirend pedig bevált, az 1924-ben és 1928-ban is olimpiai bajnok uruguayi válogatott elnyerte a világbajnoki címet.

Már, ha ez az agendán múlt.