A fővárosi önkormányzat több mint egy éve, tavaly júniusban indított pert a Magyar Államkincstár ellen a Tarlós-éra óta tizenkétszeresére emelt, a fővárosi közszolgáltatások fenntartását veszélybe sodró szolidaritási hozzájárulás miatt. Karácsony Gergely főpolgármester akkor azt mondta: „Nem csupán Budapest, hanem egész Magyarország-ellenes az a költségvetési politika, amit az Orbán-kormány folytat az önkormányzatok rovására”. A városvezető úgy vélte, ha győznek a perben, az az egész önkormányzati szektor finanszírozási rendszerének összeomlását hozza el. Erre azonban – ha így is lesz – még legalább két hónapot várni kell.
Az ügy megértéséhez érdemes felidézni a jogi eljárások előzményeit. Első nekifutásra eljárásjogi hibára hivatkozva visszautasították Budapest keresetét és csak a Fővárosi Ítélőtábla kötelezésére indították el a pert. A Fővárosi Törvényszék aztán tavaly novemberben sem hozott ítéletet, mert alkotmányossági aggályai támadtak. A bíróság felfüggesztette az eljárást és egyedi normakontrollt kért Alkotmánybíróságtól (AB). Azt indítványozták, hogy az AB állapítsa meg: a szolidaritási hozzájárulás nemzetközi szerződésbe ütközik és rendelje el az alkalmazás tilalmát. Az indoklásban a törvényszék kitért arra, hogy „a főváros esetében megállapítható a szolidaritási hozzájárulás állami konfiskáló, elkobzó jellege”. Budapestnek az idén 75,5 milliárdot kell befizetnie ezen a címen az államkasszába, miközben a kötelező feladatok ellátására ennek kevesebb, mint a felét, 35,9 milliárd forint kapja központi támogatásként. A szolidaritási adó mértéke 30 százalékkal növekszik az idén, miközben a helyi iparűzési bevétel csak 10,5 százalékkal.
Választás után jött a bosszú, folytatódik a Budapest módszeres kivéreztetéseAz Alkotmánybíróságnak a törvény szerint 90 napja volt a kérelem elbíráslására, de még nem született döntés. A késés okát firtató kérdéseinkre a testület azt válaszolta, hogy „a bírói kezdeményezés 2024. március 25-én érkezett be hozzájuk. Az ügy előadó alkotmánybírójának kijelölése soron kívül megtörtént, aki megkereste a Pénzügyminisztériumot”. A tárca azonban csak május 10-én küldte meg állásfoglalását az Alkotmánybíróságnak. Egyenesen Varga Mihálytól kaptak választ.
„A szolidaritási hozzájárulás tartalmát tekintve köztehernek (adónak) minősül, hiszen kötelező jellegű, közvetlen ellenszolgáltatás nélküli pénzbeli szolgáltatás, így nemteljesítés esetén az állam köztartozásként kényszer útján is biztosíthatja a beszedését” – érvelt az Alkotmánybíróságnak küldött állásfoglalásában a pénzügyminiszter, aki arra is felhívta a testület figyelmét, hogy az adószabályokkal és azok módosításával kapcsolatban nem követelmény a minősített többség, a rendelkezés kapcsán alkotmányossági aggályok nem merülhetnek fel, így szerinte „az indítványban megfogalmazottak fel sem vethetőek”. Majd azt is hozzátette: „Az AB korábban rögzítette, nem vizsgálja, hogy az önkormányzatok számára a törvényhozás által biztosított bevételi források megfelelően biztosítják-e a törvényben előírt kötelező feladatok ellátásának gazdasági feltételeit”.
Az alapjogok egyenlősége a pénzügyminiszter szerint egyébként sem jelenti azt, hogy „minden önkormányzatnak egyenlő joga van ahhoz, hogy az állam a törvényben meghatározott feladatai ellátásához szükséges bevételi forrásokat azonos mértékű költségvetési hozzájárulás útján biztosítsa”. A pénzügyminiszter ezek után kifejti, hogy „a szolidaritási hozzájárulás mértéke elmarad az önkormányzatok által kivethető iparűzési adómértékektől, így a magasabb jövedelmi helyzetű önkormányzatok esetében sem sérül a Charta rendelkezése”. (A Fővárosi Törvényszék szerint a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájáról szóló egyezményt sérti a szolidaritási adó – A szerk.) Az adót nem tartja túlzott mértékűnek és azt is vitatja, hogy ennek beszedése veszélyeztetné az önkormányzatok feladatellátását.
Az AB a pénzügyminiszteri állásfoglalás megérkezését követően határidőn belül elkészítette az első határozattervezet. Ahogy a Népszavának küldött válaszukban írták: „az ügy szerepelt a 3. öttagú tanács július 2-i ülésén, de a tervezet tárgyalására a tanácsi ülésen nem került sor, mert időközben az Alkotmánybíróság elnöke elrendelte, hogy az ügyben a teljes ülés döntsön. Erre várhatóan az ítélkezési szünetet követően, szeptemberben fog sor kerülni”.
S addig az állam hónapról hónapra beszedheti a már most is folyószámlahitelből működő fővárostól a milliárdokat. Az önkormányzat idén januárban és februárban azonnali jogvédelmet kapott, amely mentesítette a fizetési kötelezettség alól, de március, április és május hónapokban már nem volt menekvés. A Fővárosi Ítélőtábla júniusban is elutasította a főpolgármester újabb azonnali jogvédelmi kérelmét, így a kincstár 2 milliárd forintot inkasszált a főváros számlájáról. (Varga Mihály erről diadalmas posztban be is számolt.) A városvezetés abban bízott, hogy a következő júliusi fizetési határidőig számukra kedvező ítélet születik. Nem így lett. Az AB „megvárja” a döntéssel az új – korábbinál politikailag jóval szétszabdaltabb - Fővárosi Közgyűlés megalakulását, amely így sok más mellett megörökli a szolidaritási pert is.
Idén már 15 milliárdot fizetett be a főváros az államkasszába szolidaritási hozzájárulás címen, egyelőre nem tudni, hogy mennyit kell még
