;

Magyarország;pénz;gyűjtés;állatvédelem;szamár;

„Én mutatom az irányt, a szamár pedig adja a ritmust, vagyis azt, hogy mikor állunk meg és »mennyivel« megyünk”

- Szamársorsok a lovas nemzetben – Országjárásba kezdett a csacsijával egy ásotthalmi férfi, hogy pénzt gyűjtsön a vágóhídra küldött állatok megmentéséért

A rengeteg gyaloglás miatt néha azzal vádolják, hogy állatkínzó, de ez jelen esetben tévedés, a szamár számára a gyaloglás teljesen természetes dolog. Amúgy is, ha egy szamár nem akar továbbmenni, akkor egyszerűen lecövekel, és kész.

Füles nevű tizenöt éves szamarával július 4-én indult el ásotthalmi tanyájáról a 19 éves Koszonits Patrik azzal a céllal, hogy bő egy hónapon át négyszáz kilométert gyalogolva pénzt és támogatókat gyűjtsön egy szamárrezervátum létrehozására. Mi Győr mellett értük utol, ahonnét később Győrújfalu, majd Dunaszeg irányába haladt tovább.

Beszélgetésünket többször is félbeszakította a „Hó’, Füles, állj meg, Füles!” felszólítás, amivel a jószágot próbálta lassabb tempóra inteni. Ám ha azt hinnénk, hogy mindig a gazda vezényszava dönt, alaposan tévednénk. Ha egy szamár nem akar továbbmenni, akkor egyszerűen lecövekel, és nem megy.

– Volt ilyenre példa az út során, akkor megálltunk két-három óra hosszat, s utána indultunk tovább. Igazából azt szoktam mondani, hogy én határozom meg az irányt, a szamár pedig a ritmust, vagyis azt, hogy mikor állunk meg és „mennyivel” megyünk. A tempónk egyébként egyfajta gyorsabb séta, általában négy kilométert teszünk meg egy óra alatt. Van, hogy ez lassabb, van, amikor egy picit gyorsabb – mondta.

– Ezek szerint tényleg elég csökönyös a szamár? – kérdeztük, mire egyértelműen igennel felelt. – Szerencsére Fülest nem annyira kell nógatni, azért választottam ki őt a többiek közül. Ha egy másikkal indultam volna el, most 100 kilométerrel hátrébb lennék – fogalmazott.

Patrik szerint a szamár társas lény, szereti az embert, sokan azonban ezt rossz bánásmóddal „hálálják” meg. Ő is kapott képeket elhanyagolt, sebekkel teli állatokról, amelyeknek szintén a majdan létrehozandó szamárrezervátumban nyújtana biztonságos menedéket.

A fiatalember egyébként korábban a vendéglátásban dolgozott, s egészen ez év februárjáig Győr-Moson-Sopron megyében volt állása. A szíve mélyén azonban mindig is gazdálkodni akart, ezért ugrott fejest ez év tavaszán a szamártartásba. A szüleitől nem messze, Ásotthalom külterületén vettek meg egy tanyát, amit jelenleg már négy szamárral oszt meg: Fanni volt az első, ezt az édesapjáéktól kapta ajándékba, Fülest és Mancit pedig egy idősebb gazdálkodótól vették meg, aki a városba költözött, és jó helyen akarta tudni az állatait. A kanca nemrég adott életet egy kiscsacsinak – neki most épp közönségszavazatokkal keresnek nevet. 

Szerinte nem lehet a szamarakat egyetlen szóval jellemezni, mindegyiküknek külön személyisége van, mindegyik más tulajdonságokkal rendelkezik.

A szamármentő program révén vágóhídra ítélt, idősebb állatokat és árva, gazda nélkül maradt vagy rossz körülmények között tartott egyedeket tervez majd befogadni, s azt mondja, nem is keres más munkahelyet, mert ezt egy élethosszig tartó elfoglaltságnak gondolja. Megélni pedig úgy fog belőle – tervezi –, hogy egyfajta turizmust épít majd a szamarak köré, állatsimogatóval, szamaragoltatással, ismeretterjesztő programokkal. Most egyelőre minden megtakarított pénzét a szamarakra, illetve a négyszáz kilométeres útra szánta, amelynek az „Ott vagyunk már?” nevet adta a közösségi oldalán, utalva a Shrek című mesefilm szamarának elhíresült, a hosszú út végét váró kérdésére.

Gyaloglás közben is kapott értesítést Kecskemét környékéről elszökött, kóborló s nem túl jó állapotban lévő csacsiról. A befogásra kis csapatot is szerveztek, ám egyelőre nem sikerült megtalálniuk.

Négylábú útitársa viszonylag nyugodt természetű, emberbarát, s a külső körülményeket is jól viseli. Igazságos a teherviselésük is, mindketten a saját málhájukat cipelik. A szamáré 3-4 kiló, benne a mobil itatóvödörrel, némi vízzel és minden eshetőségre egy kis „állatpatikával” meg tisztálkodási csomaggal, míg a gazdája kilenc-tíz kilós hátizsákot visz.

Vándorútjukon vagy egy-egy önkormányzat vendégházában kapnak helyet, vagy egy gazda fogadja be őket éjszakára. A szálláshelyen rendszerint vendégül is látják őket. Bár Füles nagyrészt legel, azért szokott kapni zöldséget, gyümölcsöt – répát, dinnyét, almát – meg abrakot. Útjuk során több ezer emberrel találkoztak, s a legtöbben örömmel fogadták őket, csak néhány negatív megjegyzést kaptak.

Volt, aki azt mondta, állatkínzó vagyok, más egyenesen állatgyilkosnak titulált. Az emberek nem ismerik úgy a vidéki életet, mint régen, nem tudják, hogy a szamár számára a gyaloglás teljesen természetes 

– mondta. Ezt viszont továbbra is sokan kétségbe vonták, a kritikák nem csitultak, sőt mind hevesebbé váltak. Emiatt Koszonits Patrik úgy döntött, nem Fülessel fejezi be a túrát; egy másik szamarával, Fannival teszi meg az utolsó szakaszt.

A meglévő és az épülő paksi atomerőművet és környéküket különleges gazdasági övezetté nyilvánította, és ezzel elvette az „ellenzékivé” lett város 6-7 milliárdos adóbevételét a kormány. A pénzről a fideszes vezetésű megyék dönthetnek, a városi a futballcsapat működtetése is veszélybe kerülhet.