Alapjaiban változtatta meg az átalakuló klíma az elmúlt évtized(ek)ben, amit az időjárásról – és azon belül is a nyári hőségről – gondolunk. A friss felmérések szerint a magyar lakosság Európában a leginkább klímatudatosak közé tartozik, ami azzal is jár, hogy milliók fordultak szembe a saját korábbi – és nem mellesleg az Orbán-kormány jelenlegi – klímaszkeptikus álláspontjukkal.
Európában a mediterrán éghajlatú, a súlyos válságtüneteknek (mindenekelőtt a vízhiánynak és az erdőtüzeknek) naponta kitett Spanyolország és Portugália után Magyarországon élnek a legnagyobb, 90 százalékos arányban olyanok, akik valamilyen mértékben veszélyesnek tartják a klímaválságot – derül ki a Political Capital és a Mérték Médiaelemző Műhely Klímaszkepszis és klímarelativizmus Magyarországon című, idén tavasszal készült tanulmányából. Ez jelentős változás az egy évtizeddel ezelőtti állapothoz képest, ráadásul egy ellenkező irányú, a problémát relativizáló (egyrészt jelentéktelennek, másrészt elkerülhetetlennek beállító) kormányzati kommunikáció mellett következett be, ami még különlegesebbé teszi a közvélemény átfordulását. Abban viszont egyértelműen a kormány keze nyomát lehet felfedezni, hogy a felelősség kérdésben a magyarok tökéletesen belesimulnak az EU-átlagba. Nálunk 7 százalék véli úgy, hogy a földi átlaghőmérséklet kizárólag természetes folyamatok miatt nő, miközben az unióban alig 4 százalék ugyanez az arány.
Átlagosan a lakosság 30, de a felsőfokú végzettségűek 40 százaléka tartja rendkívül súlyos veszélynek a felmelegedést; átlagosan 27, de a diplomások 33 százaléka gondolja azt, hogy ezért teljes mértékben az ember felelős. Az ellenzéki szavazók csaknem kétszer akkora arányban érzékelnek súlyos veszélyt, mint a kormánypártiak. Hasonlóan érdekes, hogy egy öt évvel ezelőtti, a Závecz Research és Demnet Alapítvány által végzett felmérés adatai szerint messze a Fidesz táborában vannak a legtöbben, akik leginkább a potenciális migrációösztönző hatása miatt félnek a klímaváltozástól, és a legkevesebben, akik azért, mert negatívan hat a következő generációk életesélyeire.
Szintén a fideszesek gondolják a legnagyobb arányban, hogy a jóllét és a gazdasági növekedés fontosabb, mint a klímaválság hatására a természetben bekövetkezett pusztulás.
Magyar sajátosság, és teljességgel ellentétes az európai folyamatokkal az is, hogy a WWF 2010-ben, majd 2016-ban elvégzett felmérése szerint az előző évtizedfordulón – ami egybeesett az Orbán-kabinet hatalomra kerülésével – többen aggódtak a változó klíma miatt, mint 2016-ban. Ez a trend változott meg mára, amikorra a magyar népesség felzárkózott a leginkább klímarettegőnek számító spanyol és portugál társadalomhoz.
Ezt a fordulatot részben a Kárpát-medencét európai összehasonlításban is kiemelten sújtó rendkívüli időjárási jelenségek magyarázzák, részben pedig az, hogy az emberek védtelennek és felkészületlennek érzik az országot (meg önmagukat), ami szintén összefügg a klímakrízist ignoráló kormánypolitikával. Ami az időjárással történik, azt nehéz félremagyarázni. A Másfélfok gyűjtése alapján míg az 1901–1930 közötti harmincéves periódusra átlagosan 11 hőhullámos, vagyis 25 fok feletti középhőmérsékletű nap esett, 1991 és 2020 között már 26 ilyen nap volt, ami 2,5-szörös, vagyis 250 százalékos (!) növekedés. Másodfokú hőségriadóból (legalább három napon át 25 fok feletti középhőmérséklet) háromszor annyi volt 1991 és 2020 között, mint a múlt század első három évtizedében. A harmadfokú hőségriadós napokból (amikor legalább három napig 27 fokos vagy annál magasabb a napi középhőmérséklet) kevesebb mint egy volt átlagosan a múlt század első évtizedeiben, a jelenre viszont már átlagosan évi hét ilyen nap jut, de például 2015-ben 27 napon keresztül volt harmadfokú riasztás. Az eddigi leghosszabb, 30 napos kánikula 2018-ban volt, de a 15 napnál hosszabb hőhullámokból az új évezred első évtizedében ötöt jegyeztek fel – ez ugyancsak olyan gyakoriság, amilyenre sosem volt példa a meteorológiai feljegyzések kezdete óta.
