A Nemzeti Választási Iroda jogszabályi ismertetője szerint a települési nemzetiségi önkormányzati választását ki kell tűzni, ha a településen az adott nemzetiséghez tartozók száma – a legutóbbi népszámlálás alapján – eléri a 25 főt, vagy az adott nemzetiségnek az előző ciklusban abban a helyiségben már működött önkormányzata, és az ehhez a nemzetiséghez tartozók száma eléri a húsz főt. A szavazást csak azokon a helyeken tartják meg, ahol legalább annyi jelölt indul, amennyi a megválasztható képviselők száma (három vagy öt).
A 2019-es adatok alapján 1383, idén 1283 településen tűzték ki a roma nemzetiségi választást, amit a valóságban öt évvel ezelőtt 1208, most 1129 településen tartottak meg. (A statisztika a „megtartható választásokat” mutatja.) Mindez azt jelenti, hogy 2024-ben hat és fél százalékkal kevesebb településen rendeztek roma választást, mint előző alkalommal.
Magyarországon tizenhárom nemzetiséget ismer el a törvény. A másik tizenkét kisebbség esetében egészen minimális csökkenést, stagnálást vagy éppen kisebb-nagyobb növekedést jeleznek a számok. A megtartott választások alapján a németek – a második legnépesebb nemzetiségről beszélünk – csekély veszteséget könyvelhetnek el: 2019-ben 406, 2024-ben 403. Hasonló helyzetben vannak a bolgárok (34/33) és a lengyelek is (44/41).
Az örmények és a szerbek hajszálpontosan ugyanannyi településen tarthattak választást, mint korábban (32, illetve 46). A többi nemzetiség némi gyarapodást produkált. Érvényes ez a görögökre (35/38), a horvátokra (116/119), a románokra (69/77), a szlovákokra (112/115) és a szlovénokra is (10/11). A ruszinok és az ukránok – jó értelemben – kilógnak a sorból, önmagukhoz képest ők javítottak a legtöbbet: a ruszinok 42-ről 51-re, az ukránok 34-ről 52-re.
Összességében a tizenhárom nemzetiség 2188 helyi önkormányzati választást tarthatott 2019-ben, ebben az évben valamivel kevesebbet, 2147-et.
Kétharmados többséget szereztek a fideszes romák, az ORÖ elnökhelyettese csalások sorozatáról beszél