A párizsi olimpia hozhatott volna egy kis megnyugvást, de az ötkarikás játékokra is rányomta a bélyegét a feszültség. A francia informatikai rendszereket ért hekkertámadások mögött álló érdekelteket megnevezték a párizsi szakemberek, ahogy a megnyitó ünnepség nyomán nemzetközivé duzzasztott felháborodás legfőbb szítóit is. Az orosz érintettek természetesen tagadnak.
Ukrajna frontjain sem hallgattak el a fegyverek. Nem csillapodott az ütközetek hevessége, és a jelek szerint ezen a nyáron már nem is fog. Megérkeztek ugyanis Ukrajnába az első F-16-os vadászgépek. Nagyon sokan várták ezt a háború menetét jelentősen befolyásoló történést. Kijevben abban bíznak, hogy a negyedik generációs vadászgépek bevetésével visszafordíthatatlanul kezdetét vette az ukrán haderő fejlesztésének legjelentősebb szakasza. Ha csak arról lenne szó, hogy a lelőtt MIG-ek helyett ezentúl amerikai F-16-osokon repkednek az ukrán pilóták, senki sem jönne izgalomba. Moszkvában különösen nem, mivel
abban mindkét fél szakemberei egyetértenek, hogy egy orosz SZU-35-ös legyőzne egy F-16-ost egy elképzelt légi párbajban.
Csakhogy az ilyen egy az egy elleni ütközetek legfeljebb a népszerű számítógépes szimulátoros játékprogramokban fordulnak elő. A valóság ennél sokkal összetettebb.
A bevetésre induló F-16-osok – a megtervezett feladat függvényében – szinte mindig párban dolgoznak. A két F-16-os vadászgép egy nagyon sokszereplős rendszer egyik, igaz, legfőbb feladat-végrehajtó párosaként indul vadászni. A SZU-35-ös fedélzeti radarja elvileg nagyobb hatótávolságú, így már azelőtt képes lehet bemérni az ellenséget mielőtt megjelenne annak radarján. Sőt, az oroszok szempontjából még az is reménykeltő lehet, hogy a SZU-35-ös levegő-levegő rakétája, a P-37 hivatalosan 300 kilométeres hatótávolsággal rendelkezik. Az ukrajnai harcok során ilyen rakétával 213 kilométerről már lőttek le ukrán MIG-29-et. Vagyis az orosz pilótáknak elvileg nem okozhat gondot az F-16-osok lelövése.
Az előbbi okfejtés legfontosabb szava az elvileg, mivel az alapos kiképzésen átesett ukrán vadászpilóták nem háttal ülve, sisak nélkül fognak séta-repülni. Ezt egy tapasztalt vadászpilóta fogalmazta meg, kiegészítve azzal, hogy egy F-16-os, élvezve a legmodernebb rádióelektronikai támogatást, félelmetes előnyökkel okozhat meglepetést az oroszok Storm (Vihar) különleges alakulatának. Az orosz légierőn belül ezt az egységet állítólag kifejezetten azért hozták létre, hogy levadásszák az ukrán F-16-osokat. Ebbe a hónapokkal ezelőtt felállított egységbe integrálták a legtapasztaltabb vadászpilótáik kiszolgálására a speciális radar- és rádióelektronikai technikákat, és az ukrajnai repülőterek ellen dolgozó felderítő drónokat. Jelenleg az orosz vezetés legfőbb vágya, hogy vizuális bizonyítékokkal alátámasztva bemutathassa a világnak legalább egy F-16-os lelövését. Ne legyen kétségünk, ez valamikor megtörténik, mivel a háborúkban még az ilyen drága haditechnika is fogyóeszköznek számít. De addig is, mindaz, amit a következő hónapokban látni fogunk, új szakaszt nyit a hidegháborús szembenállás korszakában.
Közeledik a pillanat, hadtörténeti és világpolitikai hatása lesz az orosz és az amerikai vadászgép-technológia összecsapásánakHogy miért nem túlzó ez a megfogalmazás? Az F-16-osok megjelenése az ukrajnai légtérben valóban nem tudja egyik hónapról a másikra megfordítani a háború menetét. A hírek szerint az első csomagban 10 gép érkezett. Ezeket tudják bevetni a különböző feladatokra, és az első időszakban begyakorolni, készre csiszolni az új légierő bonyolult rendszereinek összhangját. Sokan illetik kritikával Kijev nyugati partnereit, hogy miért csak most, és miért csak ennyi vadászgépet juttatnak az ukránoknak. A válaszadók vérmérsékletének függvényében már többször megfogalmazódott, hogy a pilóták kiképzése a szűk keresztmetszet. Nem azért, mert rosszak a képességeik, vagy túl drágák lennének a Sólymok. Arról van szó, hogy nem lehet még jobban felgyorsítani a pilóták átképzését. Egyszerűen képtelenség a gyorstalpaló.
Megérkeztek Ukrajnába az amerikai F-16-os vadászgépek, belföldön már be is vetik őketA pilótáknak például tökéletesen el kell sajátítani a kommunikációt a légi irányítóközpont szerepét játszó AWACS légi-radarokkal. Ma már nem titok, hogy a NATO ilyen gépei folyamatosan a levegőben vannak. Egyik a balti-lengyel, a másik a román-bolgár légtérsávból dolgozik, és lefedik nem csak Ukrajna egészét, de ellátnak Oroszország európai területének feléig. Külön-külön 1500 légi célpontot képesek észrevenni, ezekből 500-at beazonosítani és közülük 300-at úgymond célkeresztbe venni. Az ilyen módon megsemmisítésre ítélt ellenséges célpontokra 45 F-16-os vadászgépet tudnak rávezetni. Ezekből 30-at automatikus üzemmódban, 15-öt közvetlen, direkt navigációval. Vagyis az ukrán pilótáknak az egyik legfőbb támogatást az AWACS-ek fogják adni. Szeptemberig mindenképp, ugyanis akkor üzemelik be a svédektől kapott két SAAB 340 AEWCS radarrepülőt. Ezek a kisebb kapacitású radarrepülők nagyságrendileg a felét tudják annak, amit az AWACS, de nagy testvéreikhez hasonlóan a modern haditechnika csúcsát képviselik. A munkamegosztásban állítólag ezek feladata lesz az ukrán Sólymok harci támogatása, a célpontok meghatározása, a vadászgépek rávezetése. Az F-16-osok egyik erőssége az a harcmodor, melynek részeként kikapcsolt saját radarral közelítik meg a csapásmérés pontját. Vagyis jórészt láthatatlanok az ellenség számára.
Az ukrán légierő most az építkezésnek a legelső szakaszában van. Az új gépekkel az ukrán pilóták jelenleg a légtérellenőrző, rakétaelhárító funkciót gyakorolják. Az első napokban állítólag jól vizsgáztak, amikor besegítettek a háború eddigi legnagyobb darabszámú, Shahed drónos támadásának kivédésébe. Az F-16-osok ukrán állítás szerint lelőtték az oroszok két nagy méretű felderítő-megfigyelő drónját is. Ezek semlegesítése eddig meghaladta az ukrán rakétaelhárító rendszerek képességeit. A következő jelentős lépés az ukrán légierő életében az lesz, amikor megkísérlik lelőni a többtonnás KAB-okkal bombatámadásokat végrehajtó Szuhoj vadászgépeket. Hivatalos statisztikák szerint augusztus elején egy hét alatt összesen 600 ilyen, nagy rombolóerejű szárnyas-bombával támadtak az oroszok. Elemzők úgy látják, ennek az eszköznek az alkalmazása teszi lehetővé az orosz alakulatoknak, hogy érvényesítsék létszámbeli fölényüket, és érjenek el haladást a front donyecki szakaszán.
Az orosz légierő Szuhoj vadászgépei már jó ideje nem mernek berepülni a frontvonal fölé, és még kevésbé az ukránok ellenőrizte területek légterébe.
A bombákat 50-70 kilométeres távolságból indítják el, élvezve azt, hogy eddig nem kellett tartaniok a megelőző csapástól. Épp e helyzet radikális megváltozását jósolják a következő fél évben a szakértők. Már az első tíz, majd a hamarosan szeptember végéig hadrendbe lépő további tíz F-16-os is jelenthet olyan fenyegetést a bombatámadásokra készülő Szuhojokra, hogy az oroszok inkább felhagynak ezzel a taktikával. Természetesen erre csak abban az esetben kerülne sor, ha az ukránok lelőnének néhány orosz vadászbombázót úgy, hogy közben nem szenvednek érzékeny veszteségeket.
Nem véletlenül várják izgatottan a katonai vezetők és a politikusok is, hogy mennyire lesz sikeres az F-16-osok szereplése. Az ukrajnai háború során több, az orosz vezetés által évtizedekig építgetett hazugság lelepleződött. A legnagyobb bukfencet a „világ második legerősebb hadserege” állítás szenvedte el. Ezen belül is rettegettnek hazudott fegyverekről bizonyosodott be, hogy vagy nem léteznek, vagy messze nem tudják azt, amit Putyin állított. Se Armata tank, se tízszeres hangsebességű lelőhetetlen rakéta, se valóban ötödik generációs vadászgép… Nincs az ország nagyvárosait és stratégiai létesítményeit megvédeni képes rakétavédelmi rendszer. Talán Moszkvánál lehetnek képesek elhárítani egy támadást, bár látva az ukrán drónok berepüléseit, már ez is megkérdőjeleződött. Így jutottunk el odáig, hogy hamarosan olyan vizsgafeladat elé állítják az orosz hadsereg légierőjét, ami elöl nem lesz lehetőség elhajolni. Ha elbuknak az F-16-osokkal szemben, kiderül, hogy a király, pontosabban a cár meztelen. Ezzel nem maradna katonai kártya Putyin kezében.
Ilyenkor szokás utolsó érvként felhozni, hogy ott van Moszkva nukleáris fegyverarzenálja. Az atomcsapással való fenyegetést azonban már annyiszor elsütötték, hogy azt a NATO döntéshozóinak többsége szerint sikerült üres blöffé silányítani. Sőt, az a hír járja, hogy az atomfegyver elsőkénti bevetésének gondolatától Kína és India határozottsága tántorította el Vlagyimir Putyint.
Az új vadászgépekhez kapcsolódó várakozásokhoz hasonló izgatottság lett úrra a szakértőkön egy teljesen fegyverzetmentes témában. Orosz-amerikai titkosszolgálati egyeztetések nyomán török közvetítéssel létrejött az évszázad fogolycseréje. Az ankarai repülőtéren koholt vádakkal orosz börtönben raboskodó 15 fogoly – ellenzéki másként gondolkodók, újságírók, három amerikai állampolgár és egy Fehéroroszországban halálraítélt német állampolgár – került átadásra hét Nyugat-Európában, valamint az USA-ban elítélt orosz kémért, kiberbűnözőért és egy bérgyilkosért cserébe. Olyan emberekről van szó, akiknek az élete külön-külön is megihlet majd regényírókat és filmrendezőket egyaránt.
Történelmi fogolycsere zajlik az Egyesült Államok és Oroszország közöttKözülük is a legtöbb kérdést és morális rácsodálkozást Vagyim Kraszikov váltotta ki. Az ő bűne nagyon egyszerű, mivel profi bérgyilkosként követte el a tettét az orosz titkosszolgálat megbízásából 2019-ben. Németországban ítéltek börtönbüntetésre Zelimhan Hangosvili meggyilkolásáért. A grúz születésű csecsen katonai parancsnok Berlinben élt emigrációban, ott végzett vele fényes nappal Kraszikov, aki sokak számára érthetetlen módon különösen fontos személynek bizonyult. Putyin pontosan tudta, hogy az elnökválasztás évében a három amerikai állampolgárért és Alekszej Navalnijért cserébe Washington eléri a németeknél Kraszikov átadását Moszkvának. De a már előkészített fogolycsere előtt Navalnij meghalt a börtönben. Putyin ismét mindenkit átvert. Ettől kezdve számára a fogolycsere újratárgyalása kizárólag Kraszikov személyéről szólt. Hogy miért? Egyre több az információ arról, hogy az orosz elnököt és a bérgyilkost személyes kapcsolat köti össze. Mindketten Anatolij Szobcsak szentpétervári kormányzó csapatában dolgoztak titkosszolgálati vonalon a kilencvenes években. Putyin volt a megoldó ember, Kraszikov meg állítólag a testőrség tagja. Szobcsak, aki a vadkeleti átmeneti időszak után az orosz belpolitika egyik legnépszerűbb szereplője volt, 2000 februárjában szolgálati útja során egy szvetlogorszki szállodai szobában halt meg rövid rosszullét után.
Putyint állítólag nagyon megrázta a mentora halála. A gyanús haláleset után három hónappal, 2000 május 7-én beiktatták Oroszország újdonsült elnökét, Vlagyimir Putyint.
