Nem lesz ennek jó vége, már az eleje se volt jó, a közepe egyenesen penetráns, és a jövőbe pedig már csak hunyorogni merünk. Egy ergya uborkaszezonra se futja már, ilyenkor a balatoni vízminőség és algásodás híreiben szoktunk úszni, vállvetve a tábori szalmonellafertőzésekről szóló információkkal, erre augusztusra kelve kiderül, hogy az ördög nemhogy nem alszik, de sosem volt még ennyire éber. Hogy mást ne mondjunk, ma kizárólag a külpolitikai szerkesztőnk volt Mosolygó, „no, nem est omen”. Miklós a délelőtti lapindítón úgy foglalta össze a világ várható fejleményeit, hogy várjuk a közel-keleti háború kirobbanását. Aztán sietve korrigált, várja a hétfene, de mégiscsak napok óta azt rebesgetik az elemzők, hogy Irán szintet lép az agyhalálban, a libanoni Hezbollah aljas terrorizmusát kiterjeszti háborús konfliktussá, és megtámadja Izraelt.
Valamivel ezelőtt az ukrán hadsereg elit öngyilkos különítménye fogta magát, és pár tucat páncélozott járművel bevonult Oroszországba. Bizonyára jó ötletnek tűnt, és még drukkolni is tudnánk nekik, bár ha sürgősen nem kapnak kétezer F16-ost és ugyanennyi Himarsot képzett kezelőszemélyzettel, akkor azért olyan nagyban nem fogadnánk a sikerükre. Isten legyen velük, ha van, de ezt a vitát most nem nyitnánk meg ezen az abszurditásokban tobzódó felületen.