Az ország öt legkomolyabb olimpiai gyűjtőjéből kettő – mutatott magára és társára egy férfi a párizsi olimpiáról a Puskás Arénához érkező, összesen 19 érmet, hat aranyat, hét ezüstöt és hat bronzot begyűjtő magyar sportolókra várva. Arra a kérdésre, hogy miért gyűjtik az autogramokat, egyikük annyit felelt: mert örömet okoz. A másik gyűjtő szerint óriási sportteljesítmény van az olimpikonok mögött, és olyan legendákkal találkoztak életük ezen tevékenysége során mint a hétszeres olimpiai bajnok vívó Gerevich Aladár és az ugyancsak a hatszoros olimpiai bajnok vívó Kárpáti Rudolf vagy a magyar futball máig legnagyobbja, Puskás Ferenc. Hozzátette, van aláírása a legendás Hajós Alfrédtól (tőle nem személyesen), az első magyar olimpiai bajnoktól is, aki úszóként szerzett aranyat 1896-ban Athénban, és aki emellett labdarúgó is volt. A férfinak összesen 4900 aláírása van, természetesen nem csak magyar olimpikonoktól.
Ez semmi a társáéhoz képest, aki csaknem 30 ezer szignó birtokosa olyanoktól, akik olimpián valaha is nyertek arany-, ezüst- vagy bronzérmet, 1896-tól kezdve a mai napig, beleértve a nyárt és a téli játékokat is. Neki már az édesapja is gyűjtő volt az ötvenes évektől, akit hazai berkekben a „világ legnagyobb” olimpiai gyűjtőjeként ismernek. A fia tőle vette át, majd másfél-két évtized folyamatosan bővíti a gyűjteményt.
Egy hölgy arról beszélt, hogy ez neki feltöltődés, emlék, nem is szeretné eladnia az autogramokat, inkább megőrzi és továbbadja a gyerekeinek, unokáinak egyszer. Egy rajongó egyenesen füzettel érkezett, abba gyűjti a számára felbecsülhetetlen értékű kézjegyeket. A megjelentek véleménye szerint az utóbbi időben az autogramgyűjtés is pénzkereseti lehetőség lett, és vannak, akik „ebből élnek”, többen jönnek hozzánk is Nyugat-Európából, repülővel, szállást bérelve, majd megszerezve a világhírű sportolók aláírásait, hazamannek és másnap már árulják az eBay-en. Ennek az is a következménye, hogy néhány sportoló egyszerűen nem is ír alá senkinek, tartva attól, hogy a „rajongó” kereskedik vele.
Gyulay Zsolt: Méltán lehetünk büszkékAz autogramvadászat egyébként nem egyszerű, a biztonsági őrök gyakran elzavarják a „tiltott területre” lépő gyűjtőket, akik szerint azonban nincs más lehetőség, hogy az olimpikonok közelébe férkőzhessenek. – Szívem szerint beugornék a kordonon túlra – mondta egy szenvedélyes gyűjtő, hozzátéve, hogy azért egy rendőrségi ügyet már nem ér meg neki a dolog, inkább kivárja a lehetőséget. Mint kiderült azonban, a „vadászok” között működik a szolidaritás is, segítik egymást, például ha valaki előbb ismer fel egy sztársportolót a tömegben. akkor szól a többieknek is. Videós riportunk idején érkezett a kordonhoz Varga Zsolt, a Párizsban negyedik helyen végzett férfi vízilabdacsapatunk szövetségi kapitánya. Őt rögtön elkapták a szemfülesek, és bár az emlegetett marcona biztonsági őrök egyike gyorsan elterelte a stadion felé az edzőt, az egyik kitartó gyűjtő végül sikerrel járt, sőt, azt is elmonda, hogy a barátja már „bent van”, így további trófeákra lehet majd számítani.
Az olimpia nem a politikának, hanem azoknak a sikere, akik sok-sok év munkát beletettek abba, hogy érmet szerezzenek„Érdemes lenne újragondolnunk az olimpiai eszmét”Fekete Norbert videója.
