Fuck Buddy
„Csakis azt adom vissza, amit te adtál nekem,
de alapos munkát végzek, és az fájni fog.”
Joker
A kedvtelést az ember nem rontja el a valósággal.
Az etikus non-monogámiában nincs semmi izgalom.
Sosem tud olyan forró lenni, olyan szégyenben égni,
mint amikor az ember bűnt követ el.
Nincs nagyobb gyönyör, mint mindent látni.
Nincs nagyobb szenvedés, mint semmit sem tudni tenni.
És a kettő kéz a kézben:
könyörtelen ember, nehézkes végtagokkal.
Minden szavával csökkenti súlyát:
a halandóval, a könnyelművel – soha gyászban.
A kielégülés reményében nem engedi meg magának
a nyíltság luxusát.
Pontosan tudja, hol és mikor végződik a szeretet.
Csak előtte még csal egy kicsit.
A tavasz meg szigorú, és zsugorodik a lélek.
Áhítat nélküli testté, gyámolító csókká
rendeződik a menekülő állat.
Egy gyilkosság elnapolása
„Ha jó voltál hozzám, emlékezni fogok rád.
Ha rossz voltál hozzám, akkor te fogsz rám.”
Joker
Most téged utánozlak.
Csak én nem a nyíltság, az önzetlenség
és az elkötelezettség illúzióját keltem,
hanem a versét.
Például azt írom, minden hazugság
egy gyilkosság elnapolása.
Miközben arra gondolok,
sumák ribanc – nem nagy tűzijáték.
Vagy ez: meztelen agyvelővel szárad
egy arcra élvezés küszöbén.
Pedig csak ahhoz is hülye,
hogy megmosdjon utána.
A félszívű indifferens az ürességet,
a kényelmet és a részvétlenséget kísérti.
Amíg a halál el nem választ.
Pedig csak egy olcsó lehetőség,
aki azt hiszi, többet érdemel,
mint hogy megtanulja, hogy a hűségben
vigaszt sosem kaphatunk.
