- A Szabadság-szobor keresztje mellett van más vitatott gellért-hegyi beruházás is, épül az MCC óriáskollégiuma, tervezik a siklót, a Lődombon azt sem tudni, mi lesz

A nyári választások után két nappal tették közzé, és mindössze egy hetet adtak a Citadella erőd és környezete megújításához szükséges beruházásokról szóló kormányrendelet módosításának véleményezésére. A módosítás érinti a Citadella erőd fejlesztését, az ott létrejövő Magyar Szabadságharcosok Múzeumát, a Szabadság Bástyája kiállítást, és még jobban kiterjeszti a nagyberuházást. A projektbe ú elemként bekerült a Citadella melletti Lődomb fejlesztése, ám a társadalmi egyeztetésre bocsátott anyagból sok minden nem derül ki. Pedig a Lődomb „fejlesztése” sokakban kellemetlen emlékeket ébreszt: hosszú évekkel ezelőtt szövevényes jogi csata alakult ki, mert a terület bérlője engedély nélkül építette oda egy vendéglátós teraszt.

Az, hogy még most is újabb meg újabb tervek születnek azért is érdekes, mert a Citadella – a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. döntése nyomán – 2014 óta építési terület, az erődítmény azóta nem látogatható. Akkor még csak találgatni lehetett, hogy mi is épül ott. 2020-ban született kormánydöntés arról, hogy szabadságharcosok múzeuma lesz az erősen átszabott erődből. A projekt előkészítésére 2,5 milliárdot szántak, de a 2021 elején a két NER-közeli céggel – a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó ZÁÉV Építőipari Zrt.-vel és a Garancsi Istvánhoz tartozó Market Építő Zrt.-vel – aláírt kivitelezői keretszerződés már 14,9 milliárdról szólt. Tavaly márciusban azonban módosították a szerződést, aminek értelmében az árat minden évben automatikusan hozzáigazítják az éves inflációhoz.

A Lődombra vonatkozó társadalmi egyeztetésre egy hét alatt egyetlen érdemi észrevétel sem érkezett. De legalább volt ilyen. A Gellérthegy tetején álló Unesco-védettséget élvező ikonikus Szabadság-szobor átalakítási terveiről viszont nem is kérdeztek meg senkit. Pontosabban az alkotó Kisfaludi Strobl Zsigmond jogörököseit igen, majd figyelmen kívül hagyták a tiltakozásukat. A projektfelelős Várkapitányság Zrt. mintegy mellékesen egy Facebook-posztban közölte, hogy a „sztálinista Borisz Jofan tervezte talapzatra, ahol korábban a szovjet katona szobra állt, egy keresztet állítanak”, ami „az 1100 éves magyar államiság, a nyugati kereszténység és az európai kultúrkör legfontosabb szimbóluma”.

Azt nem fejtették ki, hogy ennek a szimbólumnak – ráadásul ennyire túlméretezve – miért is kellene erre a talapzatra is felkerülni, miközben egyáltalán nincs összhangban az alkotás eredeti szellemiségével. A jogutódok szerint egyenesen meggyaláznák a művész eredeti szándékát és megsértenék a szobor eredeti jelentését. Nem csupán ők háborodtak fel a terven. Néhány nap alatt több mint 13 ezer tiltakozó aláírás gyűlt össze. Kevesen hihetik, hogy ez bármiféle hatással lesz a kormányra. Hiszen süket fülekre találta a Szabadság téri német megszállás emlékmű, Károlyi Mihály szobrának elbontása, vagy éppen Nagy Imre szobrának áthelyezése elleni tiltakozás is.

A hegy gerincére hatalmas épületegyüttest tervező Mathias Corvinus Collegium (MCC) viszont közvélemény-kutatást is rendelt annak bizonyítására, hogy a budapestiek támogatják a gigaberuházást. Az ezer ember megkérdezésével készült felmérés szerint a többségnek tetszik a környezet, a belső tér, a külső megjelenés, sőt az is, hogy tehetséggondozó intézményként funkcionál a jövőben. A projekt közvetlenül az előző országgyűlési választás előtt kapott zöld jelzést a NER-beruházások elé akadályt ritkán gördítő fővárosi kormányhivataltól.

Az alig titkoltan kormánypárti káderkeltetőnek szánt MCC az általános iskolától egészen az egyetemig szervez kiegészítő képzéseket Kárpát-medencei diákoknak. Az MCC-t működtető Tihanyi Alapítvány 2020-ban vált közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyá, amikor a fideszes többségű Országgyűlés mintegy 500 milliárd forint értékű vagyonhoz juttatta. A MOL és Richter részvények mellett számos ingatlant, köztük két Gellért-hegyen álló épületet is kaptak. Az egykoron munkásőrlaktanyaként szolgáló Somlói úti épület bontását már meg is kezdte a munkára 1,6 milliárdért vállalkozó ZÁÉV.

A tervezést az új Néprajzi Múzeum, a Duna Aréna és az Atlétikai Stadion megálmodójára, a Napur Architect irodára bízták, amely 2,3 milliárdért vállalta a feladatot. A Mátyás király korának hangulatát megidézni kívánó épületegyüttes nemzetgazdaságilag kiemelt beruházásként mentesül az építési szabályok alól.

S ha mindez nem lenne elég, akkor ott van még a gellérthegyi sikló terve. A Citadella felújításáról és múzeum kialakításáról szóló döntés mellett egy kormányhatározat is született 2020-ban, amelyben a kabinet egyetértett a Tabánból induló új kötöttpályás megközelítését lehetővé tevő, a turistabuszok forgalmát kiváltó, környezetbarát és akadálymentes közlekedést biztosító sikló megépítésével. A feladattal megbízott Budapest Fejlesztési Központot azóta beszántották, de a határozatot nem vonták vissza. Sőt egy tavaly októberiben meg is erősítették a kormányzati szándékot.

A projekten évek óta munkálkodik a Gellérthegyi Sikló Kft., amelynek 25 százalékát a fővárosi tulajdonú BKK, 75 százalékát pedig egy magánkézben lévő cég – a Sikló-Beruházó Kft. – birtokolja. A fővárosi önkormányzat 2022 februárjában felmondta a projekt megvalósítását célzó 2009-es szerződést, a sikló környezetromboló hatása miatt. A beruházás elindításához szükséges környezetvédelmi engedélyt már négyszer adták ki és vonták vissza. Legutóbb idén júniusban kötelezte új eljárásra a környezetvédelmi hatóságot a Fővárosi Törvényszék, ami júliusban el is kezdődött.

77 éves a szabadság géniusza

1947. április 4-i felavatása napja óta uralja a Gellért-hegyet a köznapi nevén csak Szabadság-szoborként emlegetett egykori Felszabadulási emlékmű magas talapzatával és a rajta álló, kezében pálmaágat tartó nőalakkal. Amihez hozzátartozott a rendszerváltáskor a Memento Parkba költöztetett, davajgitáros, zászlót tartó szovjet katona. Az valóságosnak vehető történet, hogy Kliment Vorosilov szovjet marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke választotta ki Kisfaludi Strobl Zsigmondot a szobor elkészítésére, miután látta a Városligetben Íjász című alkotását. A szobrász maga számolt be arról önéletrajzában, hogy személyesen a marsalltól kapta a megbízást egy vacsora alkalmával. Az viszont már valóban a városi legendák körébe tartozik, hogy maga szobor a pálmaágat tartó, 14 méter magas nőalak, a „szabadság géniusza” – ahogyan ezt Kisfaludi Strobl elnevezte – eredetileg a szovjet fronton repülőgépével lezuhant Horthy Istvánnak, a kormányzó fiának emlékművére készült volna, a két elkészült emlékmű és a tervek nem ezt bizonyítják.

A szobor direkt politikai tartalma miatt kétszer került veszélybe, először 1956 októberében, ekkor azonban csak a géppisztolyos orosz katona bronzszobrát döntötték le, ami még abban az évben visszakerült a helyére, és a rendszerváltás után. 1992-ben az utolsó orosz katona kivonulása után azonban csak egy fehér lepellel takarta le Szentjóby Tamás performansza néhány napra. A szobor tehát maradt, de most jött az elképzelés, hogy a szobor talapzatán egy hatalmas kőkereszt magasodjon, mintha azon állna.

A történetekről Hetényi Zsuzsa irodalomtörténészt kérdeztük, aki elmondta, hogy négy szempontból merül fel probléma. Szerzői jogok, műemléki érték (a Gellért-hegy a világörökség része), a nyilvánosság kizárása és végül, a zavaros ideológia. Mint mondta, a kompozíció létrehozásában a szovjet Alekszandr Geraszimov festő és szobrász, valamint Borisz Jofan építész döntött arról, hogy több, korábban elvetett ötlet után, a Gellérthegy legyen a végleges helyszín. Érdekes azonban, hogy a főalak hasonló az akkori Sztálingrádban készült Haza-anyára, a Mamajev-kurgánon. Ez Jevgenyij Vucsetics alkotása, azonban a sárkányölő mellékalak még jobban hasonlít arra a szobrára, amely a New York-i ENSZ-palota előtt áll, és a szovjetek 1957-es ajándéka, a címe: Kovácsoljunk ekét a kardból. Borisz Jofan egyébként jelentős építész volt, odesszai zsidó családból származott, a római akadémián végzett és legfeljebb annyiban volt sztálinista, hogy abban az időszakban volt a legsikeresebb, bár kitüntetést 1970-ben kapott. Szovjet hatásúnak tűnik a két mellékalak is: támadóállásuk nagyon hasonlít Vera Muhina Munkás és kolhozparasztnő című szobrának figuráéira az 1937-es Párizsi Világkiállítás Jofan tervezte szovjet pavilonjának tetején. Sőt, mint Hetényi Zsuzsa nemrég megírta, a szintén 1937-es, a Horthy-hídnál (ma Petőfi-híd) felállított Tengerészeti-emlékműre, amely ismét csak Kisfaludy alkotása. Netán az is a szovjet pavilon mintájára készült? Hetényi Zsuzsa ma úgy véli, ha nagyon akarnak keresztet állítani a Gellérthegy tetején, megtehetik, de azt ne közvetlenül a szobor lába alá helyezzék el, van erre hely legalább húsz méterre előtte.