Több mint háromnegyed évszázada elhunyt az egyetemes operett kiemelkedő alakja, Lehár Ferenc. A komáromi születésű, apai ágról észak-morva származású zeneszerző – megszakításokkal – évtizedeken keresztül, 1902-től 1948-ban bekövetkezett haláláig élt a gyógyfürdőjéről és a császári család rezidenciájáról is nevezetes városban. Sőt 1906-ban itt helyezték végső nyugalomra az édesanyját is. A második világháború előtt néhány héttel, 1939. július 22-én így fogalmazott Lehár: „Boldog vagyok, hogy öt év után végre ismét Bad Ischlben tölthetem a nyarat. Eleddig harminc színpadi művet írtam, s nyíltan meg kell mondanom: mindig Bad Ischlben támadnak a legjobb ötleteim! Ez nyilván összefügg valahogy az ischli levegővel.”
Infó
Lehár Fesztivál Bad Ischl, augusztus 25-ig. További részletek és jegyvásárlás: https://www.leharfestival.at/stuecke/der-sterngucker/
A cikk elkészültéhez fontos forrást biztosított Otto Scheiderheit: Lehár c. könyve.
De jól mutatja, hogy ez a kötődés egyáltalán nem volt egyirányúnak nevezhető: 1940-ben például a város kis nyári színházát átkeresztelték, s a névadója Lehár lett. A komponista életének 78. évében történt halála után pedig kisvártatva utcát, alapítványt, társaságot neveztek el a fürdővárosban. Sőt múzeumot is, melyről Lehár Ferenc maga rendelkezett a végrendeletében.
Ezek után már nem is olyan meglepő, hogy 1961 óta Bad Ischl ad otthont Európa legnagyobb operett fesztiváljának, a Lehár Fesztiválnak. Számos mű mellett a névadó egy mostanra kevéssé ismert darabja, a Csillagok bolondja is színpadra került, melyet a szervezők így mutatnak be a rendezvény honlapján: „A darab Lehár zenei zsenialitása mellett jellegzetesen vidám, frivol romantikus cselekményt rejt magában: a nemesi társaságból négy fiatal hölgy keresi a boldogságot a szerelemben. Azonban az elköteleződéstől vonakodó építész és féltékeny testvér - aki egyben egy furcsa csillagász - is belekeveredik a történetbe, és ez káoszba fullad. A nők szíve legalább olyan titokzatos, mint a csillagok, de vajon ez azt jelenti-e, hogy azonnal meg kell házasodni?”
Az eredetileg 1916 januárjában, Bécsben bemutatott operettről a premier évében, 1916 novemberében – többek között – úgy fogalmazott a Színházi Élet, hogy „…ebben a dalában is, úgy, mint az újabb kompozícióiban általában, a szerző mintha hadat üzent volna a régi Lehárnak. Magasabbra törekszik.” De az 1917 februári Délmagyarország újságírója jóval lesújtóbb véleményen volt az előadásról: „Hogy miért bukott meg? Egyszerűen azért, mert rossz a darab. Hihetetlenül rossz, noha ketten fabrikálták: Lokner és Willner urak. Egy embertől ennyi sületlenség nem is telne ki, kettő kellett hozzá.”
