- Végzős hallgatók remekei

Nehéz megjósolni a művészet világában, kiből lesz mérvadó alkotó, de az korán kiderül, kiben szunnyad a tehetség. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen a Best of Diploma című kiállításon is olyan fiatal művészek kiváló diplomaműveit láthatjuk, melyek akár egy sikeres életmű nyitányát is jelenthetik. A már tizennyolcadik alkalommal megrendezett tárlat széles merítést nyújt, hiszen láthatunk festményt, grafikát, szobrot, intermediális munkát és látványtervet is. A hallgatók műveit az egyetem oktatóiból és külső szakértőkből álló zsűri értékelte: a százhetvenhét diplomázó munkájából közel húsz alkotást állítottak ki, így a tárlat tényleg a művészképzés legjavát mutatja be, miközben sokszínű képet nyújt arról, hogy mennyi témában és milyen sokféleképpen készülnek a diplomaművek.

Dr. Erős István, az MKE rektora az idei munkákról elmondta: „A 2024-ben diplomázó művész hallgatóink mindennapi életében összesűrűsödnek azok az érzések és kihívások, amelyeket a Z generáció tudhat magáénak: olyan globális problémákkal szembesülnek, mint a klímaválság, a háború fenyegető közelsége, a gyors és kiszámíthatatlan technológiai változások, illetve az az olykor szorongató alapélmény, hogy mindenki látja a másik tevékenységét, megosztja életének legapróbb eseményeit”.

A tárlat egyik legfeltűnőbb műve a reneszánsz képeket idéző Az ősz allegóriája című festmény Fébert Zsófiától. Ezen a nagy méretű olajképen számos alak, mint egy gondolkodó férfi, három hálóruhás hölgy, egy meztelen nőalak és egy puttó tűnik fel vörös háttér és kopár fák előtt. A művészt az alkotásban Sandro Botticelli Tavasz című műve inspirálta, de nem azért, hogy más figurákkal újraalkossa a képet, hanem hogy a szimbolikus alakok segítségével gondolkodásra sarkallja a nézőt.

A tárlaton személyes műveket is láthatunk, melyekkel az alkotó a saját életére vagy családjára reflektál: Reining Vivien installációjának három nyomatával és az előttük kiállított anyaglappal a halott nagyapjára emlékezik. A képek a feleség, a gyermek és az unoka szemszögéből mutatják be három generáció emlékét, a nyomtatás mint eljárás pedig a megemlékezésre, a tapasztalatok egymásra rakódására rímel. Miklós Kelemen is a nagyapjára emlékezik meg a Befejezetlen szoborrészlet I-II. című papírnyomatokból álló grafikáival. A műveken két alkotói világ találkozik: a töredezettnek ható szoborban egyszerre van jelen a fiatal alkotó és a 2022-ben elhunyt szobrászművész nagyapa művészeti praxisa is.

Szintén az emlékek ihlették meg Rozinyák Dánielt, aki a Falusi mozgások című videosorozatában a gyerekkori játékosságot idézi meg, melyből az alkotási kedv is eredeztethető. Az egyik képernyőn például meggyújtott csillagszóróval pukkaszt ki lufikat, míg egy másikon öngyújtóval és gázpatronnal fúj lángot a semmibe.

A tárlaton látványterveket is láthatunk, melyek Örkény István darabjaihoz készültek: Ágfay Míra a Tótékhoz alkotott ruhaterveket és egy robotszerű makettet, Nagy Sára Mirjam pedig a Pisti a vérzivatarban című műhöz tervezett egy, a Tatai víztoronyban elképzelt színpadtervet. Reméljük, hogy az ők és a többiek munkáit is még viszontlátjuk színházban, galériában vagy más helyszíneken.