Olyan így augusztusban az alföldi autózás, mint egy kemence tátott szája előtt üldögélni, mégis úgy döntünk, a klíma mesterséges hidege helyett jobb a szél, még ha forró is. A letekert ablakokon csontszáraz kukoricák, búsuló napraforgók tekintgetnek befelé, a rádióból a hírolvasó szinte mintha tudná, milyen rendezvényre igyekszünk, hőmérsékleti rekordokról, aszályról, terméskiesésről beszél.
Ópusztaszeren az államalapítás ünnepére négynapos programot szerveztek. A Vidék Jövője Sátorban a Vackor Egyesület és a VízVálasztó Csapat Törő Krisztina és Magyar Kitti szervezésének köszönhetően a táj és az ember békés együttélésére igyekszik válaszokat találni. Az egyik témanap előadásai a víz körül összpontosulnak. A témakör igencsak indokolt: bár a 2022-es rendkívüli aszályhoz képest kicsit jobb a helyzet, a hónap közepére a sokéves átlaghoz képest 20-60 milliméterrel kevesebb csapadék hullott, a felső talajréteg kritikusan száraz volt. Jelenleg 80 ezer hektár körül jár az aszálykárra bejelentett területek száma, két éve ez a tízszeresénél is több volt. Az előadásokon elhangzottak alapján nem lehet minden rosszat a klímaváltozásra fogni.
Leforrázó hőkamera
– A természet nem hülye, tévedtünk, amikor ezt hittük róla – vág a közepébe Balogh Péter geográfus, gazdálkodó. A természet és a táj olyan, mint egy élőlény, van struktúrája, szervrendszere, és mindennek a célja az élet, amely élteti, eteti, itatja önmagát, és benne az embert. Ez a rendszer jól működött évezredekig, de az ember gazdasági profitot akart, illetve ott is gazdálkodni szeretett volna, ahol addig nem tehette. A Tisza szabályozásával megbolygatták a tökéletes egyensúlyt. Elődeink tehát őrületes munkával és pénzzel 150 éve létre hoztak egy hamis valóságot, kitaláltak egy illúziót, és a ma szakembere erre a rövid intervallumra akar most realitásként hivatkozni, mutat rá az ellentmondásra.
