Manapság rengeteg digitális lábnyomot hagyunk magunk után. Pár évtizeddel ezelőtt még csak a jobb módúak engedhettek meg maguknak egy videókamerát, és ők is csak a legnagyobb családi ünnepeket örökítették meg mozgóképeken, de manapság már minden okostelefonnal készíthetünk felvételeket. Bárkiről, bármennyit. Emellett a közösségi médiában rendszeresen posztolunk, kommentelünk. Így a legtöbb emberről óriási mennyiségű adat áll rendelkezésre, a kedvenc szókincsük, szófordulataik, kifejezésmódjuk pedig kiválóan leképeződik ezekben. A mesterséges intelligencia számára ma már nem jelent különösebb kihívást, hogy ezek alapján teremtsen egy olyan virtuális személyt, amilyenek mi vagyunk – vagy legalábbis ahhoz nagyon hasonlót.
Ha fizikailag nem is élhetünk örökké, a virtuális másolatunk így gyakorlatilag a halálunk után is képes lehet kommunikálni. Kérdésekre válaszol úgy, mintha mi felelnénk. Már nevet is kapott ez a fajta „teremtmény”: a deathbot olyan csevegőrobot, amely egy elhunyt személy társalgási viselkedését – annak tartalmát, szókincsét és stílusát – utánozza. A generatív mesterségesintelligencia-rendszereken alapuló deathbotok szöveges üzenetekre, hangüzenetekre, e-mailekre és közösségimédia-bejegyzésekre támaszkodnak, hogy utánozzák egy elhunyt személy beszédét vagy írását.
A deathbot leggyakoribb formája írásban kommunikál, azonban egyre gyakoribb, hogy ezek a botok verbális bemenettel és hangkimenettel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy az elhunyt személy hangján szólal meg a robot, így közvetíti annak a mesterséges intelligencia által generált – valójában azonban soha el nem hangzott – mondatait.
A filozófusok évek óta kutatják az ember-deathbot interakciókról szóló beszámolókat, hogy megpróbálják megérteni, hogyan működnek azok, és hogyan hatnak a gyászfolyamatra.
Révész Renáta Liliána gyásztanácsadót kérdeztük, vajon jó ötlet-e megteremteni elhunyt szeretteink virtuális másolatát, illetve milyen veszélyeket rejthet ez a magatartás. A szakember elmondta: a gyász egy folyamat, amely jellemzően hónapokig tart, a múlása azonban meg is rekedhet, és a deathbot pontosan ezt okozza.
„A gyász megrekedése azt jelenti, hogy nem tudjuk elengedni az elhunytat.
Nem tudunk megválni a ruháitól, a tárgyaitól, nem vesszük tudomásul, hogy ő már nincs közöttünk, nem tudunk múlt időben fogalmazni vele kapcsolatban” – avatott be Révész Renáta Liliána. Hozzátette: a gyászfolyamat elején ez még természetesnek tekinthető, mint ahogy az is, hogy nem töröljük ki a telefonból a számát, és várjuk, hátha megcsörren a készülék. „Ezzel a deathbottal tulajdonképpen feltámasztják az elhunytakat – de feltámadás ebben a formában nem létezik.”
A gyásztanácsadó szerint ez semmiképpen nem segíti a gyászfolyamatot, hiszen ez egy teremtett valóság. Amikor egy fotót, videót nézünk az illetőről, vagy olvassuk egy írását, az valóban megtörtént emlékeket idéz fel. Az a mi történetünk, amit közösen átéltünk, tehát bennünk is megvan. „A gyászolóknak azonban sokszor még a fényképeket, videókat is nehéz megnézni a folyamat elején, mert nehéz összeegyeztetni, hogy ott élőnek látom a szerettemet, holott ő már nincs. Ő már valójában nem él, nem beszél, és nem mondhat új dolgokat. A véglegességgel való szembesülés ezt is jelenti: nem keletkeznek már új emlékek vele.”
A mesterséges értelem ugyan képes összerendezni a korábbi szavakból egy új mondatot, azonban nem szabad megfeledkeznünk arról: ez nem a valóság, csak illúzió, ami sokszor keserű csalódáshoz vezet. Révész Renáta Liliána kifejtette: pillanatnyilag jó ötletnek tűnhet, hogy újra láthatom, hallhatom az elhunytat, hiszen erre vágyom. Mélyen belül azért mindig sejtjük, hogy ez nem a valóság, de vigaszt jelenthet, hogy a képzeletünkben meg tudjuk mindezt teremteni. „A gyászban oda kell eljutni, hogy bennem ő tényleg létezik. Mindig velem van sokféle módon, a hatásában, a közösen átélt emlékekben, mindabban, amit tanultam, kaptam tőle. De az én tudatomon kívül ő már nem valóságos létező. Ha ez az elfogadás záros határidőn belül nem történik meg, az megrekedt gyászra utal.”
Hogy az ehhez szükséges idő mennyi, az sok tényezőtől függ, 6-12 hónap között mozog átlagosan. Az első három hónap a legnehezebb időszak ebben a veszteségkrízisben, de a gyászolók általában fél év után valamennyire vissza tudnak rendeződni a régi életükbe. Ugyanakkor például egy gyermek elvesztésének gyászfolyamata ennél jóval hosszabb ideig tarthat.
