Egy 800 éves bazilika szentélyében hajnalban Mozart és Eötvös Péter műveit hallgatni párnán, a felkelő nap beszűrődő sugarit szemlélve, valóban nem mindennapi élmény. Két éve Dantét hallgattam a Gellért-hegyen Gyabronka József tolmácsolásában napfelkelte kíséretében és akkor is azt éreztem, hogy komoly spirituális ajándékot kaptam. A templomhoz hasonlóan jubiláló Arcus Temporum Művészeti Fesztivál, igaz a sorozat még csak húsz éves, több meglepetést is kínált a látogatóknak. A hajnali koncert tényleg tele volt intimitással és titokkal. Először Várjon Dénes zongorán és Keller András hegedűn játszották Mozart e-moll szonátáját. Korán keltek, de nem tűntek álmosnak. Inkább elmélyültnek és fegyelmezettnek. Várjon Dénes egyenesen szenvedélyesnek. Aztán érkezett Eötvös Péter Music for New York című darabja, amely tulajdonképpen egy zenei alapul szolgált és a nemrég elhunyt zeneszerző szándékai szerint, ha valaki ezt választja, a zenésznek arra ad alkalmat, hogy erre improvizáljon. Ezt tette Klenyán Csaba klarinétművész, aki a szokatlan időpont és a nem akármilyen helyszín és persze Eötvös dallamai hatására valóban legbelülről zenélt, talán egy kicsit önmagát is meglepve. A közönségét mindenképp.
A fesztivál szervezői idén is egy klasszikus és egy kortárs zeneszerző műveinek párbeszédét kínálták az érdeklődőknek. Mint az előbbiekből már kiderült, most Mozart és Eötvös Péter művei kerültek be ebbe a sajátos dialógusba. Mint ahogy Mácsai János zenetörténész az előadásában részletesen szólt arról, hogy Eötvöst mennyire inspirálta Mozart és ez több művében konkrétan meg is jelenik. A Korrespondenz című vonósnégyes például Mozart és édesapja levelezése ihlette. A hangjegyek mögött ott vannak az írott szavak, a viták, a konfliktusok, a hangszerek is, mintha vitatkoznának egymással. Az idei fesztivál művészeti vezetője Keller András hegedűművész volt és együttesének a Concerto Budapestnek a tagjai igencsak kivették a részüket a koncertekből.
De nem csupán zenei élményekkel csábított most sem az Arcus Temporum, hanem például irodalommal is. Bazsányi Sándor irodalomtörténész a fesztivál irodalmi díszvendégével Röhrig Gézával, az Oscar-díjas Saul fia főszereplőjével beszélgetett. Szó volt arról, hogy Röhrig épp nemrég forgatott egy Jézus-filmben, ahol a Teremtőt kellett megformálnia, de szó volt a verseiről, illetve arról, hogy épp egy nagyszabású regényen dolgozik, ebből fel is olvasott egy részletet. Ezután Molnár Piroska és Mácsai Pál szólaltatta meg Röhrig Géza és Borbély Szilárd szövegeit.
A fesztivált évek óta az apátság kulturális igazgatója Dejcsics Konrád atya irányítja, aki lapunknak elmondta, eredetileg klasszikafilológus, ezért a művészeti programhoz tanácsadókat keresett, akiket meg is talált. Erdődy Orsolya a zenei, Mélyi József a képzőművészeti és Bazsányi Sándor az irodalmi programok összeállításában segít, a spirituális részben pedig a bencés szerzetesek. Hajnali koncertet tavaly rendeztek először, de Keller Andrásnak annyira megtetszett, hogy idén is bekerült a műsorba. Röhrig Géza meghívása közös ötlet volt, de végképp akkor dőlt el, amikor Konrád atya és a színész, író találkoztak és ahogy az atya fogalmazott latinul és héberül imádkoztak egyszerre, de mégis „egy nyelven”.
A Szavak című kamarakoncerten a Boldogasszony-kápolnában fellépett a Korossy Quartet is, éppen Eötvös Péter Korrespondenz már említett darabját játszották. A formáció egyik tagja Osztrosits Éva. A hegedűs lapunknak elmesélte, hogy évek óta jár fellépőként és nézőként is a fesztiválra. Elsősorban a hely és a rendezvény békessége, a lecsendesedés és az elmélyülés lehetősége vonzza, amely különlegessé teszi számára ezt a pár napot. Így ki tud lépni a mindennapok pörgéséből. Egyébként a Zeneakadémián most fejezte be a Doktori Iskolát. Főként kamara formációkban játszik, de az UMZE zenei együttesnek is a tagja, és szólóban is szokott szerepelni.
Az idei fesztivál házigazdája Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója volt, minden koncertet ő vezetett fel, így a Búcsúzások című, zárót is. Elmesélte, hogy minden évben a fesztivál végén egyfajta személyes rítusként körbejárja az apátságot. Most is ezt tette és meglátott valamit a földön, mégpedig egy vadgesztenyét a sárga, szúrós tokjában. - Kedves barátaim ősz van. Ennek a fesztiválnak a különös hangulatához hozzájárul az időpontja. A nyár vége, ősz eleje (Igaz most még nagy a hőség.) Innen mindannyian munkába megyünk, a szerzetesek tanítanak, mi pedig játszunk majd a színházban. Ezért ez a fesztivál a búcsú melankóliáját is megidézi. De vigasztalásul annyit, hogy jövőre vár majd mindenkit a 21. Arcus Temporum.
Mácsai Pálnak igaza van, érdemes jó előre beírni a fesztivál 2025-ös időpontját a naptárba.
