Donald Tusk lengyel miniszterelnök többször is leszögezte: nem pályázik az államfői posztra az előreláthatólag 2025. május 18-án tartandó megméretésen. Ezt azonban sem a sajtó, sem az ellenzék nem hiszi el, a pletykák tovább keringenek a vezető politikus titkos ambícióiról. Felidézik, hogy korábban is hasonló módon tagadta, hogy európai karrierre készülne, arról beszélt, hogy sok feladata van még Lengyelországban. Aztán mégis megpályázta az Európai Tanács elnökségét, két fordulóban ő volt az „EU államfője”, később pedig szintén brüsszeli székhellyel az Európai Néppárt elnöke.
Tuskot az késztette politikai hazatérésre, hogy meggyőzték: konzervatív liberális pártja, a Polgári Platform (PO) jelenleg nem tudja legyőzni a jobboldali-nacionalista Jog és Igazságosság (PiS) pártot, a PiS pedig egyértelműen az orbáni tekintélyelvű kormányzást vezette be, korlátozta a szabadságjogokat, megszállta a közmédiát és az állami vállalatokon keresztül kiszívta a pénzt a gazdaságból. De ez már történelem, tavaly december óta újra Tusk a kormányfő. Tarka koalíciójának fő ereje a PO vezetésével létrehozott szövetség, a Polgári Koalíció (KO), tagja még a Harmadik út nevű pártszövetség, amely a történelmi parasztpártból (PSL) és a Lengyelország 2050 középpártból áll, harmadik koalíciós partnere pedig az elég vegyes hátterű Baloldal (Lewica).
A vezető kormányzó párt, a PO legkorábban késő ősszel áll elő elnökjelöltjével. Ez pár napja hangzott el a liberálisok Campus Polska rendezvényén Olsztynban. Az elemzők jól értik a szándékot. Amíg lebegtetik, titokban tartják a lehetséges személyt, addig nem állhat elő a maga emberével a PiS sem. Ott intenzív szereplőválogatás zajlik, próbálják megtalálni és felépíteni úgy a maguk jelöltjét, hogy az kész legyen a jövő nyáron várható választásra, mivel Andrzej Duda újabb mandátumért már nem indulhat. A lehetséges jelöltek közül hiányzik Jaroslaw Kaczynski PiS-elnök. A pártalapító a legutóbbi választási kudarcok ellenére kezében tartja a jobboldal irányítását. A PiS – a Fideszhez hasonlóan – vezérelven felépített párt. Kaczynski a háttérből irányítva akar teljhatalmat, az elnöki állás pedig nem erre van kitalálva Lengyelországban.
A jelek szerint a PiS szondázza a lengyel közvéleményt, kit látnának szívesen elnökjelöltként. Első helyen többször is Mateusz Morawiecki korábbi miniszterelnök végzett, pár pontot kapott Beata Szydlo, aki szintén volt kormányfő és Mariusz Blaszczak a PiS-kormány védelmi minisztere.
Kaczynski viszont gyorsan kizárta Szydlót a versenyből, egy minapi beszédében arra utalva, hogy a lengyelek nem szeretnének nőt látni az elnöki székben.
A másik útja a jobboldali castingnak nagy titokban történik. Olyan kevéssé ismert „jó házból származó” fiatal férfit keresnek némi politikusi tapasztalattal, akit felépíthetnének. Ilyen volt 2015-ben Andrzej Duda, aki gyakorlatilag arctalan volt, de mégis le tudta győzni Bronislaw Komorowskit, a PO hivatalban lévő elnökét. A PiS körüli sajtóban több ilyen ismeretlen lovag feltűnik, latolgatják esélyeiket. Ilyen például Tobiasz Bochenski volt mazóviai vajda, akinek vannak európai uniós tapasztalatai is. Hivatalosan nem tagja a PiS-nek. Fiatal, jóképű férfi, csak éppen csúnyán kikapott idén Varsóban Rafal Trzaskowskitól, a PO hivatalban lévő polgármesterétől. A PiS agytrösztjében azzal is számolnak, hogy a választás kétfordulós lesz, s a második fordulóban más pártok szavazóit is meg kellene szerezni. Ilyen mindenekelőtt a szélsőjobboldali Konföderáció. Ez a párt már bejelentette, hogy sztárpolitikusát Slawomir Mentzent indítja az elnökválasztáson. Akár 8-10 százalékra is számíthat az első fordulóban. A PiS-nek tehát olyan jelölt kell, aki megfelel a szélsőjobb ízlésének, s esetleg rászavaznak a PSL konzervatív hívei is, akik ellenzik a liberális reformokat.
Lengyelországban felpörgött az elszámoltatás, vádat emeltek az előző kormány 62 embere ellenA PiS tehát időzavarban van, ám a kormányzó koalíció sincs könnyű helyzetben. A Lengyelország 2050 alapítója, Szymon Holownia egykori televíziós személyiség jelenleg a szejm elnöke. Ő 2020-ban indult az elnökválasztáson, a harmadik helyet érte el, így indult politikai karrierje. Fő stratégiája, hogy középpártként valamilyen alternatívát kínáljon a PiS jobboldali-nacionalista és a PO liberális politikája, illetve a Tusk-Kaczynski párharc ellenében. A parasztpárttal létrehozott Harmadik útnak ez lenne a lényege. De Holowniának nem sikerült közkedveltté válnia a teljes politikai spektrumon. Erős az elutasítottsága a nők között, mert akadályozta szejmelnökként az abortuszt könnyítő és más nőbarát törvényjavaslatokat. Holownia azért nyilván bedobja a kalapját, ahogy elnökjelöltet állít a Baloldal is. Feltehetően épp egy női politikust, aki vállalja majd a konfrontációt ezekben az életmódbeli kérdésekben az egyházzal szemben.
Ha nem Tusk, akkor ki lehet a kormánypárti jelölt? Első helyen Rafal Trzaskowski, Varsó polgármestere szerepel. Nagy többséggel választották meg városvezetőnek, népszerű a lengyel fővárosban és a nagyvárosi körzetekben.
Trzaskowski 52 éves és hosszú parlamenti-hivatali pályát futott be. Sok EU-s tapasztalata van, poliglott. A legutóbbi elnökválasztás második fordulójában 48,97 százalékkal vesztett Duda ellenében. Ellenfelei máris pedzegetik, hogy támadható, mert polgármesterként – a világi állam jegyében – leszedette a feszületeket a hivatali helyiségek faláról.
A másik potenciális liberális elnökjelölt Radoslaw Sikorski külügyminiszter. Sikorskinak szép életrajza van, diákként a Szolidaritás aktivistája volt, majd Angliába emigrált, újságíró lett, tudósított a szovjetek elleni afganisztáni gerillaháborúról a 80-as években. A rendszerváltás után több lengyel kormányban kapott funkciót, egyebek között védelmi miniszter volt a PiS egyik korai kormányában is. Szakított velük és a PO-hoz csatlakozott, külügyminiszter, majd szejm elnök is volt. EP-képviselőként is dolgozott. Sikorski nemzetközileg számon tartott politikus. A felesége Anne Applebaum amerikai újságíró, a Washington Post állandó publicistája, kelet-európai témájú történelmi könyvek szerzője. Ők ketten igazi power couple, kérdés persze, hogy ez a nemzetközi elfogadottság milyen reakciókat vált ki a lengyel választók között, akiknek mintegy a fele következetesen a konzervatív és klerikális, sokszor inkább a Nyugat-ellenes politikai kínálatra vevő.
