– Kezdjük ott, hogy miért éppen Kolumbia?
– A dél-amerikai utazásom két barátom meghívásával kezdődött, mindkettő esküvőre szólt – egy hét csúszással, és mindkettő Kolumbiába. Ők ketten nem ismerték egymást, én pedig akkor még csak kettejüket ismertem Kolumbiából.
– Nem voltak fenntartásaid Kolumbiával szemben? Drog, leszámolások, rossz közbiztonság… Vagy ezek inkább csak előítéletek?
– Talán, bár talán azért voltak félelmeim, mert fotósként egy analóg és digitális géppel készültem az útra, ezért elhatároztam, hogy betartom az íratlan szabályokat, például sötétben nem megyek ki az utcára. A kíváncsiságom azonban még nagyobb volt, mint a félelmem, így azonnal keresgélni kezdtem, hogyan tudnám a legolcsóbban megúszni az utazást. Először Ecuadoron keresztül akartam eljutni Kolumbiába, de valahol ráakadtam, hogy az Amazonason is megközelíthető, így azonnal keresgélni kezdtem, hogyan tudnám a legnagyobb kalandot összehozni egy viszonylag alacsonyabb költségvetésből. Panamavárosban kezdtem, és másfél hónap múlva kellett Limába érnem, ahonnan indult a gépem haza. Gyerekkorom egyik első olvasmányélménye volt Jules Verne egyik regénye, a Nyolcszáz mérföld az Amazonason, amely máig tartó hatást gyakorolt rám. Azóta izgatja a fantáziámat ez a hatalmas folyam, így megörültem, hogy az olvasotthoz hasonló kalandban lehet részem, bár én
Verne hőseivel ellentétben felfelé hajóztam a folyón, mégpedig a helyiek közlekedési eszközével, az úgynevezett lassú hajóval. Medellínből a dzsungel mélyén fekvő Leticiába repültem, ami az Amazonas Kolumbia felőli fővárosa, a hármas határnál, aminek két másik tagja Brazília és Peru.
Iquitos felé indultam, az Amazonas Peru felőli fővárosába, aminek semmi közúti kapcsolata nincs az ország többi részével. A helyiek által lanchának nevezett hajón az 500 kilométeres vagy a Verne által használt mértékegység szerint 300 mérföldes folyami úthoz 48-72 órára van szükség attól függően, hogy mennyi árut kell le-fel rakodni, és hány utas száll le és fel. Útba igazítottak, honnan indul a hajó, megtaláltam a nekem legszimpatikusabb helyet, és kinyitottam az indulás előtt vásárolt, szúnyoghálós függőágyamat, ami az elkövetkező három éjszakámon szolgált otthonomul.
– Mennyibe került a hajóút, és azért a pénzért milyen szolgáltatás járt?