Totálisan korlátozott és torzított ismeretek birtokában választották meg, ezért az Orbán-rezsim illegitim, 2014 óta bizonyosan. Ám ez most egyrészt mellékszál, másrészt olyan mellékszál, melyet tán még a demokratikus elkötelezettségű olvasóink közül sem mindenki oszt maradéktalanul. Ellenkező esetben egy emberként kellene gondolnunk, hogy a Parlament olyan biodíszlet, ahol az ellenzékiség mégoly tisztes alakítása is csak a választási autokrácia végét odázza. (Megoldás: deliberatív sátoros nemzetgyűlés egy/sok nagy zöld ligetben lelkes közadakozásból – ellenzéki hitelesség, szervusz! –, míg a nemzetközi média a Fidesz–KDNP maói díszelgését mutathatja széles vásznon, plusz kínosan vöröslő Mi hazánk.)
Amíg idáig eljutunk, van idő készséggé fejleszteni a rendszerszintű/rendszerképző félretájékoztatás észlelését. Az internet kora (bár az ismeretek társadalmasításával tágas demokráciát vártunk tőle) két rossz hírt hozott: 1. bármekkorát lehet hazudni kormányon (rendszert építve rá), és 2. a hamis hittételekre és összeesküvés-elméletekre tömegesen vevő a szorgalommal párosuló butaság. Amíg húsz éve csak a piacon mertek összesúgni a laposföld-hívők (vagy ott se, mert nem ismerték fel egymást), addig mára a legnagyobb ostobaságoknak is „világegyházuk” van. Az ismertség, gazdagság, szenilitás együttállásával pedig több is veszhet az értelemnél: Robert F. Kennedy így állt be Trump mögé. Örömhír ugyanakkor, hogy a dezinformációra az EU is ugrik már, és digitális kisokosok is vannak.
Orbán Viktor a szőnyegszélen
Közösségimédia-hirdetésekben népszerűsíti az Európai Bizottság a dezinformáció elleni hadba vonulását. Ez ahhoz képest kellemes fejlemény, hogy az unió intézményei „alszanak”. A június 9-i EP-választás utáni hosszú vakáció idején csak a színfalak mögött zajlottak tárgyalások (az új EB összetételéről például), de mindhárom intézmény (Bizottság, Parlament, Tanács) az őszi átadás-átvételre vár. A jelenlegi nyilvánosság minden valószínűség szerint annak a médiatörvény-csomagnak a következménye, amelyet még tavasszal fogadott el az EP. Szándéka szerint ezzel a médiavállalkozásokat fenntarthatóvá teszi, ugyanakkor előmozdítja a demokratikus részvételt, küzd a dezinformáció ellen, és előmozdítja a média szabadságát, függetlenségét és pluralizmusát. A nehezen tető alá hozott megegyezés az EU-tagok nemzeti jogszabályait fésülte össze. Közös nevezőt azért volt nehéz találni, mert a szilárd demokratikus alapokon álló fejlett tagállamok nem nézték jó szemmel, hogy bárki bármilyen szigorítás szándékával motozzon a médiaszabályozásuk körül.
Szakértők szerint a törvényt a médiadigitalizáció hatásai mellett a magyar médiafüggetlenség sorozatos megsértése tette szükségessé. Věra Jourová, az EU értékekért és átláthatóságért felelős alelnöke úgy fogalmazott: „egy közmédiát sem szabad propagandacsatornává alakítani”. Az Orbán-kormány több mint egy évtizede a szőnyeg szélén áll, részben emiatt (vagyis a hatások miatt). Az Uniónak ugyanakkor sosem volt eszköze a beavatkozáshoz.
Az alapító atyák nem feltételezték, hogy a hataloméhség éppen a volt szocialista blokk országait fordítja vissza autokratikus irányba, és hogy dedikáltan, büszkén és harcosan antikommunista rezsim is eltolódhat errefelé. Orbán baloldalibb Kádárnál, jobboldalibb Horthynál: a tartása szét is szakadt bele.
A Fidesz-kormány nagyrészt a hatalmát is annak köszönheti, hogy sok más mellett a Médiahatóságot (NMHH) és a Médiatanácsot is a szolgálatába állította, így a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA), vagyis a közmédia teljesen az irányítása alá került. Erre az elmúlt másfél évtized számos bizonyítékot hozott: a Cohn-Bendit-tudósítást hamisító Papp Dániel (jelenlegi) vezérigazgató riporteri működésétől a Lomnici-blőrözésen át (2011) Bende Balázs („őrülten hisz a Fideszben”, Szabad Európa) volt külpolitikai szerkesztő utasításáig: „Ebben az intézményben nem az ellenzéki összefogást támogatják” (2019).
Trump és a lódításméter
Ha valaki úgy hiszi, hogy Elvis él, megmosolyogjuk. Vannak hitek, amelyek ártalmatlanok, bájosak, dallamosak, egészen addig, amíg a hívők nem teszik kötelező államvallássá a hitüket vagy rögeszméjüket. Ez a rémálom érte el Magyarországot 2010 után megint. És bár a kormány választáson aligha leváltható (a Fidesz ciklusról ciklusra írja magára a szabályokat), választás attól még van, és vélhetően lesz is. Mivel 2024-ben a világ lakosságának több mint fele az urnák elé áll, itt a félretájékoztatás szezonja – és a figyelmeztetések szörnyűek, írják a bostoni, a Bristoli és a Cambridge-i Egyetem professzorai. Mivel az általuk vizsgált választásokat csaknem negyedében 3 százalék alatti különbség dönt, a félretájékoztatásnak, az álhíreknek jelentős befolyásuk lehet az eredményekre. Kiemelik: a félretájékoztatást a legfőbb társadalmi fenyegetésnek nyilvánította a Világgazdasági Fórum, és a nagy hírszervezetek is arra figyelmeztetnek, hogy a dezinformáció példátlan fenyegetést jelent a demokráciák számára világszerte. Szerintük a félretájékoztatás tünet és betegség is lehet egyszerre. Emlékeztetnek arra, hogy 2022-ben a republikánusok több mint kétharmada még mindig támogatta azt az összeesküvés-elméletet, miszerint a 2020-as amerikai elnökválasztást „ellopták” Donald Trumptól. Bár nyilvánvaló, hogy az emberek nem mindig veszélyes hiedelmek alapján cselekszenek, a január 6-i, hamis állítások által gerjesztett Capitolium-ostrom emlékeztetőül szolgál arra, hogy a félretájékozott tömegek alááshatják a demokráciát.
