Egyelőre nem igazán tudunk mit tenni – mondta lapunknak Magyar Zoltán, a Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke. A Népszava beszámolt róla, hogy a vállalat mintegy 3200 dolgozója augusztusi bérét is csak késve kapta meg. Ezt követően a Thomas Gangl, a Dunai Vasművet irányító Liberty Steel Group európai üzletágának vezérigazgatója Magyarországra érkezett, és a megbeszéléseken annyi ígért, hogy hasonló problémák nem lesznek. Garanciákat viszont sem erre, sem arra nem adott, hogy az említett jutalmat ki tudják fizetni.
A dolgozók képviselői egyébként előzőleg más forrásból úgy értesültek, hogy ha a vállalat a szén-dioxid-kvótaértékesítésből forráshoz jut, akkor azonnal kifizetik a jutalmakat.
A jutalmat egyébként a júniusban megkötött bérmegállapodásban ígérte meg az üzemeltetésért felelős, indiai hátterű Liberty Dunaújváros, amelyet a júliusi bérekkel együtt kellett volna a dolgozóknak átutalni. Ez azonban azóta sem történt meg, és mint ismert, azóta a fizetések körül is gondok adódtak. Most abban bízunk, hogy ez az összeg szeptember 10-ig, az aktuális fizetésekkel együtt megérkezik – folytatta Magyar Zoltán.
Garanciákat most sem kaptak, továbbra is bizonytalanságban vannak a Dunai Vasmű dolgozóiA dunaújvárosi acélgyártás igencsak viharvert időket él meg. A nagy múltú gyár ugyanis érdemi termelőtevékenységet nem folytat. Az acél és a kokszelőállítást végző Duna Furnace mintegy 1100 alkalmazottja állásidőn van. A termelési tevékenységet a Liberty Dunaújváros ugyanis leállította, ám a bérüket ebben az időszakban is ki kell fizetni. Hengerelt termékek készítésére van még lehetőség félkész vasbugából, amelyet viszont a csoport másik vállalata a Dunarolling végezne. Jelenleg azonban ilyen munka sem folyik, mert nincs alapanyag. Ezek – a vasbugák – beszerzése a cég menedzsmentjének jelzése szerint folyamatban van. Persze nagy reményeket az idei év kapcsán sem kell dédelgetni, mert korábban úgy értesültünk, hogy ezek legfeljebb októberre, de inkább novemberre érkezhetnek meg, ráadásul egy kedvező forgatókönyv esetén. Ha ezek befutnának, akkor legalább ezen az ágon elindulhatna a gyártás. Így bár utóbbi vállalat alkalmazottai nincsenek állásidőn, ám érdemi munkát ők sem tudnak végezni. Így tehát a vállalatnál acélelőállítás nincs, komolynak mondható bevétele a társaságnak csak a szén-dioxid-kvóták értékesítéséből van.
„Olyan számban veszítünk el értékes munkaerőt, hogy a gyárat ebben a formában talán már akkor sem lehet újraindítani, ha erre lenne szándék”