A szeles szeptember szigorú beköszönte a végtelen kánikula nyarát viharos időkké változtatta át. Háromgyerekes szülőként máskor is megterhelt az iskolai tanévkezdés, főként anyagilag és részben a bioritmusváltás miatt, noha ekkorra már epedve vártam a felmentést, hogy napi pár órára újra felnőttként is működhessek, a gyerekeimet a különböző intézmények felügyeletére bízva. Csakhogy az idén még az egyikük utolsó utáni pillanatos iskolaváltását is intéznem kellett, közben százszor is elátkoztam azt az illetőt, aki a kormányzati brainstormingon kitalálta, hogy vigyék le a tankötelezettséget 16 éves korra, mert egy évvesztességgel tetézve rögtön oda jut egy átlagos gimnazista is, hogy ha efölött sulit váltani szeretne, már sehol „nem kapkodnak” érte. Mehetne a nyolc általánosával vállfázni a plázába vagy az esti iskolába, ami már nem nappalis jogviszony, rögtön kapnám is a vármegyei főispán dörgedelmes levelét, hogy többé nem vagyok jogosult az infláció ide, áremelkedés oda, 2008 óta változatlanul „bőkezű” családtámogatásukra.
A mi ügyünk épp a lapzártára szerencsésen megoldódott, hiszen a fővárosban még most is rengeteg a lehetőség, csak végig kell zongorázni a „gimnáziumi szaknévsort”, és közben valamennyire megnyugtatott, hogy mindenhonnan azt hallottam vissza, sok gyerek van még ilyenkor is mozgásban, meg a közoktatásban évek óta mindenütt hadiállapotok uralkodnak, a titkárságoktól az iskolavezetésig rutinosan vezényelik le már a káoszt. Közben arra is gondoltam, százával lógnak most a semmiben a wesley-sek, akik közt megannyi sajátos nevelési igényű kisgyerek (és szülője) éli át a napokban, hogy még esélyt sem adtak nekik, máris lemondtak róluk, a családbarátok, a keresztények.
Mozgolódik Mordor, recsegnek-ropognak a nagyúr tornyának falai, noha látszólag még minden működik az országban, az is, ami régóta már csakis papíron. Csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettével gyanúsította meg a Fővárosi Ügyészség Donáth Annát és még két képviselőtársát – jött a hír a héten. Noha 2022-ben, az Iványi Gábor által vezetett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség Dankó utcai központjánál tartott NAV-razzia elleni tiltakozáson valamennyi akkori ellenzéki pártból jelen volt egy-egy képviselőnő, a vádhatóság végül csak a momentumos Donáth, az MSZP-s Gurmai Zita és a volt LMP-s Szél Bernadett ellen indított eljárást, mert szerintük erőszakkal akadályozták a pénzügyőröket jogszerű eljárásukban. Féltucatnyi nőről beszélünk, Donáth ráadásul várandós volt, mikor farkasszemet néztek a felfegyverzett NAV-osokkal, akikhez hozzápréselte őket az ingerült tömeg. Most már nem küldtek ki senkit a MET-hez, csak egy tollvonással megvonták az iskoláik működési engedélyét. Az elesettekről gondoskodó, évek alatt kivéreztetett adósoktól a legfőbb adós, a magyar állam. Még ráküldik pár politikusnőre az ügyészségi vérebeket, akiket persze minden ellenkező állítással szemben nem ők irányítanak, és erőszakkal vádolják őket, miközben iskolaigazgatók, gyermekotthoni dolgozók ellen folyik az országban rendszerszintű erőszak.
„A gyermekvédelem halott” – írta meg lapunk nem is költői túlzással a minap, miután több mint száz nevelőszülő mondott fel az állami átvilágítás miatt (pedig már korábban is kétezres hiány volt belőlük), az általuk eddig nevelt gyerekeknek pedig ez semmi jót nem ígér. Mondhatnánk a MÁV-ot is, ami persze eleve veszélyes üzem, de tendenciózusan olyan forráshiánnyal működtetik, hogy az már a dolgozók és az utasok életét is közvetetten veszélyezteti. Vagy említsük meg a napokban kiszivárgott új ügyeleti rendelettervezetet, amely az ellátás zavartalanságának biztosítása érdekében kész feláldozni számos egészségügyi dolgozó pihenő- és ebédidejét, magánéletét és maradék mentális épségét. Olyanokkal „szórakoznak”, akiknek amúgy sincs választási lehetőségük, az orvosokat köti az esküjük, a kamarát már előre szétverték, a szakszervezetekkel szóba sem állnak, szükség esetén még ott a sztrájkjog megvonása, mint a pedagógusoknál.
Ez a hatalom mindig győz, sokan tapasztalták már meg, az ellenállás hasztalan, legfeljebb a személyes integritás utolsó morzsáinak megtartásához segít, végül magukra maradnak az ilyen-olyan okból meghunyászkodók mellett.
Erre Matolcsy jegybankelnök bejelenti, hogy a magyar kormány gazdaságpolitikája egy döglött ló, amiről azonnal le kellene szállni, mert ha nem az eladósodás, akkor az infláció viszi sírba a gazdaságot. De vannak még épp elegen, akiket ez teljesen hidegen hagy, mert rendíthetetlenül vagyonosodnak a végtelenbe és tovább. Az idén már mind a tíz legnagyobb magyar családi cég százmilliárd forint feletti becsült értéket ért el a Forbes listáján, jól érződik a NER bő tízéves támogatása a rangsoron, élén a fényévekre elhúzott Mészárosékkal.
Közben iskolatáskát szenteltek egy egri általánosban, Balog Zoltán megnyithatta az évet a református gimnáziumban, business as usual, a kenetteljesség elfedi a könyörületlenséget, a mobiltelefon-tilalom megelőzi az elhülyülést, örüljünk, hogy itt még mindig nincsen háború, és még megadatik a mindennapi hajnali szellőztetés.
