- A csütörtökön mozikba kerülő Zenit egy börtön zsarnokát mutatja be, Kristóf György rendezővel a CineFesten beszélgettünk

A nyitójelenet a sci-fiket idézi: egy high-tech börtönből szabadulnak ki a rabok, de aztán egy barlangba jutva táncolva kezdenek kommunikálni egymással. Mi a film műfaja?

Mi is keressük erre a választ. A Zenitnek nincs egy konkrét műfaja. A táncfilm sajnos nem a legjobb elnevezés, a mozgásszínházfilmet meg nehéz kimondani. A musical zsánere kapcsán alkottam egy új szót, a danceicalt (táncos musical), mivel vannak benne realista jelenetek és mozgásokra épülő szekvenciák is. 

A filmben a rabok nem beszélnek egymással, csak a mozgásukból következtetni arra, hogy éppen mire gondolnak vagy mi a motivációjuk. Miért döntött úgy, hogy ne beszéljenek a szereplők?

Mert az másik műfajú film lett volna. Minket az érdekelt, hogyan lehetne egy táncfilmet készíteni, ami a normál moziközönségnek is élvezhető. A másik válaszom sokkal banálisabb. Prágában tanultam a FAMU nevű filmiskolában, ahol az egyik workshopon koreográfusokkal kellett egy hét alatt egy táncos rövidfilmet készíteni. Akkor több ilyen műfajú művet megnéztem, és rájöttem, hogy azoknak nincsenek klasszikus értelembe vett szereplőik, se történetük, se filmnyelvük. Én viszont olyan filmet akartam rendezni, melyekben ez mind megtalálható. Később ezt vittem tovább nagyjátékfilmnek.

Voltak más alkotások, melyek megihlették?

Az a baj, hogy nem találtunk referenciát. Léteznek szöveg nélküli filmek és táncfilmek, de a miénk a kettő között van. Mi sem tudtuk sokáig, hogyan kell ezt a művet csinálni, de azt éreztem, hogy ha körbevesszük magunkat megfelelő emberekkel, és fokozatosan építkezünk, akkor megtaláljuk a receptet. Ezt minden pályázásnál el is mondtuk. El is utasítottak minket több mint tíz helyről. Végül a filmet a Szlovák Filmalap, a Cseh Filmalap, a Szlovák Kisebbségi Kulturális Alap, a Szlovák Állami Televízió és a magyar adóvisszatérítési rendszer finanszírozta.

A történethez Gryllus Ábris készítette a zenét. Miért mellette döntött?

Őt egy nemzetközi casting során választottuk ki. Először megcsináltuk a film első vágott verzióját, ami kapcsán kértünk a zeneszerzőktől referenciamunkákat konkrét jelenetekhez. Ebből Ábris jött ki győztesen. Aztán a filmen végighaladva, lépésről lépésre kellett neki minden számot megkomponálnia. De ez nem volt egyértelmű folyamat. Volt olyan szerzemény, ami hamar meglett, mást hónapokon át, újra és újra el kellett készítenie.

Egy ilyen rendhagyó műhöz olyan szereplők kellenek, akik játszani és táncolni is tudnak. Hogyan állt neki a színészválogatásnak?

Először olyan színészeket néztünk meg, akik jól mozognak, de rájöttünk, hogy sokkal lassúbb lenne velük a munka, mint a táncosokkal. Mert ha improvizálni kell, akkor nagyon meg vagyunk lőve. Emiatt úgy döntöttünk, csak táncosokkal dolgozunk együtt. Egy nemzetközi kiírást adtunk fel, melyben olyan személyeket kerestünk, akik filmszínészként is megállják a helyüket.

Nem konkrét szerepekre kerestünk karaktereket, hanem a színészekhez szabtunk hozzá mindent.

A filmben a rabok közül az egyik a csoport vezetőjévé válik. Miért érdekelte önt a hatalom mint téma?

Egyrészt olyan történetet kellett találnunk, ami elmondható szavak nélkül, vagyis mozgással. Az egyén és a csoport konfliktusát ilyen módon jól lehet demonstrálni. Meg nyilván egy közép-kelet-európai, rendszerváltás utáni frusztráció is áthatja a történetet. A film elején a rabok kiszabadulnak egy rendszerből, de a barlangban újra kell kezdeniük az életüket. Én kelet-európai, szlovákiai magyar vagyok, Prágában tanultam, és egy ideig éltem Rigában, így nekem ezek a tapasztalataim, ebből tudok dolgozni. De azt hiszem, a filmet nemcsak politikai síkon lehet értelmezni, hanem az egy sokkal egyetemesebb, univerzálisabb és időtlenebb történet, amit az emberi psziché logikája felől is lehet elemezni. Engem az érdekelt, hogyan viselkedik az ember ilyen zárt, hatalmi helyzetben.

A Zenitben fontos szerepet kap egy tyúk, melynek, miután a csoport vezetője megszerzi, hatalma lesz a többiek felett. Mit szimbolizál az állat a filmben?

Ezt mindenki döntse el maga. Az én értelmezésem is sokat változott a forgatókönyvírás, a rendezés és a vágás alatt. Most úgy látom, hogy a tyúk egy olyan motívum, melyet ha a vezető felmutat, akkor hajlamosak vagyunk neki bármit elhinni és őt követni. A filmben a rabok is azt hiszik, hogy a társuknak a tyúktól van a hatalma, de igazából nem. A hatalmat saját magától kapja meg, és a közösségtől.

A következő műve is táncfilm lesz?

Nem, vissza fogok térni a klasszikus filmekhez. A Zenitet túl sok időbe telt elkészítenem, és sok ellenállásba ütköztem. Azóta pedig a filmes közeg még inkább mainstream lett, a nézők, a fesztiválok és a finanszírozók is a klasszikus, közérthető sztorikat szeretik. Szerintem egyre banálisabb a mozgókép. De ez nem kimondottan a filmekre jellemző, hanem egy összkulturális jelenség.