– Ha valaki korábban magas beosztásban volt, és munkanélkülivé válik, nehéz megfelelő új állást találnia. Egy időben ültem én is álláskereső foglalkozásokon. De vezetőként voltam a másik oldalon is, s ha az enyémhez hasonló életrajzot kaptam, elsőként futott át a fejemen, hogy egy ilyen ember majd okoskodni fog, nem csinálja meg a feladatát, kockázatos alkalmazni. Az életpályám elején dolgoztam a Központi Statisztikai Hivatalban (KSH), a Magyar Nemzeti Banknál először a statisztikáért feleltem, az utolsó aktív éveimet végül a KSH-nál töltöttem, két főosztály munkáját felügyelve. Aztán jött négy éve a nyugdíj, ami kormánytisztviselőként kötelező volt, én pedig ott álltam, hogy hatvanöt évesen mit fogok még csinálni, hisz nem akarok otthon malmozni. Akkor döntöttem úgy, hogy önkéntesnek állok ide, Kerecsendre, a Világítani Fogok Egyesülethez ahol most szegény sorsú családok adósságkezelését és roma gyerekek táboroztatását segítem – meséli Sándor György, a Magyar Nemzeti Bank hajdani vezető tisztségviselője.
Négy elnök alatt is szolgált, Bod Péter Ákos, Surányi György, Járai Zsigmond és Simor András idején. Ügyvezető igazgatóként tagja volt a legfelsőbb, négyfős grémiumnak, végül a Matolcsy-érában távozott, s akkor kóstolt bele néhány hónapra a munkanélküli létbe is. Ma az ELTE Természettudományi Kara és a KSH tanácsadója, teniszezik, az unokájára vigyáz, s a hazai érintős rögbicsapat-válogatott tagjaként részt vett több Európa-bajnokságon is.
Viszonylag jól kereső budapesti üzletemberként már aktív korában is úgy érezte, vissza kell adnia a közösségnek abból, amit az élettől kapott, ezért jelentkezett csángó keresztszülőnek, és rendszeresen támogatott ottani gyerekeket. Közben azt is eldöntötte, hogy valamilyen módon a cigányságnak is segíteni szeretne.
– A nyolcvanas években, közgazdászként dolgozva, mi más lettem volna, mint gazdasági liberális. Ez akkor úgy fogalmazódott meg, hogy a cigányságot segélyezettből adófizetővé kell tenni. Megkaptam Berki Judit elérhetőségét, aki a bátonyterenyei romák munkalehetőségeit próbálta meg kiszélesíteni, eleinte így az ő programjaikra és a tanodájuk működésére utaltam viszonylag jelentős összeget, de magam is részt vettem a szakmai eseményeiken – idézte fel. A fia eközben már Kerecsenden a helyi romák mellett önkénteskedett, így amikor négy éve nyugdíjba ment, ő is ide szegődött, az E. Román Kata fémjelezte Világítani Fogok Egyesülethez, amely nem sokkal korábban lépett be a máltaiak által koordinált Felzárkózó Települések Programba. – Megkérdeztem, mire lenne szükségük, mit tud nekik segíteni egy volt bankár. Felajánlották, hogy vigyem az adósságkezelési tanácsadást a helybéli rászoruló, zömmel cigány lakosságnak. Az első ügyfelem, aki idejött, épp végrehajtási eljárás alatt állt, nekem pedig akkor még fogalmam sem volt, hogyan zajlik a valóságban egy ilyen folyamat, hisz az MNB vezetőségében leginkább stratégiai elemzésekkel és makrogazdasággal foglalkoztam. De, gondoltam, egy ilyen ügy nem lehet nagy ördöngösség, mégiscsak közgazdász diplomám van, ha elolvasok egy hivatalos papírt, azt biztosan megértem – utalt vissza a kezdetekre. Később egyre inkább rádöbbent, hogy a helyiek közül sokan funkcionális analfabéták, s egy végrehajtói okirat, aminek megfogalmazása meglehetősen kacifántos, még inkább érthetetlen a számukra. Sándor György azonban elboldogult ebben a világban, s eleinte a Magyar Máltai Szeretetszolgálat adósságkezelői csoportjától is kapott segítséget. Ezt a munkát a szervezet keretein belül szinte mindenki alkalmazottként végzi az országban, egyedül ő vállalta önkéntesként a posztot.
– Nagyon vegyes, ki hogyan viselkedik egy ilyen nehéz anyagi probléma esetén. Van, aki bejön hozzám, beszélünk, és tudom, hogy nem fog csinálni semmit. Másnak megírom a hivatalos levelet, kérelmet, elkezdi a részletfizetést, aztán nem tud törleszteni, abbahagyja, és újra végrehajtás alá kerül, vagyis visszaáll az eredeti állapot.
S van, hogy sikerül jó megoldást találni, a csapdába esett ember kimászik a gödörből. Nem tudok minden egyes ügyet „után-követni”, így azt, hogy igazándiból sikeres-e a tevékenységem, abból tudom, hogy mindig jönnek újak, mert azt hallották, hogy érdemes hozzám fordulni. Ráadásul kettős szerepem van a faluban, hisz ittlétem óta részt veszek a gyerekek táboroztatásában is. Az egyik egy nyári nagy, egyhetes tábor, amiben 130-140 gyerek és 40-45 önkéntes vesz részt, de havonta szervezünk egy-egy hétvégi tábort is, 50-80 gyereknek. Ott természetesen jómagam is beosztott vagyok, az első táboromban például egy 19 éves lány volt a „főnököm”, ő mondta meg, mit csináljak, de jellemzően – mivel van autóm, és gyakran azzal jövök – logisztikai feladatokat kapok – mondta.
Arra a kérdésre, hogy a saját fővárosi környezetében vajon sikerült-e másokat is adakozásra, önkéntességre bírni, az válaszolta: akadt ilyenre is példa. Volt pályázat, amire csak egy évig kaptak pénzt, miközben egymásra épülő, több éves fejlesztő programot dolgoztak ki három év alatti gyerekeknek. Ilyenkor nem lehet azt mondani egy pszichológusnak vagy egy fejlesztő pedagógusnak, hogy nincs tovább, mert legközelebb nehéz lesz újra elhívni. Így aztán ő maga a barátai és ismerősei körében szervezett gyűjtést, amelynek révén nagyjából 12 millió forint jött össze a projektre. – Igen, ilyen is előfordult, de nem gondolom, hogy ez lenne a fő tevékenységem, nem ezért vagyok itt – tette hozzá.
Az elmúlt csaknem négy év során számtalan nehéz sorssal szembesült. Sokan kezesként kerülnek bajba, mert évekkel ezelőtt valamelyik rokonuknak aláírtak ilyet, és most nekik más helyett az adósságot törleszteniük. Volt, aki a saját, amúgy feketén dolgozó testvére házát volt kénytelen így „tehermentesíteni”, miközben saját maga emiatt hitelvfelvételre szorult. Mások közmű-csapdában ragadnak, sokan ugyanis nem értik meg, hogy az aktuálisan ki nem fizetett villanyszámla késedelmi kamattal terhelődik, így az eredetinél jóval nagyobb összeget kell visszafizetniük, három év alatt megduplázódik a tartozás. Aki végrehajtás alatt áll, és letiltanák a fizetését, inkább elmegy feketemunkába vagy napszámba, mert akkor nem tudnak vonni a fizetéséből, így viszont később nem lesz nyugdíja. Ezért tanácsolja nekik ebben a helyzetben, hogy keressenek együtt megoldást, hisz lehet szüneteltetni a végrehajtást, s ha az adós közben elmegy dolgozni, törlesztheti a tartozás részleteit, s nem viszik el a feje felől a tetőt.
Kerecsenden egyébként mindenki dolgozik, aki akar, a környék tele van termelőüzemekkel, egy jóval hátrányosabb észak-borsodi faluban, ahol a lakosság tíz százaléka dolgozik csupán, mert nincs munkahely, és busz egy nap csak kétszer indul, sokkal rosszabb a helyzet. Itt sok asszony kap munkát Egerben, vagy a környező szállodákban: közel a demjéni, egerszalóki termál-völgy, akár ott, akár pékségekben, étkezdékben, kórházban helyezkednek el. De van, aki azért nem dolgozik, mert a gyerekét félti. – Volt nálam, szintén végrehajtási ügyben egy nő, aki a 11 éves kislányát kísérte reggelente iskolába, meg onnan vissza, hogy ne kelljen egyedül mászkálni az utcán. Itt, ha az iskolának vége, a gyerekek az utcán csavarognak, kitéve a drogdílernek. Nincs szakkör, nincs sport. Azok a programok, amiket mi próbálunk nekik szervezni, ezt a helyzetet is segítenek elkerülni – mondta. Hozzátette: korábban háromszáz felett volt a közmunkások száma, az most már lement ötvenre-hatvanra.
Tartott tanfolyamot helybéli cigányasszonyoknak háztartási gazdálkodás témájában is, azért, hogy ők már egy másfajta szemléletet örökítsenek tovább. – Több olyan gyerekkel is találkozunk, aki reggelire csak cukros vizet kap, illetve
a család a legtöbbet energiaitalra, cigarettára, kólára, chipsre költi. Elmagyaráztam, levezettem feketén-fehéren, hogy egy négyfős család hajdúszoboszlói nyaralása kijönne abból, ha ezeket egész évben nem vásárolnák meg, de nagyon nehéz változást elérni.
Jómagam sokat járok színházba, nekem ez az egyik élvezet az életemben. Nekik a cigarettán meg a kólán kívül nincs ilyen, s nem is tudják mással helyettesíteni – mondta. Néhány család akad, ahol már más a szemlélet, de ők afféle „kívülállók” lettek a saját közösségükben, miközben a többségi társadalom továbbra is cigányként kezeli őket, vagyis valójában a partvonalra kerültek. Öt-hat olyan fiatal él most a faluban, aki munka mellett érettségizett, ketten közülük jelentkeztek egyetemre is. Ez itt már jelentős előrelépésnek számít, amiben vélhetően benne van a Világítani Fogok Egyesület, s önkéntesként az ő munkája is.
