;

katolikus egyház;pedofil-botrány;Bese Gergő;Hatházi Róbert;R. Gábor;Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye;

„Ennél kínosabb helyzetbe nem is kerülhet
az egyház”

- „Ennél kínosabb helyzetbe nem kerülhet az egyház” - Megrázták a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye papjait a szex- és pedofilbotrányok

Az általunk megkérdezett papok közül egyikük elmondta, hogy „teljesen kibukott” a hírektől. Találkoztunk azonban ellenpéldával is.

A Fideszhez jól bekötött Bese Gergő katolikus lelkipásztorról, aki hevesen kikelt az úgynevezett „LMBTQ-propaganda” ellen, kiderült, hogy melegpartikon vett részt, tartós intim kapcsolatot ápolt férfiakkal. Két másik papot, a fideszes körökben szintén otthonosan mozgó Hatházi Róbertet, valamint R. Gábort súlyos pedofil bűncselekményekkel vádolnak. Mindhárman a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyéhez tartoznak. Utóbbit a pápa már felmentette a papi hivatás alól, a másik két érintettet felfüggesztette Bábel Balázs kalocsai érsek.

„Megdöbbenést és szomorúságot érzek. Mást nem tehetünk, imádkozunk” 

– számolt be a Népszavának egy katolikus pap a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyéből. A három szóban forgó személy közül csak Bese Gergőről adott rövid, ám nem túl hízelgő jellemrajzot. Közölte, hogy nem kedveli a Bese Gergő által megjelenített „Budapestre rohangáló, reverendát lobogtató” stílust, és jelezte azt is, a főegyházmegye papjai közül nincs egyedül ezzel a véleményével.

„Meglepett engem is, mint a többi kollégát”

– ezt már egy másik plébános mondta arról, hogyan fogadta az egyházon belüli szex- és pedofilbotrányokról szóló híreket. Attól tart, hogy ezek az ügyek hosszabb távon is káros hatásokkal járhatnak a főegyházmegye és a katolikus egyház számára. Megkérdőjeleződhet a pap szavahihetősége, nehéz lesz a keresztény tanítást védeni. Másvalaki viszont úgy gondolta, hogy két hét múlva már újabb szenzációk fogják lekötni a közvélemény figyelmét.

Akadt, aki azt javasolta, hogy forduljunk az érsekséghez, ha nyilatkozatot szeretnénk: annyi biztos, hogy ő nem hajlandó szóba állni „semmiféle médiával”. Többen azzal a feltételezéssel éltek, hogy a főként idősebb korosztályhoz tartozó hívekhez nem, vagy csak szórványosan jutottak el a hírek. Ugyanezt állította az a pap is, aki meglehetősen rezignált hangon kommentálta az eseményeket:

„Minden embernek megvan a maga hibája és a bűne. Attól, hogy felszentelték, még ember marad. Ha ilyen hajlamokkal rendelkezik valaki, akkor nem lenne szabad papi tisztséget vállalnia.”

Amikor rákérdeztünk, jól érzékeljük-e, hogy nem különösebben kavarta fel a három ügy, kifejtette: tisztában van azzal, hogy a „papok jelentős része nem való az egyházba”. Nem kizárólag a szexuális abúzusokra utalt, hanem másfajta emberi gyengeségekre, például a karrierizmusra is. Sajnos – jegyezte meg –, tapasztalatai szerint ebből a szempontból nincs különbség az egyházi és a világi élet között. Ennek ellenére azért marad a katolikus egyházban, mert a „jó ügyért küzdeni kell”, és ennek a küzdelemnek az egyház a megfelelő terepe.

„Ennél kínosabb helyzetbe nem kerülhet az egyház”

– így minősítette a közelmúltban nyilvánosságra került botrányos eseteket az egyik kis falu plébánosa, aki nem tudja hova tenni a történteket. Hiszen – hangsúlyozta –, ha valaki a papi hivatást választja, akkor nem elhamarkodott, hanem jól megfontolt döntést hoz. A papképzés hosszadalmas folyamat, amely hitre és tisztaságra nevel. „Az ilyen elhajlások végtelenül elszomorítanak mindannyiunkat” – jelentette ki.

A főegyházmegye papsága általában ismeri egymást.

Bese Gergőt a plébános úgy írta le, mint akinek hajlama van az exhibicionizmusra, Hatházi Róbertről és R. Gáborról viszont kifejezetten jó véleménnyel volt. 

Hatházi Róbertet elkötelezett, céltudatos, jó szervezőképességgel bíró papként jellemezte, R. Gáborról pedig elmondta, hogy annak idején az ő hatására kezdett el templomba járni. A plébános „teljesen ki volt bukva”, amikor értesült arról, milyen súlyos vádak fogalmazódtak meg velük szemben. A maga részéről nem sejtett semmit. Az is igaz – tette hozzá –, hogy a pedofília pont az, ami nincs az ember homlokára írva.

A katolikus hívek nem állítják meg az utcán, nem tesznek fel neki kérdéseket. Csöndben vannak. Azok, akik eddig jártak templomba, most is járnak. A vasárnapi istentiszteleten külön is imádkoztak az Anyaszentegyházért, a papságért, az egyház megtisztulásáért.

Ez a botrány ugyanis – mondta a plébános – különösen fertőző, megmérgezi a légkört.

Reméli, hogy minden visszaélésre fény derül, és sikerül majd pontot tenni az ügy végére. Fontosnak tartaná, ha a főegyházmegye kiadna valamifajta iránymutatást, és mindenkit arra kérne, hogy „imádkozzunk egymásért”. Kérdés, hogyan lehet kiszűrni a papok közül azokat, akik nem valók az egyház kötelékébe. A plébános nem tudja a pontos választ – talán protestáns mintára helyes lépés lenne a papi nőtlenség, a cölibátus eltörlése –, azt azonban biztosra veszi, hogy a megoldást csak a hívekkel és a társadalommal közösen lehet megtalálni.

Nem ez lenne az első alkalom, hogy saját magával lepi meg őket.