Jól látható költségvetési tétel, amely minden évben odavész a zöldség- és gyümölcstermesztésben amiatt, mert nincs elegendő munkaerő, praktikusan olyan ember, aki leszedik a termést. „Számításaink szerint közvetlenül és közvetve évi mintegy 50-80 milliárd forint kárt okoz az ágazatban az elégtelen munkaerő-ellátottság, ám a ráépülő feldolgozóiparral együtt kalkulálva a teljes szektor szintjén a kár már közelít a 100 milliárd forinthoz” – jelezte a kérdéseinkre válaszolva a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács.
A helyzetet értékelve úgy fogalmaztak, hogy míg 15-20 évvel ezelőtt még bővelkedtek az olcsó munkaerőben, addig most alig akar valaki az agráriumban dolgozni és főleg kétkezi munkát végezni. Felvetésünkre, hogy ágazati szinten a megfelelő működéshez mekkora a hiányzó munkaerő úgy reagáltak;
"nehéz lenne meghatározni, de az biztos, hogy országos szinten több tízezer ember lenne szükség."
A gyümölcstermesztésben a jelentős munkaerőigény a májustól októberig tartó időszakban jelentkezik, mivel jórészt május-júniusban zajlik a termésritkítás, illetve májustól októberig tart a szüretelés. A szabadföldi zöldségtermesztésben is döntően április-májusban végzik a vetést, palántázást, majd szintén nyárra és őszre esik a betakarítás.
A munkaerőhiány okai többrétűek. Benne van a társadalom elöregedése, mint ahogy a külföldi munkavállalás miatti elvándorlás is, így kisebb a merítési lehetőség.
Ide sorolható az is, hogy a középfokú oktatásból kikerülő diákok jelentős része felsőfokú intézményben tanul tovább, ők viszont jellemzően nem mennek el kétkezi munkákra.
A zöldség-gyümölcs ágazatok többsége meglehetősen munkaerőigényes, bár akad olyan terület (ilyen például a csemegekukorica, a zöldborsó, a hagyma, amelyek betakarítása ma már gépesített), amelynek élőmunkaigénye azért elhanyagolható. A csak kézzel betakaríthatóké viszont fajtól függően, hektáronként 500-4000 munkaóra is lehet évente. Sőt, akad olyan, ahol ez elérheti a 6000 órát is. Ezt a munkamennyiséget ágazattól és termelési módtól függően 30-70 százalékban szezonálisan foglalkoztatott, alkalmi munkaerő végzi, és csupán a maradék rész oldható meg állandó állománnyal.
A munkaerőért folytatott verseny így rendkívül kiélezetté vált az elmúlt években. Nagyobb eséllyel indulnak benne azok a vállalkozások, amelyek a lehető leghosszabb időre tudnak munkát biztosítani. Ennek következményeként az előrelátóbbak sok esetben ennek megfelelően állítják össze a termelési szerkezetet, így például a szamóca mellett dinnyét, a cseresznye mellett meggyet, szilvát és almát is termesztenek. Ennek köszönhetően nem csupán 1-2, hanem akár 6 hónapig is meg tudják tartani az idénymunkásokat. Ez a hosszabb időszak pedig mindenképpen vonzó a dolgozók számára.
Az előző években még elsősorban a környező országokból, főleg Romániából és Ukrajnából érkeztek vendégmunkások. Döntően inkább magyar anyanyelvűek, leginkább erdélyi magyarok. Ám ez a kör is csupán néhány ezer főre tehető, ami alig jelentett gyógyírt a hazai zöldség- és gyümölcstermesztők problémáira. Ráadásul
ma már sokan inkább továbbmennek Nyugat-Európa felé, ahol a munkabérek jóval magasabbak, s azokkal a magyar gazdaságok nem tudnak versenyezni.
Németországban például kötelező minimális órabért határoz meg a vonatkozó törvény, és Spanyolországban is van ilyen előírás. (Külföldi munkaerő-toborzásban érdekelt cég vezetője lapunknak ennyit jelzett, hogy a meghatározott minimál órabérnek köszönhetően Németországban egy gyümölcsösben, teljes munkaidőben dolgozva havi 2000 euró is összehozható. Ebből persze szállást és étkezést is fizetni kell, de még így is jóval magasabb összeg jön össze, mint itthon.)
Ennek a vándorlásnak a következménye az a helyzet is, hogy Magyarországon immár messze nincs annyi külföldi idénymunkás (arányaiban sem), mint a nyugati országokban. Az Ukrajnában több mint két éve zajló háború szintén rányomja bélyegét erre a piacra is, s onnan is jóval kevesebben érkeznek.
A helyzet túlzás nélkül odáig fajult, hogy a kertészetek jövőbeni fejlődésének és a kertészeti vállalkozások fejlesztési terveinek, elképzeléseinek legfőbb gátja ma már a munkaerőhiány
- hangsúlyozták a szervezet részéről. Hogy még inkább érzékelhető legyen a probléma nagysága hozzátették, ezek a nehézségek mostanra még az időjárási problémáknál és a tőkehiánynál is nagyobbak. Így általános, hogy a gyümölcsösök tulajdonosai már azokat sem nagyon küldik el, aki nem végzi rendesen a munkájukat, sőt, még megfeddni sem nagyon merik őket, nehogy odébbálljanak.
Sok esetben ez a probléma húzódik meg döntő részben a termőterületek visszaesése mögött is. Ebből a szempontból igen beszédes és egyben szomorú példa a málna esete, ami jól mutatja milyen gonddal néznek szembe a termelők. Az 1980-as években a gyümölcs termőterülete
még a 7000 hektárt is meghaladta, ami az elmúlt évre 71 hektárra, azaz a századrészére zsugorodott.
Ezt a gyümölcsöt nyáron, a tűző napon kellene leszedni, ám erre ma már szinte senki sem hajlandó - fűzték hozzá.
Fizetnének, de nincs kinek
A zöldség-, gyümölcsszedők fizetése jelentősen nőtt az elmúlt években, különösen a nyugati országrészben. Az észak-keleti régióban körülbelül 12 ezer forint körül van a napi jövedelem, az ország középső és nyugati részein viszont ez eléri a 15-18 ezer forintot is. A munkaköröket illetően nagy különbségek nincsenek a bérezésben, de azért akadnak jobban fizető „pozíciók” is - mondták a FruitVeb részéről. A hűtőházakban végzett, áruvá készítési feladatokkal, illetve a magas értékű termékek szedésével, az említetteknél is nagyobb jövedelmet lehet elérni.
