felsőoktatás;kollégium;nagycsalád;beköltözés;

Képünk illusztráció

- Beköltözés a kollégiumba

„Anya, neked már négy gyereked van!” – közölte a kisfiam múlt vasárnap, amikor az unokahúgom elé mentünk a vasútállomásra, hogy az első éves egyetemistát beköltöztessük a fővárosi kollégiumba, ahol reményei szerint legalább három évet fog tölteni, mire elvégzi az alapképzést (BA), és utána talán a mester szakot (MA) is. Izgatottan ingáztunk a kelenföldi kijelzőtábla és a peron közt, mire pályahibák miatt félórás késéssel befutott a Mecsek IC, és megérkezett Hanna. Törékeny kis termete eltörpült a hatalmas túrahátizsák alatt, kezében gurulós bőrönd és kispárna, ami, mint később másoknál is láttam, kötelező kollégistakellék, akár az óriásplüss. Így kicsit még a gyerekszoba is velük költözik a szülői házból az első önálló lakóegységbe.

Hannát a szülei az állomásig kísérték ki, miután hatan vannak testvérek, a húszévestől az óvodásig, az önállóságra nevelés náluk létszükség. Tinédzser koruk óta a nagyobbak egyedül is utaznak, nem viszik őket háztól házig, mint sok más gyereket, akiket a kollégium parkolóját megtöltő autókból láttunk kiszállni. Mivel a legidősebb testvér a Pécsi Egyetemre jár, a másodszülött Hanna az első, akit a távolba elengedtek, ami fontos mérföldkő a család életében. El is érzékenyültek, napokon át búcsúzkodtak, noha a lányuk akár minden hétvégén hazamehet, országbérlettel csak a helyjegyet kell megvenni, meg kivárni, mire a vonat odazötyög. Egyelőre gyakran tervez hazalátogatni, a család mellett a barátja is hazavárja, és bár a gólyatáborban már kialakult egy jó kis társaság az évfolyamból, ez még nem olyan sűrű szociális háló, ami folyamatosan a fővárosban tartaná. Budapestet alig ismeri, minden új számára, a közlekedés, a távolságok, és idő, mire feltérképezi itt a szűkebb-tágabb környezetét, a boltoktól a kulturális programokig, sportlehetőségekig. Utóbbit az egyetem is kínál, csapatsportok kedvelőinek bőséggel, Hanna azonban inkább a gerinctornát választotta, ez jobban illett introvertált, szelíd személyiségéhez.

A kollégium, ahová végül felvették – amiért a nagycsalád augusztus végéig tűkön ülve szurkolt –, a Gellért-hegyen áll, pár percnyi gyaloglásra az egyetemétől, ahol élelmiszermérnöknek tanul. A kémia és a fizika mindig is erőssége volt, a humán értelmiségi családjához képest „fordítva van bekötve”, mint édesanyja fogalmaz, de a művészetek is érdeklik, különösen a Szegedi Kortárs Balett produkcióit szereti. Fájlalta is, hogy ki kell hagynia az idei Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozót, noha biztosítottam róla, a fővárosban ezek a társulatok még gyakrabban is megfordulnak, én pedig csak örülök, ha együtt is járhatunk majd előadásokra.

Kirepülés a fészekből

A beköltözés az idei utolsó nyárias délutánon olyan volt, akár az amerikai filmekben: hatalmas csomagokkal, bőröndökkel felszerelkezett fiatalok, egy-két szülő és néha a testvérek, barátok által kísérve, akik a kisbútoroktól a mikrón át a cserepes növényekig mindenféle komfortkellékeket, meg bálányi élelmiszercsomagokat cipeltek utánuk. A minap Gwyneth Paltrow posztolta, hogy épp így költöztette be immár a legkisebb gyerekét is a kollégiumba, és az internet odáig volt, hogy mennyire „normális”, ahogy az Oscar-díjas sztár a csomagtartójából pakolja ki a dobozokat.

A kollégiumi beköltözés éppolyan fontos életesemény, akár az első osztályos tanévnyitó, még a szülőknek is, hiszen a gyerekük kirepül a családi fészekből, elindul az önálló felnőtt élet ösvényén.

És remélhetőleg vissza sem kell fordulnia onnan, noha a Z, sőt már az Y generációt is súlyosan érinti a globális lakhatási válság.

Az albérletárak minden jóléti társadalomban olyan magasra szöktek, hogy emellett nehéz saját ingatlanra egy hitelönrészt is összespórolni. Ha nincs szülői segítség vagy öröklés, marad a mamahotel, a külföldre költözés vagy ideiglenesen a közösségi lakhatás (angolul cohousing, németül Wohngemeinschaft), bár családalapításhoz ez már nem ideális. De ne szaladjunk ennyire előre, a főiskolások és egyetemisták számára még most is a havi 10-20 ezer forintba (vidéken persze kevesebbe) kerülő kollégium a legmegfizethetőbb lakhatás. Csak nehéz ide bekerülni, 130-140 százalékos a túljelentkezés, a Népszava információi szerint a felsőoktatásban tanulók kevesebb mint 20 százalékának tudja az állam biztosítani az elhelyezését. És vannak kollégiumok, ahová senki nem jelentkezik, mert „olyanok a körülmények”.

Ahelyett, hogy részt vennénk a közéletben, sokan közéleti moralizálást folytatunk. Mintha segítene valamin árgus szemekkel figyelni, ki kivel ebédel, milyen orgánumban nyilatkozik, kiről, kinek éppen mit mond. Ha a bátorság rendkívüli adottság, el kell fogadni, hogy a gyávaság, a megalkuvás mindennapi. Nem érdemes háborogni miatta. Főleg egy hazug, megalázó rendszerben.