A Civilzugló Egyesület már csaknem tizenöt éve festi át a kerület kevésbé kellemes aluljáróit, köztük a Korong utcai, a Mexikói úti és a Tábornok utcai átjárókat. Mi az Erzsébet királyné útjai aluljáróhoz látogattunk el, miután felfigyeltünk az egyesület múlt vasárnapra meghirdetett Facebook-eseményére.
Ez a helyszín azért különleges, mert noha 2009 óta festi át újra és újra az aluljárót az egyesület, 2014-ben a jogilag illetékes MÁV felszólította őket, hogy állítsák vissza az eredeti állapotot, vagyis a koszos, graffitivel telerajzolt, elhanyagolt, levizelt falakat.
Végül minden jóra fordult, megállapodtak, hogy a MÁV mindig lefesti fehérre az aluljárót, tehát egy tisztasági festéssel megadja az alapot, és azt követően teret adnak az egyesületnek és a szabad alkotásnak.
Az újrafestésre négy-öt évente kerül sor. A rendezvényt különböző platformokon meghirdetik, és elektronikus levélben is értesítik a lakosságot, ugyanis 6000 főt számláló levelezői adatbázissal rendelkeznek. Így egy-egy eseményükre 50-100 fő látogat el a nap folyamán.
Az eszközöket, vagyis a festékeket, ecseteket az egyesület biztosítja a résztvevőknek. Szabad teret adnak a közösségi élménynek, bár van egy alapkoncepció, amibe a rajzoknak érdemes beilleszkedni. A mostani eseményen a bal oldalon az állatok – köztük nyuszik, pandamaci, csiga, két kis patkány és egy polip – és a budapesti állatkert főbejárata kapott helyet, míg a jobb oldalon a Közlekedési Múzeumhoz kapcsolódó járművek, hőlégballon, repülő, autók, hajók sorakoztak.
Várnai László, a Civilzugló Egyesület vezetője lapunknak elmondta, hogy az aluljárók azért jó platformok, mert teret adnak a kreativitásnak, és ritkán van a családoknak alkalmuk arra, hogy a szülők közösen alkossanak a gyerekekkel. Sokszor azt veszik észre, hogy az anyukák és apukák jobban élvezik a pingálást, és voltak olyan esetek, amikor már a gyerekek könyörögtek, hogy induljanak haza, mivel a szülők éppen alkotásban voltak, és nem tudták letenni az ecsetet. Mosolyogva megjegyezte: nagyon kellemes azt látni, amikor komoly apukák belefeledkeznek mondjuk egy polip megfestésébe.
– A festés után az alkotó gyerekek mindig büszkén mutatják meg a rajzukat, és ez nagy öröm, hiszen ez a mi környékünk, mi itt élünk, és örülünk annak, hogy vannak ilyen közösségi alkalmak, amik jó pár évig maradandók.
