Aki nem írta alá az adatlapot, annak van takargatni valója - ezt írta lapunk egyik kérdésére Fülöp Attila, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára. Arról az adatlapról van szó, amit a gyermekvédelemben dolgozóknak kell kitölteniük. Választ kell adniuk, hogy kivel és mióta élnek együtt; hol dolgoztak korábban; milyen gazdasági érdekeltségük, vállalkozásuk van; milyen értékű ingatlanjaik, ingóságaik vannak; mely szórakozóhelyeket látogatják rendszeresen; szabadidejüket mivel töltik; fogyasztanak-e rendszeresen drogot, alkoholt, gyógyszert?
És, ha mindez nem elég, a Nemzeti Védelmi Szolgálat munkatársai is meglátogatják őket, hogy ellenőrizzék, igazat vallottak-e a gyanúsítottak. Egyértelműen azok, hiszen az államtitkári válaszból kiderült, a potenciális erőszaktevőket keresik, és aki nem akar részt venni a kormány kérdezz-felelek játékában, az biztosan bűnös. Évek, évtizedek óta megalázó fizetésért, állandó létszámhiányban, lelkileg sérült, sokszor kezelhetetlen gyerekekkel dolgozó emberekről vélekedik így az egyik felettesük.
Azt is mondta az egyébként pénzügyi és programozó szakon végzett gyermekvédelmi főember, hogy a munka hármas megosztásban történik, a jogszabályt az állam hozza, a finanszírozást az állam adja, a konkrét feladatot a gyermekvédelemben dolgozók látják el. Mivel háromból két feladat az állam, egészen pontosan a kormány tagjainak kezében van, erősen indokolt lenne kifogástalan életvitelük vizsgálata. Vajon kitöltenék az adatlapot, és ha igen, az igazat írnák? Őszintén válaszolnának, milyen értékű ingatlanjaik, ingóságaik vannak? Milyen gazdasági társaságuk, vállalkozásuk van? Mennyi volt előző évben a jövedelmük, és most mennyi a havi bevételük?
Ugye nincs takargatnivalójuk? Mert ugye, ha nem válaszolnak, akkor biztosan potenciális erőszaktevők, bántalmazók. És ezt nem én mondtam.