Egy nagyszabású életművet nem könnyű két órában összegezni. Mégis erre tettek kísérletet a Katona József Színházban, amikor a nagy hatású rendező, Peter Brook alakját idézték meg. Az est házigazdája, egyik szervezője Simon Balázs az UtcaSzAK vezetője volt. Ő sem volt könnyű helyzetben, mert annyi film és előadásrészletet, valamint személyes vallomást kellett két órába belesűríteni, hogy előfordult, hogy valakibe bele kellett fojtani a szót. Ha három szóban kellene elmondani a lényeget, akkor talán a jelenlét, minőség és az intenzitás lenne az, amelyek gyűjtőfogalmakként jellemzőek Peter Brook szemléletére.
Brook fiatalon Shakespeare-darabokat rendezett, később dolgozott a Royal Shakespeare Companynál. Megfilmesítette A legyek urát, de több Shakespeare művet is vászonra vitt. 1974 óta Franciaországban élt, ahol saját társulatot alapított. Többször járt Budapesten, legutóbb 2016-ban, amikor a Trafóba kísérte el egyik produkcióját. A Csatamező (Battlefield), arról szólt, mi marad a háború után. Utóbbi mondatok az e hasábokon megjelent 2022-es búcsúztató írásból származnak. A rendező életútja azonban valóban nem összegezhető röviden. Ascher Tamás rendező 1964-ben 16 éves volt, amikor először találkozott Peter Brook-előadással, a Lear királlyal. Gimnazistaként édesapja jóvoltából jutott be a Royal Shakespeare Company vígszínházi vendégjátékára, amely akkoriban felkavarta a magyar színházi életet. Ascher Tamás elmesélte, hogy Brook Lear királyába olyan erős becketti lehelet érződött, amely erősen hatott rá. A színészek többsége bőrruhát viselt. Az előadás egy csupasz térben játszódott. Később is jellemző volt ez Brook-ra, a nevéhez is fűződik az „Üres tér” elnevezési színházi esztétikai fogalom bevezetése. Az előadásait ugyanis később is végig kísérte a hagyományos díszletek elhagyása. Amikor előadásai Afrikában készültek, legfeljebb egy szőnyeget terített le, jelezve, hogy ott kezdődik a színház. Ez a megoldás a rendező védjegyévé vált.
1972-ben a Royal Shakespeare Company a Szentivánéji álommal érkezett újra Budapestre, vasárnap láttunk egy képet, amelyen Ferihegyen Várkonyi Zoltán, a Vígszínház akkori igazgatója és Béres Ilona színésznő fogadják Brook-ot. A Szentivánéji álom üres tere Ascher Tamás szerint tele volt titokkal. Az előadásban minden varázslat fizikai, testi bravúrrá változott és emögött rejtőzött a figurák házas, illetve szerelmi életének megannyi válsága. Zsámbéki Gábor, a Katona József Színház alapító igazgatója, rendező arról beszélt az előadás kapcsán, hogy Brook hihetetlen könnyedséggel oldotta meg azokat a jeleneteket amelyek varázsláshoz, bűbájhoz kötődtek. Ez a vendégjáték is felkavarta a kedélyeket, Koltai Tamás kritikus vitacikket is publikált „Hogyan játsszunk színházat a Royal Shakespeare Company vendégszereplése után?” címmel és ezután még a színházi szövetség is ülésezett.
A mostani esten Andrei Serban rendező videoüzenetben szólt Brook-ról. Később többen - Marie- Hélène Estienne, Peter Brook legközelebbi munkatársa és a franciaországi Gurdjieff Intézettől Hollán László - Brook munkamódszeréről és annak forrásairól osztották meg gondolatait. Brook estében végig megfigyelhető volt egyfajta spirituális útkeresés is, amely az előadásait is jellemezte. Másrészt fontos volt számára a figyelem és mindig törekedett a tapasztalás különleges minőségére.
Brook kisgyerek kora óta zongorázott, a mostani est talán legmeghatóbb felvétele az volt, amelyen Brook a halála előtt nem sokkal, életének egyik utolsó pillanatában egy kézzel zongorázik. Talán a billentyűkkel újra vissza akart lépni a hétköznapi rezgések szintjére, hogy aztán valamilyen más, az általa mindig is vágyott magasabb szintű minőségű rezgések világába utazzon.
Brook ’99 szeminárium
A CEU Nádor utca székházában szeptember 27-ig rendezik meg a Brook ’99 szemináriumot a FreeSzFE és az UtcaSzAK szervezésében. Az érdeklődők minden este film ritkaságokat láthatnak a párizsi Bouffes du Nord színház régi épületének „átlelkesítéséről”, a Centre International de Recherche Théâtrale (CIRT) legendás három hónapos Afrikai útjáról és a Carmen előadás alkotófolyamatáról. Olyan, Magyarországon még nem látott felvételeket is bemutatnak, mint a Cseresznyéskert, vagy a Találkozások rendkívüli emberekkel rendezői változata. A vetítések után beszélgetéseket tartanak az adott esték házigazdáival.
