Amfetaminnal megvadított csörgőkígyók marnak halálra egy gyanútlanul kocsiba ülő házaspárt – így kezdődik a lélegzetelállító bűnügyi történet az amerikai Közép-Nyugaton a hetvenes években. Azután a tettes további öt embert öl meg változatosan perverz módszerekkel. Előzőleg lefotózza leendő áldozatait, és a lesipuskás képeket fenyegetően elküldi nekik házilag barkácsolt kicsi koporsóban. Innen a cím: Faragott koporsók.
Truman Capote (1924–84) utolsó kisregényének alcíme: Hiteles beszámoló egy amerikai gyilkosságsorozatról. A gyanúsított Bob Quinn nagygazda, akinek elterelték a farmját öntözővízzel ellátó folyót. Ám a háborús veterán eszelős bosszújára nincs bizonyíték, mellette áll a seriff és a kisvárosi közhangulat.
Pimasz magabiztossággal sakkozni hívja a nyomozót, hogy megmutassa: mindig egy lépéssel előtte jár. Nem is tudják lebuktatni.
Ellentétben a krimiíróval. Capote halála után nyolc évvel a londoni The Sunday Times riportere, Peter Gillman a helyszínen kutatta a hátborzongató sorozatgyilkosság utóéletét. És mire jutott? Hogy a leírtak meg sem történtek. Van némi valóságalap, de… Nem kígyók végeztek a két áldozattal, az öt másik hulla és a farmerhez elvezető kalandos oknyomozás pedig mindenestül a fantázia szüleménye – beleértve a címadó koporsókat is.
A leleplezés nem volt egészen váratlan. Gerald Clarke Capote-életrajzában például már az áll, hogy a kisregény „nagyrészt fikció”. Egy kritikus szerint épeszű olvasó el sem hitte volna, hogy „hiteles beszámoló”, ha a kiadó elé nem biggyeszti a hatásvadász alcímet. Óvatos a magyar szerkesztő is: „a Hidegvérrel világhírű írója, Truman Capote ezúttal is a tényekből merít inspirációt” (Európa, 1986, fordította Osztovits Levente).
Annak a hírhedt kansasi bűnesetnek az aprólékos rekonstrukciója óriási siker lett (1965). Az új irodalmi csillag New Yorkból a kaliforniai Palm Springsbe költözött, hogy megírja gazdagokról szóló regényét Meghallgatott imák címmel. Ám megszokott nagyvárosi közegéből kiszakadva elakadt a munkával. Görcsös akarás bénította. Szorongását vodkával, kokainnal kúrálta. Tizennégy év alkotói kényszerszünet következett, magány és májzsugor. Így faragta a saját koporsóját.
„Ha valakinek tehetséget ad az Isten, korbácsot is ad hozzá, és a korbácsot kizárólag önostorozásra szánja” – vallotta az elnémult író. Kétségbeesésében visszatért a Hidegvérrel régi helyszínére, hogy újabb feldolgozható bűnügyet keressen, de egyik sem volt neki eléggé drámai. Súlyos alkoholista lévén amúgy sem győzte volna már a fáradságos tényfeltáró munkát: utolsó sztorijáért az íróasztalnál kínlódott meg.
A száz éve New Orleansban született Truman Capote kisgyerek korától híres író akart lenni. Zseninek nevezte magát. Valóban remek elbeszélő volt, ugyanakkor extravagáns, betegesen hiú, hisztériára hajlamos személyiség. A hatvanat sem érte meg. A Faragott koporsókat, ezt a kitűnő, ízig-vérig vidéki amerikai krimit búcsúzóul még egyszer fellobbanó képzelete teremtette. Ne haragudjunk ezért rá, a bizarr mesemondóra.