- „A kóbor és gazdátlan állatok országa vagyunk”

A XI. kerület kamaraerdei határán, egy csendes kis utcában, a Budai Kisállatklinika alatti alagsorban működik az Állatrendőrség Alapítvány cicaotthona. A bejáratnál összetalálkozunk az otthonnak a rendelője alatt helyet adó Doktor Orennel, aki helyben ad orvosi ellátást, de az alapítvány több állatorvossal működik együtt, attól függően, melyik beteg vagy sérült kis­állatnak milyen speciális ellátásra van szüksége.

Kuti Éva, az alapítvány tagja Pamacs kutyájával – aki szintén önkéntes, a rendszeres pénzgyűjtő akciókon is részt vesz – kalauzol minket végig a cicaotthonban, ami nem hasonlít menhelyre, hiszen itt nem kennelekben, elzártan élnek az állatok, hanem szabadon, mint egy igazi otthonban. A cicák szépen gondozottak, jól tápláltak, a szemük-szőrük ragyogó, a simogatást vagy az ölbe vevést azonban eltérő mértékben élvezik, attól függően, korábban ki milyen traumákat szerzett. Itt a szeretetteljes gondoskodással jó eséllyel ezeket is feloldják, hogy az állatok újra bízni tudjanak, mielőtt örökbe adják őket.

A bejáró kutyusoknak és még a gyerekeknek is fontos szerep jut, mert így nő a cicák lehetősége, ha valaki kutya vagy nagycsalád mellé keres örökbe fogadható állatot.

– Ez a szoba most le van zárva a kinti kifutó bővítése miatt. Az egészséges részen most emiatt átmenetileg kicsit szűkebb a tér – vezet körbe Évi. – Van még egy külön helyiség csak a macskaleukózisos cicáknak. Itt minden állatnak megvan a saját története, egészen változatos a paletta. Bandi cicát – mutat egy kis szürke cirmosra – például a XII. kerületben találta az egyik önkéntesünk. Nyáron volt egy kellemetlen eset, valaki betett egy cicát a kifutónkba, akiről a teszt aztán kimutatta, hogy fertőzött. Ezért is lesz az lezárva, hogy ilyen többet ne forduljon elő. Hozzánk nem lehet így beadni állatot, mert mindig tele a cicaotthon. Akkor tudunk csak újakat fogadni, ha örökbe adunk, egy évben azért 20-30 állatot biztosan sikerül.

Először én is ideiglenes befogadóként kerültem kapcsolatba az alapítvánnyal, és ahogy jobban megismertem őket, egyre inkább beleláttam, milyen komoly munkát végeznek, mennyire lelkes és szimpatikus önkéntes bázist mozgatnak. Sokan évek óta kitartanak mellettük, és a többedik állatot is rajtuk keresztül fogadják örökbe. A Facebookon épp egy szoptatós anyamacskát kerestek négy, a pilisi parkerdőben kitett, alig pár napos picinek, akiket egy kiránduló család mentett meg. Miután a mi anyamacskánk pótmamiként elfogadta őket, két kiscica élte túl a nehéz életkezdetet, közben érkezett egy harmadik „tejtestvérük” Soroksárról, ők mára mind az alapítvány által kiközvetített örökbefogadó családjuknál boldogan, egészségesen élnek. Az esélyt, amit egy ember elvett tőlük erre, visszakapták más, jóérzésű emberek összehangolt segítségével.

Drága hobbi

– Sokan nem tudják, de mi ezért nem kapunk fizetést. Az állatmentés a világ egyik legdrágább hobbija, amit itt mindenki a főállása mellett, a szabadidejében, a saját forrásaiból végez. Például ha menni kell valahová vidékre, mi álljuk az útdíjat és a benzinköltséget – magyarázza Évi.

– Többször lementem kocsival Tiszaeszlárra, ami egy egész napos program. Azok a kutyák épp akkor „nem jelentek meg”, akikért mentem, így befogtuk azokat, akik jelen voltak. Majd a hazaút közben hívogattam minden ideiglenes befogadónkat, hogy ez a kutya hozzád mehet? Ez a másik mehet? Sikerült két és fél óra alatt mindenkit elhelyezni, pedig volt, hogy több kutyát hoztunk, mint ahánnyal terveztünk. Végül sikerült a faluból minden kóbor kutyát összeszednünk, pedig ott utcán sétálósak voltak, de jött onnan még fajtatiszta beagle is – ezt már Seregley Zsófia, az alapítvány önkéntese meséli, akinek kis fekete Gombi kutyája szintén ideiglenesből lett „örök”.

Ő már gyerekkora óta „gyűjtögette” a gazdátlan állatokat, és épp önkéntes munkát keresett a multicéges állása mellé. Kutyasétáltatás közben ismerkedtek meg Évivel, így került épp ide, majd nemrég az állatorvosi szak-asszisztensi képzést is elkezdte. Ez a tudása a nálunk „bizományos” kiscicáknak is jól jött, amikor például infúziót kellett pluszban bekötni a cicatej és a cumiztatás mellé.

Egy bejelentés nem állatmentés

Az alapítvány országosan mindenhonnan kap hívásokat, e-maileket, de sok megkeresést már el kell utasítaniuk, mert nem tudnak minden kóbor, gazdátlan állaton segíteni. Az a jó, ha egy társasházban a lakók vagy a falubeliek összefognak és ők maguk befogják az állatokat, így az alapítványnak már „csak” az orvosi vizsgálatukat, oltásukat, ivartalanításukat, chipezésüket, majd az ideiglenes elhelyezésüket és a gazdisításukat kell intézni.

– Vannak, akik önállók, csak kevesen. Tiszaeszláron a lakosok még egy kennelt is felállítottak, hogy ha hétvégén jövünk, ne kelljen még az utcáról is vadászgatni a csámborgó ebeket.

– mondja Zsófi.

Az alapítvány leginkább a civil állatmentőkkel működik együtt, a XI. kerületben összesen kettő ilyen működik. Holott a főváros egyik legnagyobb kerületéről beszélünk, ahol 300 ezer fölött van csak a chipezett, tehát regisztráltan tartott állatok száma. Nemrég a szomszédos XXII. kerület hozott olyan precedens végzést, hogy szabálysértés lett a kijárós macska és az „önsétáltató” kutya, akinek csak azért van nyomkövetője, hogy aki megtalálta, vigye haza. Innentől már pénzbírság jár, ha azt az állatot megint megtalálják az utcán, de ilyen szigorra kevés kerület szánja rá magát, mert tartanak a lakosok közfelháborodásától.

– Mi a kóbor és gazdátlan állatok országa vagyunk. Jó dolog, hogy az emberek elkezdtek odafigyelni, jó esetben megkérdezik tőlünk, mit tegyenek, és mi elmondjuk, hogy ilyenkor a jegyzőhöz kell fordulni – mondja Zsófi. – Az is most először fordult elő velünk, hogy egy VII. kerületi társasházban az önkormányzat vagyonkezelője, egy hivatalos személy segített, hogy mi bejussunk, és becsapdázzunk egy kolóniányi kóbor macskát egy bontandó épületből.

Milliós számlák, apró segítségek

Közben látogató érkezik, egy másik állatmentő alapítvány önkéntesének átadják azokat a dolgokat, amiket már nem használnak, semmi sem kerül kidobásra. Sokszor az állatok gondozásánál is nagyobb feladat a pénzgyűjtés. Noha mindig akadnak felajánlások, cégektől, magánszemélyektől (akik például tőlük fogadtak örökbe állatot, és ezzel segítik az újabbak megmentését), emellett a fővárosi plázákba kitelepülve, illetve a nyílt napjaikon is összegyűlik pár tízezer forint. Az alomnak használt puha forgácsot egy kerületi asztalosműhelyből kapják ingyen, ami óriási segítség ilyen tetemes felhasználás mellett.

Mielőtt meghökkennénk, egy állatorvosi vizit is többe kerül már tízezer forintnál, az ivartalanítás ára 30-40 ezer. Nem segíti elő a felelős állattartást, hogy ennyire felmentek az állatorvosi költségek (is), és nem mindenütt elérhető az önkormányzat által legalább részben támogatott ivartalanítás sem.

A tápok is sokba kerülnek, több cica speciális étrenden van, vitaminokat és immunerősítőket kap, plusz sok macska már több éve náluk lakik. Akad köztük, amelyik valószínűleg már a cicaotthonban éli le az életét, mert érte senki nem jelentkezik.

– Ez hasonló a gyerekek örökbefogadáshoz, vannak, akik félszemű, háromlábú állatot is örökbe fogadnának, és vannak, akik csak tökéletes, hófehér kiscicát szeretnének – érzékelteti Zsófi.

Az örökbefogadási szerződésükben is benne van, hogy betegség vagy utazás esetén ide vissza lehet a cicákat hozni, lényeg, hogy minél kevesebb stressz érje az állatokat. Zsófi azt mondja, sokan alaptalanul tartanak a menhelyektől, az Illatos úton például nem altatnak el csak úgy állatot, ahogy az interneten terjesztik. Van folyamatos állatorvosi felügyelet, az állatokat kikezelik, egészségesen adják örökbe. És minden jobb, mint az utcán kóborolva, elütve vagy kutyák által elkapva.– Mi is és sok más alapítvány is hoz ki onnan állatokat, ha tudunk ideiglenesen befogadni. Javaslom mindenkinek, hogy egyszer keresse fel őket, és nem fog ennyi tévhit terjedni – teszi hozzá Évi.

Kellene az állatrendőrség

Nemrég több más állatmentő alapítvány munkatársával egyetemben Évi is meghívást kapott Vitézy Dávid stábjától, hogy ossza meg velük a javaslatait. Korrektnek és szükségszerűnek is tartja azt a fővárosi állatvédelmi tervet, amit Vitézy már a főpolgármester-jelöltsége idején felvázolt, és amelynek része az Illatos úti menhely bővítése és járőrszolgálat – egy igazi állatrendőrség – felállítása. Évi a külföldiek nagyobb bevonását javasolta, náluk ez jól működik, azért is, mert külföldön komolyabb kultúrája van az önkéntességnek.

De szerencsére sok ellenpélda akad, például aki belvárosi lakásba fogad be ideiglenesen vidékről mentett kóbor kutyát, ami nem kevés munka, melynek eredményét majd az örökbe fogadó gazda élvezheti.

– Mindenki az életéhez igazítja az állattartást, ez természetes. Ma már nem probléma az embereknek elfogadni azt, hogy mi benti tartásra adunk csak macskát örökbe. Az emberek élettere is csökken, nekik is meg kell birkózniuk egymással egyre kisebb lakásokban. Persze vidéken még máshogy állnak az állatokhoz, érthető, hogy ott macskát azért tartanak, hogy a haszonállatok körül elkapja a rágcsálókat.

De a macska szórakozásból öl, neki nem számít az sem, hogy a denevér védett – érzékelteti Zsófi, miért veszélyes a rengeteg kóbor macska. – Kutyát is úgy választ az ember, ha megnézi a saját életstílusát, és hogy milyen fajta illik hozzá. A macska bár egy faj, ezen belül is vannak nagy különbségek, személyiségben is. Van, aki azért tart macskát, mert stresszes a munkája, és jó egy nyugodt, kisimult állathoz hazamenni, akivel nincs sok gond. Másoknak több az idejük az állattal foglalkozni, és úgy választanak, mint a kis herceg a rókát, szelídíteni.