2024. szeptember 28-án 47 éves korában elhunyt Karsai Dániel alkotmányjogász, aki az Emberi Jogok Strasbourgi Bíróságán (EJEB) küzdött az aktív eutanázia jogáért – derült ki a testvére, Karsai Péter szombat éjjeli Facebook-posztjából.
Nyugodtan, békés, kisimult arccal halt meg Dani – mondta lapunknak később Karsai Péter. Az alkotmányjogász testvérétől megtudtuk: éppen látogatóban voltak nála szombat délután, amikor rosszul lett, légzési nehézségei támadtak, ezért mentőt hívtak hozzá, és kórházba szállították. Ott azonban az orvosok már nem tudtak segíteni rajta, mert ő korábban jelezte: nem szerette volna, ha lélegeztetőgépre kapcsolják. Karsai Péter hozzátette: aznap már nem tudott beszélni a bátyjával, így nem tudja, vajon érezhette-e, hogy eljött a búcsú pillanata.
Karsai Dániel Budapesten született 1977. március 28-án. A Berzsenyi Dániel Gimnázium diákja volt, aztán 2001-ben elvégezte az ELTE jogi karát, ügyvéd és alkotmányjogász lett. 2021 júliusában évette észre, hogy valami nincs rendben, egy évvel később, 2022 augusztusában diagnosztizálták gyógyíthatatlan betegségével, az amiotrófiás laterálszklerózissal (ALS). Ez azt jelenti, hogy a beteg teste fokozatosan leépül a központi idegrendszer mozgató idegsejtjeinek elhalása miatt, miközben a tudata végig tiszta maradt. Karsai Dániel nem akart így élni, ezért a strasbourgi bírósághoz fordult a kegyes halál, vagyis az aktív eutanázia jogáért, keresetét azonban a testület egy 2024. júniusi döntésben elutasította. Az alkotmányjogász emiatt az EJEB nagykamarájához fordult.
Döntött a strasbourgi emberi jogi bíróság, elutasította Karsai Dániel keresetét– Hetente többször bemegyek az irodába is, és nemcsak azért, hogy megnézzem, hogy állnak-e még a falak, hanem dolgozom. De ennek a betegségnek eljön majd az a szakasza, amikor ez már nem megy. A teljes bénultság állapota. Semmilyen mozgás nem lesz, semmilyen kommunikációs képesség – hát, nem biztos, hogy arra már azt tudom mondani, hogy az még értelmes élet. Erre a szakaszra viszont a döntési jogot fenn akarom tartani – pontosabban meg akarom kapni. Hogy dönthessek úgy, hogy egy bizonyos ponton abbahagyom, ha akkor és ott úgy gondolom. Én most nem tudom megmondani, hogy egy év múlva vagy 20 év múlva, amikor ilyen helyzetben leszek, azt fogom-e gondolni, hogy elég volt. Nagyon valószínű, de nem nyilatkoznék a jövőbeni önmagam nevében. Majd akkor tudni fogom. És ha még akkor is úgy érzem, hogy van annyi értelem az életemben, hogy tovább akarom csinálni, csak azért nem fogom befejezni, ha addig megtörténik az a változás, amiért küzdök, hogy bizonyítsak a külvilágnak. Senkinek nem akarok tetszeni, a magam életét akarom élni. De a magyar állam ehhez most nem biztosítja a jogot. Ezt kéne megváltoztatni – adott magyarázatot az indítékaira a Népszavának adott 2023. októberi interjújában. 2024-ben ő kapta a TASZ SZABAD-díját, egy napja még véleményt nyilvánított egy közéleti kérdésben.
„Ne kelljen külföldre utazni, ha valaki méltó módon szeretné befejezni az életét” – Interjú a gyógyíthatatlan beteg alkotmányjogásszal, aki bíróságon harcol a kegyes halálért