A közösségi médiában a ritka fajokról készült fotókkal megszerezhető elismerés olyan mértékben készteti az embereket arra, hogy az állatokat zavarják - madarakat például a költési időszakban -, hogy az már veszélyezteti fennmaradásukat - derül ki a ScienceDirectben Halálra szeretve címmel nemrégiben megjelent tanulmányból. “Amikor egyesek a már csak 530 példányban élő siketfajdokról készítenek fotókat, és online közzéteszik, akár több ezer lájkot is kaphatnak. Amikor megkérjük őket, hogy vegyék le ezeket, vonakodnak megtenni” - mondta az újságnak Carolyn Robertson, a skóciai Cairngorms Nemzeti Park siketfajd projektjének vezetője.
A természetkedvelők szívesen teszik közzé ismereteiket a szociál médiában a ritka fajok lelőhelyeiről, és gyakran alkalmaznak etikátlan eszközöket - például madarak hívójeleinek lejátszását, csalikat - megtalálásukhoz. A szerzői úgy vélik, hogy a csak a kínai Jiangxi tartományban élő kékkoronás nevetőrigók valószínűleg a fotósok miatt változtattak költőhelyet. Robert Davis, az ausztráliai Edith Cowan Egyetem tanszékvezetője, a tanulmány vezető szerzője feleségével, aki szintén biológus és a tanulmány társszerzője, arról beszélt a Guardiannek, hogy Perth környékén, ahol élnek, a területen őshonos orchideák kerültek veszélybe. “Nyomon követhető a közösségi médiában, ahogy erről a növényről egyre több kép kerül fel” - jegyezte meg Belinda Davis. Ezek hatására több százan is megjelennek az adott helyen. A Sába királynője fajt - amelynek tíz évig tart, míg kivirágzik, és csak egy nagyon kis területen található Nyugat-Ausztráliában - kerítéssel kell megvédeni a fotósok tömegétől. Kamerákat helyeztek el a környéken, és őrök felügyelik a területet. Ugyanakkor Davis hozzátette, hogy a látogatók csak kis problémát jelentenek az élőhelyek eltűnése és az invazív fajok mellett.
A magyarországi helyzetről Orbán Zoltánt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivőjét kérdeztük, aki elmondta, hogy etikátlan „természetfotósokkal” nálunk is találkozni, az ilyenek egyre gyakoribbá válását az is segíti, hogy ma gyakorlatilag csak pénzkérdés megvásárolni egy megfelelő fotófelszerelést, és bárki indulhat növényeket, állatokat fényképezni. A nemzeti parkok vagy ezekkel együttműködő, megfelelő engedéllyel rendelkező vállalkozások szerveznek természetismereti túrákat, és akár kiépített leshelyeket is lehet náluk bérelni, ezek nagyon népszerűek: előfordul, hogy hónapokra, a teljes évadra előre is foglaltak, a Jászságban például parlagi sast lehet egyedülálló módon így megfigyelni, megörökíteni. “Én ezt a megoldást szoktam ajánlani fotósoknak, természetkedvelőnek. Ha valaki be akarja tartani az írott és íratlan szabályokat, az betartja: olyan ritka, gyakran fokozottan védett madarak, mint a darvak, a réti vagy a parlagi sas jórészt nemzeti parkokban élnek, ahol eleve csak a kijelölt utakon, ösvényeken lehet közlekedni, erre őrök felügyelnek. Gyakran veszek részt külföldi madárfotós utakon, sok helyen terepi vezetőt is felfogadunk vagy éppen kötelező felfogadnunk, mert máshogy be sem lehet utazni a védett területre. Ugandában a madarász vezető mellett szuronyos gépkarabéllyal felfegyverzett őrök is kísértek minket, ők az állatoktól, elefántoktól, kafferbivalyoktól, de a vadorzóktól is védik a látogatókat, és a vannak olyan helyek, ahol éppen az állatok támadását elkerülendő, ki sem lehet szállni az autókból” - magyarázta a szóvivő.
Hazánkban a Hortobágyi Nemzeti Parkban a közutak mellett vannak szabadon látogatható magaslesek, ahonnan remekül, a madarak zavarása nélkül lehet fotózni az őszi darutömegeket, mivel az ilyen helyeknek éppen az a lényege, hogy az állatok megszokják őket, természetes élőhelyükhöz tartozónak látják ezeket az objektumokat.
Ha pedig valaki szabálytalanságot követ el, egymást is figyelmeztetik a természetjárók, de ez sajnos sokszor eredménytelen marad. Ezért mind gyakrabban szerveződnek olyan zárt természetismereti és természetfotós csoportok (például orchideások) a közösségi média csatornáin, ahova csak megfelelő szakmai háttérrel, ajánlással lehet bekerülni, a nyilvános fórumokon pedig nem teszik közzé a megtalálás pontos helyét, hogy mindent letaposva ne csődüljenek oda önkritikával nem rendelkező tömegek.
A természetkedvelők szívesen teszik közzé ismereteiket a szociál médiában a ritka fajok lelőhelyeiről, és gyakran alkalmaznak etikátlan eszközöket - például madarak hívójeleinek lejátszását, csalikat - megtalálásukhoz. A szerzői úgy vélik, hogy a csak a kínai Jiangxi tartományban élő kékkoronás nevetőrigók valószínűleg a fotósok miatt változtattak költőhelyet. Robert Davis, az ausztráliai Edith Cowan Egyetem tanszékvezetője, a tanulmány vezető szerzője feleségével, aki szintén biológus és a tanulmány társszerzője, arról beszélt a Guardiannek, hogy Perth környékén, ahol élnek, a területen őshonos orchideák kerültek veszélybe. – Nyomon követhető a közösségi médiában, ahogy erről a növényről egyre több kép kerül fel - jegyezte meg Belinda Davis. Ezek hatására több százan is megjelennek az adott helyen. A Sába királynője fajt - amelynek tíz évig tart, míg kivirágzik, és csak egy nagyon kis területen található Nyugat-Ausztráliában - kerítéssel kell megvédeni a fotósok tömegétől. Kamerákat helyeztek el a környéken, és őrök felügyelik a területet. Ugyanakkor Davis hozzátette, hogy a látogatók csak kis problémát jelentenek az élőhelyek eltűnése és az invazív fajok mellett.
A magyarországi helyzetről Orbán Zoltánt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivőjét kérdeztük, aki elmondta, hogy etikátlan „természetfotósokkal” nálunk is találkozni, az ilyenek egyre gyakoribbá válását az is segíti, hogy ma gyakorlatilag csak pénzkérdés megvásárolni egy megfelelő fotófelszerelést, és bárki indulhat növényeket, állatokat fényképezni. A nemzeti parkok vagy ezekkel együttműködő, megfelelő engedéllyel rendelkező vállalkozások szerveznek természetismereti túrákat, és akár kiépített leshelyeket is lehet náluk bérelni, ezek nagyon népszerűek: előfordul, hogy hónapokra, a teljes évadra előre is foglaltak, a Jászságban például parlagi sast lehet egyedülálló módon így megfigyelni, megörökíteni. – Én ezt a megoldást szoktam ajánlani fotósoknak, természetkedvelőnek. Ha valaki be akarja tartani az írott és íratlan szabályokat, az betartja: olyan ritka, gyakran fokozottan védett madarak, mint a darvak, a réti vagy a parlagi sas jórészt nemzeti parkokban élnek, ahol eleve csak a kijelölt utakon, ösvényeken lehet közlekedni, erre őrök felügyelnek. Gyakran veszek részt külföldi madárfotós utakon, sok helyen terepi vezetőt is felfogadunk vagy éppen kötelező felfogadnunk, mert máshogy be sem lehet utazni a védett területre. Ugandában a madarász vezető mellett szuronyos gépkarabéllyal felfegyverzett őrök is kísértek minket, ők az állatoktól, elefántoktól, kafferbivalyoktól, de a vadorzóktól is védik a látogatókat, és a vannak olyan helyek, ahol éppen az állatok támadását elkerülendő, ki sem lehet szállni az autókból - magyarázta a szóvivő.
Hazánkban a Hortobágyi Nemzeti Parkban a közutak mellett vannak szabadon látogatható magaslesek, ahonnan remekül, a madarak zavarása nélkül lehet fotózni az őszi darutömegeket, mivel az ilyen helyeknek éppen az a lényege, hogy az állatok megszokják őket, természetes élőhelyükhöz tartozónak látják ezeket az objektumokat.
Ha pedig valaki szabálytalanságot követ el, egymást is figyelmeztetik a természetjárók, de ez sajnos sokszor eredménytelen marad. Ezért mind gyakrabban szerveződnek olyan zárt természetismereti és természetfotós csoportok (például orchideások) a közösségi média csatornáin, ahova csak megfelelő szakmai háttérrel, ajánlással lehet bekerülni, a nyilvános fórumokon pedig nem teszik közzé a megtalálás pontos helyét, hogy mindent letaposva ne csődüljenek oda önkritikával nem rendelkező tömegek.
