A képzőművészeti szempontból csendesebb nyári hónapok után csúcsra járatással kezdődött meg az ősz Londonban. Röviddel egymás után két kasszasiker show nyílt meg a Trafalgar-téren és környékén, előbb a National Gallery Van Gogh: Költemények és szerelmesek, majd a Courtauld Gallery Monet és London címet viselő tárlata. E sorok írásakor majdnem minden jegy már elővételben elkelt. A pórul jártak abban bízhatnak, hogy mindkét múzeum nyitvatartási hosszabbításokkal igyekszik majd kielégíteni az igényeket, ahogy a Courtauld Gallery máris négy ilyen alkalmat hirdetett meg.
Monet-nak felbecsülhetetlen szerepe van abban, hogy Londont a világ egyik legvonzóbb modern metropoliszaként tartják számon. Amiről kevesebb szó esik, az az első, 1870–71 közötti tartózkodása Londonban, amikor egy, a Leicester Square-hez közeli szerény szobában lakott. A francia-orosz háború elől menekülve depressziós felesége és sírdogáló gyermeke miatt nehezen dolgozott, a Temzéről és a parkokról készült festményei közül egyet sem tudott eladni. Egy évvel a századforduló előtt már befutott mesterként tért vissza, és ezúttal a Savoyban foglalt el egy hatodik emeleti lakosztályt. Az impresszionizmus meghatározó, ünnepelt személyisége a következő években is visszajárt a Temze-parti luxusszállodába, hogy mint jelezte, „igazságot szolgáltasson” a folyó körüli fényhatásoknak és a ködnek, amit ma már inkább szmogként emlegetnek. 1900-ban és 1901-ben együttesen hónapokat töltött itt. 1901 márciusában megbetegedett és április elején vissza kellett térnie Franciaországba.
A Somerset House-ban székelő intézménynél alkalmasabb helyszínt nem lehetett volna találni Monet londoni termésének bemutatására, hiszen az 1921-es alapító, Samuel Courtauld, a dúsgazdag textilgyáros dinasztia sarja vállalta magára az impresszionizmust korábban elutasító britek ízlésének átformálását. Mecenatúrájának köszönhetően találhatók kiemelkedő Monet, Manet, Van Gogh, Gauguin és a stílust képviselő más szenzációs festmények a nevét viselő múzeumban és a National Galleryben egyaránt. A Monet és London kamarakiállítás összesen 21 festményt tartalmaz, de még érdekesebb, hogy három téma ismétlődik: a szállodai szobája erkélyéről nyugatról elé táruló Charing Cross vasúti híd, alatta, a keleti irányból kirajzolódó Waterloo híd és a Westminster-palota, a parlament épülete, amit viszont a szemközti St Thomas' kórház által rendelkezésére bocsátott, máig meglévő balkonról kapott le.
Monet módszere pályafutásának ebben a szakaszában az volt, hogy ugyanazt a látványt a nap és az évszak különböző részeiben eltérő időjárási viszonyok között örökítette meg. Csak vázlatok kerültek ki a Savoy szállodában a kezei közül, mindig Givernybe visszatérve fejezte be őket. Ez az oka annak, hogy a festményeken látható dátumok nem felelnek meg eredeti „születési” időpontjaiknak. Több mint nyolcvan képen dolgozott Londonban, de ezek közül csak harminchetet választott ki az 1904. május és június között megrendezett párizsi kiállítására. Néhányat a későbbi befejezés szándékával megtartott még, de a többi eltűnt, valószínűleg a mester maga semmisítette meg őket. Ahogy erről a sajtóbejáráson a kurátor, Karen Serres említést tett: Monet még 1910-ben is próbált eladni egy londoni képet, de nem segített, hogy amikor átnyújtotta a műkincskereskedőnek, hozzátette, „vigyázat, még nedves”.
Szinte felfoghatatlan, hogy ez a lenyűgöző összeállítás teljességében még sosem mutatkozott be Londonban. Az említett 1904-es párizsi premier a Durand-Ruel Galériában átütő sikert aratott. Monet minden erőfeszítést megtett, hogy egy évvel később a brit főváros is vendégül láthassa a sorozatot, de a projekt nem valósult meg. Már csak azért sem, mert az addigra elkelt festmények tulajdonosai nem voltak hajlandók kikölcsönözni őket, ellentétben a most tapasztalható nagyvonalúsággal a világ vezető múzeumai és magángyűjtői részéről. A Courtauld Galéria így most 120 éves késéssel valósította meg Monet álmát, emlékeztetve a londoniakat és látogatóikat a városképet mindmáig meghatározó építmények egykori színvilágára, ráadásul alig 300 méterre a Savoy hoteltől.
Monet-t teljesen rabul ejtette a londoni köd kaleidoszkópja, de különösen annak – az ebben az időben a levegőben található kén nagymértékű koncentrációjából adódó – sárga változata. Ez különösen jól érzékelhető az 1903-as keltezésű Charing Cross Bridge című festményen, ahol még rózsaszín és lila tónusokkal is kiegészül. Érdekes tény, hogy ezt a festményt 1949-ben egy irodalmi ügynök Winston Churchillnek, addigra az ellenzék vezérének ajándékozta, abban a reményben, hogy intézkedni fog a Westminstert „rejtélyes homályba burkoló természeti jelenség” megszüntetéséről. A Waterloo Bridge, Sunlight Effect, Fényhatás (1903) arról tanúskodik, micsoda forgalom és ipari tevékenység zajlott a Temzén és partjain. Hosszú tutajok, középen egy gőzhajó, a távolban gyárépületek füstölgő kéményei idézik fel a világ akkori legnépesebb városának ipari valóságát.
A parlamentről készült hét festményen a Westminster-palota hét nagyon különböző színvilágban jelenik meg. Az 1904-es Naplemente alcíműn például az épület nagystílűségét Monet úgy domborítja ki, hogy a sötét, drámai sziluettet okkersárga színű köddel párosítja. Ez volt a temzei sorozat első darabja, amely közgyűjteményben kötött ki, a németországi Krefeld Vilmos Császár Múzeumának igazgatója vásárolta meg.
Az elragadtatott kritikusok egyike, Laura Freeman (The Times) párás tekintettel lépett ki a Courtauld-ból, azt kívánva: bár olyan varázslatos lenne a város, mint egy Monet-festményen!
Infó: Monet and London.Views of the Thames. Courtauld Gallery, Somerset House (London WC2R 0RN). Nyitva: 2025. január 19-ig naponta 10 és 18 óra között. Belépti díj felnőtteknek: 16 font
