Az újságíróiskolában sok mindent tanultunk, egyebek mellett azt is, hogy felejtsük el az olyan vérszegény bemutatkozásokat, mint „XY vagyok, szabadidőmben szeretek olvasni meg túrázni”. Nekem szerencsém volt, a sors a kezemre játszott, hogy viszonylag könnyen megtaláljam azt a két mondatot, amit aki hall, garantáltan megjegyez velem kapcsolatban: „Kuklai Katalin vagyok, egy napon születtem Kovács Kokó Istvánnal. Egyelőre ő a híresebb.”
Az évek során a második mondat igazságtartalma mit sem változott, Kokó még mindig erősebb tényező a médiában, mint én, Nem is lenne ezzel nagy baj, ha nem hagynák el a száját egészen elképesztő mondatok: a véleményét talán nem kellene úgy tálalni, hogy „mi, férfiak” ezt gondoljuk. Mert így fogalmazott a XXI. Század Intézet által rendezett egy konferencián. Mert, kedves Kokó, sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod, de nincs olyan, hogy mi, férfiak, ahogy olyan sem, hogy mi, nők, meg mi, magyarok, meg mi, kutyások…
Kokó szerint ha mi, nők tetszeni akarunk nekik, férfiaknak, nincs más dolgunk, mint gyereket szülni. Akiről aztán majd ők gondoskodnak. És az a nő, aki nem szül gyereket, minden karácsonyt sírva tölt, mert nincs kivel kézen fogva énekelni.
Kedves Kokó, el kell hogy keserítselek. Nagyon sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod, de én, Kuklai A Nő, Aki Nem Szült Gyereket Kata, imádom a karácsonyt. Nekem a legcsodálatosabb ünnep az évben, kicsi korom óta Imádom már az adventi készülődést is, feldíszítem az otthonomat girlandokkal, mécsest gyújtok esténként, illóolajat párologtatok, és magát az ünnepet a családommal töltöm. Egy dolgot nem szoktam karácsonykor: sírni azért, mert nincs kivel kézen fogva énekelni. Amit amúgy a családom is díjaz (mármint hogy nem énekelek), ugyanis rettenetesen hamis a hangom.
De ez kizárólag az ÉN hangom, nem miénk, nőké, akik nem szültek gyereket.