Megakadályozható-e az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) hatalomra kerülése akár azután is, hogy a párt 28,8 százalékos eredménnyel megnyerte az osztrák parlamenti választást, s 2,5 százalékponttal megelőzte a kormányzó Osztrák Néppártot (ÖVP)? Ezek a kérdések foglalkoztatják az osztrákokat, de a választ nem lesz könnyű megadni.
Rendkívül nehézkes és bonyolult kormányalakítási tárgyalások várhatók. Az ország történetének eddigi leghosszabb ideig tartó kormányalakítási megbeszélései 129 napig tartottak még a hatvanas évek első felében, kérdés, hogy most ezt túllépik-e.
Matematikai szempontból a legstabilabb az FPÖ és az ÖVP koalíciója lenne. A 183 tagú törvényhozásban e két párt 56 szabadságpárti és 52 néppárti mandátumra, tehát összesen 108 képviselő támogatására számíthatna. Ha az ÖVP a 41 mandátumot szerzett szociáldemokratákkal szövetkezne, az 93 képviselői helyet jelentene, ami mindössze eggyel lenne több az abszolút többségnél. E két párt eleve nehézkesnek tűnő koalíciója elvileg még kiegészülhet vagy a liberális NEOS 18, vagy a Zöldek 16 helyével, de azért tűnik nehézkesnek egy ilyen szélesebb körű koalíciós együttműködés, mert aligha lesz könnyű programjukat átfedésbe hozni. Karl Nehammer kancellár pártja eleve deklarálta, hogy az eddigi koalíciót nem kívánják folytatni a Zöldekkel, igaz, ez matematikai szempontból sem lenne lehetséges.
A Fidesz EP-szövetségesei győztek Ausztriában, az viszont erősen kétséges, hogy kormányt alakítani is tudnak-e majdAz ÖVP ugyan a királycsináló szerepében találta magát, de a pártnak előbb-utóbb szembe kell néznie a kellemetlen valósággal: a 2019-es választáshoz képest 19 mandátumot veszített. Ezt igazságtalan lenne Nehammer nyakába varrni, hiszen a pártnak át kellett élnie a csodagyereknek kikiáltott Sebastian Kurz tündöklését és bukását. Ahhoz képest a 26,3 százalékos eredmény nem is rossz, különösen annak fényében, hogy néhány hónapja a közvélemény-kutatások szerint még tíz százalékkal állt az FPÖ az ÖVP előtt. A reménysugarat az ÖVP számára a júniusi európai parlamenti választás jelentette, ahol az FPÖ előnye az egy százalékot sem érte el. Most azonban felmérések szerint az ÖVP minden választókörzetben rosszabbul szerepelt, mint öt éve. S ami különösen drámai adat az Osztrák Néppárt szempontjából,
hogy azon 1,41 millió emberből, akik vasárnap az FPÖ mellé tették az x-et, 2019-ben csak 589 ezren voksoltak szintén az FPÖ-re. A nagy szavazói vándorlás legnagyobb kárvallottja a kancellár pártja lett.
A legnagyobb kérdés azonban, kit választ az ÖVP. A néppárt a jobbközép európai pártok jobbszárnyához sorolható, több tartalmi átfedés is van a Szabadságpárt és Nehammer tömörülése között. S ne feledjük, hogy kétszer már együttműködtek egymással kormányzati szinten. Európa-szerte is hatalmas botrányt keltett, amikor 2000 februárjában az akkori osztrák kancellár nem az élen végzett szociáldemokratákkal lépet koalícióra – holott a nagykoalíciónak komoly hagyományai vannak Ausztriában –, hanem az akkori, időközben elhunyt FPÖ-vezér, Jörg Haider Szabadságpártjával. Ez volt az első alkalom 1945 után, hogy egy szélsőjobboldali, antiszemita húrokat pengető párt bekerült egy európai kormányba. Európa jobbratolódását jelzi, hogy ma már egy újabb FPÖ-ÖVP frigyen senki sem lepődne meg. Az azonban mindenképpen új helyzet, hogy ezúttal, először az osztrák történelemben, az FPÖ végzett az élen, így elvileg a szélsőjobb párt kerülhet előnyösebb pozícióba a következő kormányban.
Nehammer eleve kikötötte, hogy az FPÖ-vel nem hajlandó koalícióra lépni, ha az új kancellárt Herbert Kicklnek hívják. E tekintetben az ÖVP szavazói felmérések szerint szinte egységesen állnak Nehammer mögött. A kancellár ezt a feltételét megerősítette a pártvezetők választás utáni kerekasztal-beszélgetésén is.
„Amit a választások előtt mondok, azt mondom a választások után is”
- magyarázta.
Nyilván lehetséges egy olyan eshetőség, hogy az FPÖ végül mást jelöl a kancellári tisztségre, de ez nem olyan egyszerű. Az FPÖ előretörése Kicklnek köszönhető, a párt ma elsősorban az ő személye köré szerveződik. Ha az FPÖ másik kancellárt jelölne, az Kickltől függne, tehát csak a körítés lenne más. Ezt a gordiuszi csomót tehát nem lesz könnyű átvágni.
A kormány megalakításával hivatalosan Alexander Van der Bellennek kell megbíznia valakit. Vasárnap a szövetségi elnök még nem akarta elárulni, hogy ezt a feladatot valóban az FPÖ vezetőjére, Kicklre bízza-e. Kathrin Stainer-Hämmerle osztrák politológus az ORF közszolgálati televízióban elképzelhetőnek nevezte, hogy Van der Bellen kikéri Karl Nehammer (ÖVP) kancellár véleményét is kikéri, vagy neki ad megbízást. A politológus ugyanakkor rámutat,
ha Kickl és Nehammer megállapodik egymással a következő kormányról, akkor „még a szövetségi elnök sem tehet semmit, ha nem tud alternatívát kínálni”.
Van der Bellen jelezte, a héten tárgyalásokat folytat minden parlamenti párttal. „Most arról van szó, hogy közeledjünk egymáshoz, találjunk megoldásokat és kompromisszumokat. Ez eltarthat egy ideig” – mondta az államfő. Hozzátette ugyanakkor, „legjobb tudása és meggyőződése szerint” biztosítani fogja, hogy csak olyan kormányt nevezzenek ki, amely nem ingatja meg azokat az „alapokat, amelyekre jólétünket építettük”. Ez a kijelentése értelmezhető akár úgy is, hogy a maga részéről igyekszik mindent elkövetni az FPÖ kormányon kívül tartásáért, de hangsúlyozzuk: az államfőnek korlátozottak a lehetőségei erre.
Van der Bellen és Kickl kapcsolata közismerten rendkívül feszült. A szövetségi elnök már a választások előtt kijelentette, hogy Kickl, akit 2019-ben a kormány javaslatára ő maga menesztett a belügyminiszteri tisztségből, nem kap automatikusan kormányalakítási megbízást választási győzelme esetén. Van der Bellen az ORF-nek januárban adott interjújában hangsúlyozta, az alkotmány nem írja elő, hogy a legtöbb szavazatot kapott pártnak kell megkapnia a megbízást. Kickl erre a kijelentésére reagált azon vasárnap esti megjegyzésével, amely szerint „ha az alkotmány szépsége jelent neki valamit”, akkor az FPÖ első emberét, tehát őt magát kellene megbíznia. Egyúttal azt is mondta, „minden irányba” kinyújtják a kezüket.
Elvileg az FPÖ és a szociáldemokraták is alakíthatnának kormányt, de az SPÖ eleve kijelentette, nem lép koalícióra a szélsőségesekkel.
Az osztrák kommentátorok megosztottak a jövőbeni koalíció színezetét illetően, semminek az esélyét sem zárják ki. A szociáldemokraták és a liberálisok az FPÖ kizárását és egy három párti kormányt preferálnának. Andreas Babler, az SPÖ vezetője „egy út kezdetéről” beszélt, amikor egy esetleges koalícióról kérdezték, akár három párttal is: „A kéz kinyújtva” - hangoztatta. Beate Meinl-Reisinger, a NEOS vezetője pedig azt mondta: „A hajlandóság a felelősségvállalásra és a kék-fekete koalíció megakadályozására még mindig megvan.” Werner Kogler, a voksoláson súlyos visszaesést elszenvedő zöldek frakcióvezetője már óvatosabban nyilatkozott: „Lehetnék ellenzékben” - mondta.
Hamarosan két választás is várható az eddig az ÖVP által uralt tartományokban. Vorarlbergben október 13-án, Stájerországban pedig november 24-én voksolnak. Ezeken szintén az FPÖ megerősödésére lehet számítani, s ez minden bizonnyal befolyásolná a szövetségi kormány megalakítására vonatkozó tárgyalásokat is.
Ezért szavaztak az FPÖ-re
Az Osztrák Szabadságpárt szavazóinak 33 százaléka azt közölte, hogy kemény menekültpolitikája miatt voksolt a pártra. 29 százalék ugyanakkor azért voksolt az FPÖ-re, mert „olyan témákat, értékeket képvisel, amilyeneket én is”. 16 százalék a koronavírus-járványt követő intézkedések (a lezárások és kötelező oltások elleni támadások) miatt tartotta vonzónak a pártot.
Nem riad vissza a náci nyelvezettől
Az FPÖ kormányra kerülése esetén, Herbert Kickl akkor is a párt erős embere maradna, ha nem őt jelölik kancellárnak. A politikusnak Jörg Haider, az FPÖ néhai vezetője a példaképe. A szélsőjobb párt régi motorosa, már diákkorában ott tevékenykedett, s a történelem-filozófia szakot azért hagyta abba az egyetemen, hogy több ideje legyen a politikai erő ügyeivel foglalkozni.
Sokáig úgy gondolták Kicklről, tipikus második vonalbeli politikus, aki szövegírónak jó, de arra nem, hogy vezető pozícióban legyen. Állítólag azután kedvelte meg a reflektorfényt, hogy 2017-ben az FPÖ akkori főtitkáraként rábeszélték arra, vállalja el a belügyminiszteri posztot. Belügyi tárcavezetőként több botrányt is okozott. Az Ibiza-ügy, Heinz-Christian Strache akkori FPÖ elnök botránya nyomán az államfő 2019-ben elbocsátotta tisztségéből.
Norbert Hofernek 2021-ben mennie kellett az FPÖ éléről, így a szenvedélyes hegymászóként ismert Kicklt választották meg utódául. Az aszkétaként ismert Kickl tökéletesen ki tudta használni az olyan válsághelyzeteket, mint a koronavírus-járvány, így a bezárások és a kötelező oltások ellenzőinek vezéralakjává vált. Pedig kezdetben ő maga is ragaszkodott az országos zárlathoz, de később az oltással kapcsolatos összeesküvés-mítoszokat táplálta, különféle tüntetéseken is. Állhatatosan elutasította, hogy maszkot viseljen a parlamentben. Verbálisan gyakran – s minden bizonnyal tudatosan – túllőtt a célon, néha még náci zsargont is használt, írják életrajzírói. Van der Bellen elnököt - Donald Trump verbális fordulatait kölcsönözve – például „múmiának” minősítette. Célkeresztjében gyakorta szerepelnek az illegális bevándorlók, a „politikai elit” és a „rendszermédia”, tehát részben olyan ügyekre koncentrál, amelyek a nemzetiszocialisták ideológiájában is előkerültek. R. T.
Parlamenti választást tartanak Ausztriában, még soha nem állt ilyen közel a győzelemhez a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt