Megérkezni egy idegen országba, ahol letelepedni kívánsz, igencsak nehézkes. Az ember otthon, még a kiutazás előtt mindent átgondol, megszervez, próbálja elképzelni az elképzelhetetlent. Munka, gyerek, lakás, közlekedés... De hiába minden álmatlan éjszaka, amikor már kint vagy, a tervek borulnak, az elképzelésből szinte semmi nem lesz, a valóság keményen odacsap. Suba Krisztina szerzőnk csaknem harminc, újságíróként eltöltött év után döntött úgy, a háta mögött hagyja az országot és a magyar közéletet. Lassan két hónapja él Tenerifén mentett kutyusával, Tuttival, csakhogy eddig hiába keresett lakást kettőjüknek, szembesülnie kellett egy helyi jelenséggel, az illegális lakásfoglalókkal, spanyolul okupákkal, akik miatt még a mindig meleg Kanári-szigeteken is befagyott az ingatlanpiac.
Úgy terveztem még otthon, Magyarországon, hogy kijövök Tenerifére és tudok lakást venni, viszonylag olcsón. Nem óceánparti lakásról álmodtam, mert azt eleve nem tudnám megfizetni. Valami kisebb, szerényebb lakásra gondoltam, még az sem nagy baj, ha kissé fel kell újítani. Igen ám, de itt jön a bökkenő. Jó, jó nem kell megijedni, nem az utcán élek addig amíg ez a probléma – az egyik a sok közül – meg nem oldódik. A nővéreméknél lakom, akik már hosszú évek óta itt élnek. Szóval, nézzük meg az ingatlanpiacot.
Felmész az internetre az ingatlanos oldalakra. Szinte azonnal sokkot kapsz. Már itt rájössz arra, hogy nem lesz elég a pénzed, amit vásárlásra szántál, hiába adtad el otthon jó áron a lakásodat. Sajnos én nem vagyok milliomos, milliárdos. Nem tartozom olyan politikai oldalhoz sem ahonnan „megtámogatnának”. Marad a puszta valóság, hogy a kis pénzemből valahogy lakást vegyek. Szomorúság, csalódottság.
Míg tavaly év elején még 100 ezer euró alatt lehetett lakást venni a fővárosban, az idén ez már szinte lehetetlen, annyira elszálltak az árak, illetve rengeteg az illegális lakásfoglalás.
