- Petőcz András: Mozdulatlan

Annyira jó, ahogy mozdulatlan!
Csakis a hőség, semmi, semmi más,
azt látod csupán, hogy kiakadtam,
és azt hiszed, ez már az elmulás,

pedig csak levegő után kapkodok,
közegét veszített kicsinke hal,
nincsen erre tér, nem oly nagy dolog,
fura nép, amelyik éppen kihal,

történés ennyi, lehetne tán több?,
mit is mondhatnék 65 fölött?,
egyszerűbb, ha csupán csak hallgatok.

Perspekt nem vagyon, nem is lesz soha,
ezen a tájon minden mostoha,
s a szó nem beszéd, legföllebb dadog.