Az új regénye elolvasása után kíváncsi voltam, milyen típusú mobiltelefonnal érkezik, egyáltalán magával hozza-e, de látom, máris kitette maga mellé az asztalra.
Nos, valóban, mindig és mindenhol velem van a telefonom, ráadásul márkahű vagyok: a mobilom, az órám és a laptopom azonos márkájú, összekapcsolódnak. Ha az ember bekerül egyszer ebbe a körbe, nincs menekvés.
Mintha csak az új könyve eseménysoráról beszélnénk. A mobiltelefon mellett azonban egy felújításra váró fürdőszoba is szerepel a kötet inspirációs forrásai között.
Amikor elkezdték árulni a könyveimet, és sikerük volt, a feleségemmel nem voltunk meggyőződve arról, hogy ez tartós bevételi forrás lehet, ezért elkezdtünk ingatlanokat vásárolni, felújítottuk, majd eladtuk őket. A feleségem vett egy nagy házat Georgiában, amelyben hét fürdőszoba volt, mindegyik felújításra várt. Az egyik este, vacsoránál erről beszélgettünk, és szóba került egy nagy, az Egyesült Államokban ismert cég, amely ezzel foglalkozik, a BathFitters, és hogy majd őket kellene felkérni a munkára. A lényeg azonban, hogy csupán beszélgettünk, tehát nem kerestünk rá a cégre vagy a munkáikra, nem írtuk be a nevüket sehová. Aztán még aznap este mindkettőnk mobiltelefonja és közösségi média platformjai tele voltak a BathFitters hirdetéseivel. Ez szöget ütött a fejembe. Némi utánajárást követően kiderült, hogy a mobilunk használatával engedélyt adtunk arra is, hogy lehallgassanak bármit, amit mondunk.
És mi követte ezt a felismerést?
Semmiképp sem akartam lemondani az okoseszközeimről, hiszen hozzátartoznak az ember kényelméhez, viszont tovább kutakodtam, és a téma teljesen magával ragadott. Mi történik ezekkel az adatokkal? Kik látják még, és hogyan hasznosítják őket? Vajon mi történik, ha valaki úgy dönt, a reklámozáson kívül másra is használná őket? Már meg is volt a könyvem alapötlete.
Amely végül egy applikációban öltött testet. Ez az Édes & Pikáns, az egykori Felelsz vagy mersz? játék felnőttverziója, ahol szexuális vágyakkal és/vagy fantáziákkal kapcsolatos kérdések és feladatok várnak a felhasználókra. A krimik, a paranormális thriller és a horror után most erotikus thrillert írt. Miért döntött ezúttal e mellett a műfaj mellett?
A kiadóm és a szerkesztőm állandóan arra biztat, hogy olyat írjak, mint A negyedik majom-krimitrilógia, hiszen az nagyon népszerű. De hát ez olyan, mintha ugyanazt a könyvet kellene megírnom újra meg újra, és erre íróként egyszerűen képtelen vagyok. Muszáj, hogy élvezzem az írást, és kihívást is tartogasson. Az új könyv főszereplői, Abby és Brendan már hosszú ideje a fejemben voltak, szerettem volna írni egy régóta együtt élő házaspárról, amelynek tagjai szeretik ugyan egymást, a tűz azonban, amely kettejük közt volt, már kialudt. Annál is inkább jó témának tartottam ezt, mert látom, milyen sok pár jár hasonló cipőben. Szóval ott volt a gondolataimban ez a két karakter, majd megtörtént a BathFitters-eset, és a két dolog összekapcsolódott.
Brendan és Abby azonban csak egy a könyvben megjelenő szerelmespárok közül. Olvashatunk még Brendan kollégájáról és a feleségéről, aki TikToker, illetve a Rómeó és Júlia néven szereplő kettősről, akik nem csupán az álnevük miatt izgalmas karakterek. Van kedvence az említett párok közül?
Meg kell, hogy mondjam, talán Rómeót és Júliát kedvelem leginkább. Ki tudja, miért, de vonzódom a zsiványokhoz, ők azonban többek ennél, hiszen a történet végére már nem is tűnnek igazán gonosztevőknek. Ettől izgalmas és szórakoztató igazán az olvasás. A könyv szereplői egyébként mindannyian átlagos emberek, akiket szinte foglyul ejt ez az applikáció, így pedig mindaz, ami velük történik, egészen új szintre kerül.
A történetbeli csavarokat követve valóban úgy tűnik, hogy az Édes & Pikáns használata a legfontosabb szervező erő, mégis mintha ez csupán a felszín lenne. A valódi kérdések, amelyeket a regény nekünk szegez, az emberi természetről szólnak.
Egyre inkább azt látom, hogy a világunk beszűkül, mi pedig elfelejtettük, hogyan kellene kapcsolatba kerülnünk egymással. Ebben a mobiltelefonnak is nagy szerepe van. Van, hogy a testvéreim gyerekeit én hozom el az iskolából. Ilyenkor ott ülnek a hátsó ülésen, és ahelyett, hogy beszélnének, inkább chatelnek egymással. És ez egyáltalán nem kirívó dolog. New Yorkban sem látni mást, csak a telefonjukba temetkezett járókelőket. Olyan jelenségek ezek, amelyek egyszerre foglalkoztatnak és megijesztenek.
Az alkalmazás működési mechanizmusa mellett még számos olyan jelenet olvasható a könyvben, amely rámutat a közösségi média káros hatásaira. Az egyik ilyen, amikor Abby szinte megzsarolja a barátnőjét, Hannah-t azzal, hogy közzétesz róla az interneten egy kevésbé jól sikerült fotót, Hannah pedig attól tart, hogy így összeomlik az a gondosan építgetett kép, amelyet a TikTokon mutat magáról.
Ez egy nagyon sok összetevős jelenség, igen. A különféle filterek most már a mindennapjaink részét képezik, az online platformokon az embernek lehetősége nyílik arra, hogy akár teljesen megváltoztassa a kinézetét vagy a hangját. Meg tudod határozni, hogy mások hogyan lássanak téged, és nem azt mutatod meg, milyen vagy valójában. Elkezdtünk ezek mögé a filterek mögé bújni. Kicsit olyan ez, mint a Hasonmás című Bruce Willis-filmben, amelyben az emberek nem hagyják el az otthonukat, hanem a hasonmásaikként funkcionáló robotok lépnek az utcára. Az az érzésem, hogy efelé haladunk.
Úgy tűnik, mintha ellentmondásos viszonyban lenne a modern technológiával. Nemcsak a Zárt ajtók mögött témája enged erre következtetni, hanem az is, hogy miközben technogeeknek tartja magát – még egy robotkutyája is van –, írógépet is tart otthon. Érez különbséget aközött, amikor számítógépen ír, és amikor az írógépet használja?
Hogyne! Többnyire úgy dolgozom a könyveimen, hogy a munka során bizonyos fejezeteket írógéppel is leírok. Az írógép hangja egész más, mint amikor a komputerem klaviatúráján írok. Mindkettőre szükségem van a munkám során, fontos összetevői a könyveimnek. Az az írói hang ugyanis, amelyet a szövegeimben használok, alighanem minden történetemben hasonló, ahhoz azonban, hogy a sztorik frissek, izgalmasak és szórakoztatók legyenek, szükségem van arra, hogy az írásuk során megtapasztaljam a médiumok változatosságát.
A mesterséges intelligencia segítségét is igénybe veszi a munkája során? Miben más az MI-vel dolgozni, mint egy társszerzővel, akár James Pattersonnal?
Épp erről beszélgettünk nemrég Jamesszel. Szeretem kihasználni a technika adta lehetőségeket, szóval igen, többek között a chatGPT-t is használom, amikor írok. Ezt azonban inkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az ember egy enciklopédiát üt fel, amikor egy már létező információnak szeretne utánanézni, vagy pontosítani valamit, amiről valahol korábban már olvasott. Amikor a chatGPT segítségével szeretnék kitalálni egy új könyvtémát, valahogy mindig visszajutunk egy olyan ötlethez, amellyel már foglalkoztam. James azonban, amikor egy formálódó sztoriról beszélgetünk, olyan eredeti felvetésekkel él, amelyek még sehol máshol nem bukkantak fel. Ez az, ami jelenleg megkülönbözteti a chatGPT-t az emberi kreativitástól. Persze tudom, hogy az MI hamarosan öntudatra ébred, így előbb-utóbb kialakul egyfajta alkotókészsége, ez pedig sok mindent megváltoztat majd. Nem lennék meglepve, ha mindez már az elkövetkező 3-5 évben megtörténne.
Milyen tanulsággal szolgál az új regénye azok számára, akik szeretnék a technológiát észszerűen használni?
A legfontosabb, hogy ne engedd elhatalmasodni magadon a technológiát. Irányíts te, legyél te a főnök. Fontos tisztában lenni azzal, hogy a közösségi médiát nem azért hozták létre, hogy megkönnyítsék az emberek kommunikációját egymással, hanem hogy adatokat gyűjtsenek rólunk, és ezeket összekapcsolják. Lépj hátra egyet, és tudatosítsd ezt magadban! Hidd el, ezután minden megváltozik. Nem véletlenül merülnek fel olyan gyakran a Szerződési és felhasználási feltételek az Édes & Pikáns applikációval kapcsolatban is, annál is inkább, mivel film is készül a regényből, és valószínűleg azzal egy időben kijön majd egy hasonló alkalmazás is. Ami azonban igazán félelmetes, az az, hogy miután valaki elolvasta a könyvemet, és ráébredt akár az alkalmazás, akár bármi más kapcsán arra, milyen veszélyek leselkednek rá, ugyanúgy letölti majd az appot, amint az megjelent, és ki fogja próbálni.
+1 KÉRDÉS
Azzal együtt, hogy a Barker-rajongók nyilvánvalóan nagyon várják a filmet, kíváncsiak arra is, mikor számíthatnak egy újabb regényre, hiszen a Zárt ajtók mögött megjelenésére közel három évet kellett várni.
Az egész James Patterson hibája! Állandóan hívogat a jobbnál jobb ötleteivel, közben meg csak szalad az idő. Az elmúlt években négy olyan könyvet is írtam, amely még nem jelent meg, köztük az eddigi legfélelmetesebb regényemet is, középpontjában egy kísértetházzal. Közel négy évig dolgoztam rajta, mert annyira ijesztő volt az egész, hogy időről időre félre kellett tennem. Épp ezért ez az eddigi kedvenc sztorim is, alig várom, hogy megjelenjen. És persze ott van Rómeó és Júlia is a Zárt ajtók mögöttből, az ő saját történetüket is szívesen elmesélném egyszer.
Jonathan Dylan Barker
(1971) amerikai krimi- és thrillerszerző. 2014-ben megjelent debütáló regénye a Bram Stoker-díj döntősei között volt. A világhírt A negyedik majom című krimitrilógia hozta el számára (2017–2019), és az ő nevéhez is fűződik a Dacre Stokerrel – Bram Stoker dédunokaöccsével – közösen írt Dracul, a Drakula hivatalos előzményregénye. A Zárt ajtók mögött a hetedik, egyedüli szerzőként jegyzett regénye, amelyet, akárcsak a korábbiakat, magyarul az Agave Könyvek jelentette meg.
