- Most megint van reménykedés

Kemény Zsófia a Művészet a hatalom árnyékában című minapi pódiumbeszélgetésen azt mondta, hogy a slam műfaja újra feléled és ez szerinte a közhangulat változásának is köszönhető. Egyetért vele? 

Valóban van egy új lendület, a Covid utáni újraépítkezést is folytatva. Jó, hogy megint több a slamesemény, vidéken is. Persze ez nem csak mennyiségi kérdés, hanem minőségi is, fontos, hogy mennyire mélyek a 3 perces slamszövegek. Ahogy Kemény Zsófi mondta, megint reménykedés érezhető az ország egy részében, így a slamben is. Így volt ez a 2010-es évek első felében, amikor nagy tüntetésekhez kapcsolódott a műfaj, de aztán következett a politikai apátia, ami a slamen is meglátszott. Most megint van reménykedés, ez tartalmilag is inspiráló lehet slammerek számára. Nagyon fontos, hogy ez a különösen friss és önreflektív műfaj ne csak tükrözze a társadalom adott hangulatát, hanem segíteni tudjon abban, hogy kikerüljünk az intellektuális, morális válsághelyzetből, amibe Magyarország került.

Mennyi az az idő, amire egy aktuális ügy megjelenik a közéletre reflektáló szövegekben? Például Orbán Balázs méltán hírhedtté vált, 1956-tal, Ukrajnával és az oroszokkal kapcsolatos mondata ön szerint mikorra válik slamtémává? 

Simán előfordulhat, hogy ez a következő Földalatti Slam Akadémia, röviden FSA-esten, október 8-án is előkerül. Hiszen az évek óta futó FSA-sorozat szlogenje a József Attila sor: „föl kéne szabadulni már”. Egy ilyen '56-tal kapcsolatos állítás ehhez nagyon kapcsolódik. De még az sem kizárt, hogy egy aznapi mondat, esemény is slamtartalommá válik. 

Volt már csalódott, amikor azt gondolta, hogy egy ügy biztosan bekerül, ám nem így történt?

Nem jellemző, de egy példa eszembe jut. Még a Covid-időszak előtt Valentin napra szerveztünk egy estet, és meglepetésemre senki nem slammelt emberi jogi vonatkozásokról, egy kivétellel. Ő volt Promise, egy nigériai CEU-s diák, akit rögtön meghívtam, amikor mesélte, hogy a magyar barátnője a Valentin napra tervezett vacsorájuk előtt szakított vele, mondván, hogy a családja nem fogadja el, hogy ő egy feketével járjon. Ezért is ez az FSA-sorozat állandó témája: „föl kéne szabadulni már”. Ez inspirálhatja a slammereket, hogy a népszerű szerelmi és szexuális témákról is emberi jogi vonatkozások tudatában beszéljenek, hiszen a fölszabadulás az előítéletekre, az egyéni és a közös szabadságra is vonatkozik, mint ahogy például a szorongásokra, a környezetpusztító szokásokra is.

Lepődött már meg azon, hogy egy slammer ön szerint szexista, homofób vagy homofóbközeli és szexistaközeli gondolatokat adott elő?

Előfordul sajnos, de ritkán. Gyakrabban történhet ez a nyelvbe sokszor reflektálatlanul beépült szavak révén. Tudom, hogy nem ez szokott általában szóba kerülni a szexizmus kapcsán, de nagyon elterjedt, hogy a bunkóság és a hülyeség szinonimájaként a faszság szót használják, a bunkó, és a hülye szinonimája, az ellenszenvesség szimbóluma a férfi nemi szervre vonatkozó szó. A slam terepe lehet annak, hogy ilyen típusú öntudatlan nyelvhasználati hibákra is ráébredjünk.

Vannak ezzel kapcsolatban generációs különbségek?

Nem feltétlenül. Miközben persze számtalanszor vannak olyan generációs tapasztalatmegfogalmazások, amelyek teljesen hitelesek és fontosak, az is mély és erős lehet, ha a slammer – függetlenül attól, hogy 18, 28, 68 vagy 78 vagy akárhány éves – az általános emberi tapasztalatról beszél. A Földalatti Slam Akadémiában azt is nagyon szeretem és fontosnak tartom, hogy sok generációs, a legutóbbi estünkön a legfiatalabb fellépő 18, a legidősebb 78 éves volt. Folyamatosan tanulunk egymástól.

Nagyjából hány slammer lehet Magyarországon?

Mindenképpen több száz, de ez annak a kérdése is, hogy aktív slammer vagy slammer volt, de már nem aktív, de bármikor úgy dönthet, hogy megint az lesz. Összességében biztos eléri a szám az ezres nagyságrendet. A nemrég elhunyt Paul Auster után szabadon: történetei annak vannak, aki elmeséli őket. Erre kétrészes slamet is építettem. Igazából mindenkinek vannak történetei, mindenkit hívok, jöjjön október 8-án a Gödörbe, ott megtapasztalhatja azt, hogy milyen biztató a légkör. Lehet, hogy hallva azt, amit mondanak az aznap esti fellépők, legközelebb már a néző is úgy dönt, hogy megoszt valamit akár a gyerekkorából, akár a legfrissebb élményeiről, akár a mostani politikai változás miatti reményéről, vagy hiteles dühéről, vagy elkeseredéséről, vagy lelkesedéséről. Tehát a válaszom az, hogy potenciálisan annyi magyar anyanyelvű slammer van, ahány magyar anyanyelvű ember tudatosan tud – már és még – gondolkodni és beszélni.