A brit kormányfő első ízben folytatott kétoldalú megbeszéléseket a hét közepén Ursula von der Leyennel, még ha mind a Bizottság elnökének, mind a munkáspárti vezetőnek a fejében aznap sokkal inkább a közel-keleti konfliktus járt. A Downing Street 10. szerint a miniszterelnök azért utazott Brüsszelbe, hogy a "nemzetbiztonság, a brit emberek békéjének és jólétének növelése érdekében javítsa az együttműködést az Európai Unióval". A dialógus befejezése után tartott sajtótájékoztatóján Sir Keir azt mondta, hogy "számít a hangnem és fontos az újraindítás. Elkezdődhet a konkrét munka. Megbeszéltük, hogy rendszeres csúcstalálkozókat tartunk az EU és a UK között, az első ilyenre már a jövő év első felében sor fog kerülni". Meggyőződésének adott hangot afelől, hogy a brit lakosság "igényli a józan, ésszerű vezetést, amikor a legszorosabb szomszédainkról van szó, működni akarja látni a Brexitet, visszafogná az illegális bevándorlást és közösen lépne fel a globális felmelegedés ellen.
Az eredeti foglalkozásánál fogva jogi szaktekintélynek számító brit kormányfő nem ringatja magát illúziókban afelől, hogy "egyes kérdéseket, a konstruktív megközelítés ellenére nehéz lesz megoldani". Különösen annak fényében, hogy Sir Keir megismételte közismert "vörös vonalait": az Egyesült Királyság nem csatlakozik újra az egységes piachoz, a munkaerő szabad áramlásához és a vámunióhoz". A kormányfő az egyik legkényesebb témát, a halászati jogok megtárgyalását egy későbbi időpontra halasztaná, noha, ahogy erre csütörtöki számában a The Times napilap is rámutatott, a kereskedelmi kapcsolatok dolgában nem lehet ezek érintése nélkül előrehaladást elérni. Különösen Franciaország és a skandináv országok nyomulnak a brit tengerek védett területeit érintő halászásra vonatkozó kvóták emelése érdekében, mint ahogy tiltakoznak a homoki angolnák horgászásának tilalma ellen is, amit a szigetország többek között az északi lundák és a delfinek megóvása miatt vezetett be. A kormányfő a jövőben nem kíván "helyszíni közvetítést" adni a halászati egyeztetésekről.
Az elmúlt napokban szokatlanul csendesen zajlott le Őfelsége hivatalos ellenzékének őszi pártkonferenciája. 2009 óta ez volt az első alkalom, hogy a Konzervatívok nem kormánypártként ültek össze. A birminghami dzsembori különleges volt abból a szempontból, hogy négy napon át kizárólag a pártvezetői kampány még négy szereplőjének adott programismertető, lényegében villogási lehetőséget. Ezt a törekvést szolgálta a pártvezetői tisztségéről a történelmi választási vereség után közvetlenül, már július 5-én lemondott Rishi Sunak is, aki nem is a konferenciateremben, hanem szerényebb helyszínen egy alig 15 perces beszédben vett búcsút a küldöttektől. A szigetország első hindu kormányfője sietett bocsánatot kérni az aktivistáktól, amiért "igyekezetük nem hozta meg a megérdemelt eredményt". Az ügyvezető prime minister heves támadást intézett a "történelmet újraíró' Munkáspárt ellen. A Labour a Konzervatívokat teszi felelőssé első, népszerűtlen intézkedéséért, a nyugdíjasok automatikus téli fűtési támogatásának megszüntetéséért.
A vezetőjelöltek végső, kulcsfontosságú felszólalásaiból a politikai elemzők szerint James Cleverly, volt pártelnök, bel-, majd külügyminiszter került ki legjobban. Ő az egyetlen, a párt centrumához tartozó aspiráns és csak ő mondta ki a "sorry" szót a toryk megsemmisítő alulmaradását elősegítő szüntelen belső ellenségeskedések, áskálódások miatt és szólított fel a "normalitáshoz" való visszatérésre. A "mezei" párttagság favoritjának tekintett Kemi Badenoch, korábban az üzleti élet felelőse, eljátszotta a népszerűségét, amikor az anyasági segéllyel szemben foglalt állást, mint ami pénzt másoktól vesznek el, azaz az adózás egy formája. Tom Tugendhat, a választás előtt nemzetbiztonsági államtitkár viszonylag gyenge beszédével tovább rontotta eddig is szerény esélyeit. A versenyt Robert Jenrick, néhai bevándorlási államtitkár vezeti, aki az "új konzervatívok" élére állna, megvágná a külföldi segélyeket és kilépne az Európai Emberi Jogi Bíróságból. A konzervatív frakció a jövő héten két fordulóban kettőre csökkenti a riválisok számát. Ezt követően a teljes párttagság dönt elektronikusan az új vezető személyéről. A végeredmény november 2-án kerül nyilvánosságra.
Felemás munkáspárti optimizmusNigel Farage szerint felnőtt a populista Reform UKA britek máris elégedetlenkednek a Starmer-kormánnyal, egy nyugdíjügyi megszorítás miatt kitört egy kis parlamenti lázadás