performansz;szobrászat;K.A.S. Galéria;

- Aki szoborrá pofozza az anyagot

Van, amikor az anyagról le kell vésni a fölösleget, hogy a művész eljusson a szoborig, máskor összefüggéstelen darabokból kell világot létrehozni. Gáspár Szilárd szobrász- és akcióművész egy harmadik utat választott: addig üti az agyagot, amíg alkotás lesz belőle. Gesztusa az érzéki, finom énjének az összecsapása a harcos, brutális énjével. Első budapesti egyéni kiállításán azt is megtapasztalták a nézők, hogy ha bokszkesztyű tűnik föl a kiállítótérben, akkor az előbb-utóbb „elsül”.

Gáspár Szilárd a fizikai erejét bevetve alkot: bokszkesztyűben püföli az agyagot, mígnem az felveszi a kívánt formát. A szatmári születésű alkotó folyamatosan karbantartja magát, hogy maximális energiával hozhassa létre a munkáit. Készít például agyagöntvényeket, melyekbe teljes erővel püföl bele, így hozva létre expresszív, absztrakt alkotásokat.

Ilyen a boksz és a rajz

Meglepő látvány tárult elénk múlt héten a budai K.A.S. Galériában, ahol Gáspár Szilárd kolozsvári képzőművész a saját kiállításának megnyitóján egy társával bokszmérkőzést tartott a közönségnek. Az akció előtt a két ellenfél meztelen felsőtestét fekete fóliával tekerték körbe, majd fehér alapon piros betűkkel írt „Fragile” (törékeny) feliratot ragasztották rá. A mérkőzés során ezért a testük lett a műtárgy, melyet a sorjázó ütésektől folyamatosan védeniük kellett. – Ez a performance engem szimbolizál: az érzéki, finom énemet, illetve a harcos, brutális oldalamat – mondta a művész.

Noha a művész sokaknak brutálisnak tűnhet, valójában egy kifinomult alkotó. A nagyváradi Partium Egyetem tanáraként rajzot és szobrászatot tanít, az előbbin például agyagba rajzol a hallgatóival. – Szatmárnémetiben születtem 1991-ben, és már gyerekkoromban nagyon szerettem rajzolni, ezért amikor ötödikes lettem, a szüleim beírattak egy művészeti líceumba. Mivel édesapám bokszedző volt, és folyamatosan mesélt a boksz rejtelmeiről, ezért szép lassan megismertem a sportágat. Tizennégy éves voltam, amikor beiratkoztam egy bokszklubba anélkül, hogy ő tudott volna róla. A szüleim ezt az irányt nem nagyon támogatták, inkább a művészet felé akartak terelni.

A kétféle érdeklődés a fiatal éveit is végigkísérte: a líceumban folyamatosan rajzolt, miközben a bokszban sorra nyerte a nemzetközi versenyeket.

– Több mint száznegyven hivatalos mérkőzésem van, ebből több mint száz győzelem. 2013-ban én lettem az országos harmadik helyezett 

– meséli.

Az iskola utolsó évében azonban nem volt kérdés, hogy a Kolozsvári Művészeti és Formatervezési Egyetemre fog felvételizni, mivel az osztálytársai nagy része is ide jelentkezett. – Mondták nekem, hogy a szobrász szakon nagy lesz a konkurencia, ezért inkább kerámia szakra mentem, de közben mindkét művészeti ágban képeztem magam – mondja.

A háború nem az első drón becsapódásakor érkezik meg egy faluba, hanem az utolsó rendőr, bolttulajdonos, háziorvos távozásával. A frontvonal közeledtével a településeken a közszolgáltatások leépülnek, a békeidőben adottnak vett jogok és kötelességek értelmezése rugalmassá válik. Az állam eltűnésével párhuzamosan megjelennek a katonák, és az itt élő emberek néhány hét alatt észrevétlenül a „szürke zóna” állampolgárai lesznek. Ebben a zónában Kijev autoritása már nem kizárólagosan érvényesül, de Moszkváé még nem érkezett meg. Marad a katonák és a szükség uralma.