A magyar gazdaság köszöni, jól van – mondta a miniszterelnök egy hete a parlamentben. Az ipari termelés 9,5 százalékkal csökkent egy év alatt – mondta a KSH. A jelek szerint tehát vagy a miniszterelnök vagy a KSH alternatív valóságban él. A 9,5 százalékos visszaesés már-már ijesztő: mély gödörben van a magyar ipar, a mezőgazdaságnak idén is rossz éve lesz (lásd klímaváltozás, amire nem készül az ország, az agrárium), egyedül a szolgáltatások húzzák a magyar gazdaságot. Így talán meg is lesz a 1,5 százalékos gazdasági növekedés – ha kiszurkoljuk. Ha nem sikerül, akkor 1 százalék lesz az idei plusz - a tavalyi 0,9 százalék mínusz után. Vagyis ott tartunk majd idén decemberben, ahol két évvel ezelőtt.
Egyszóval sok minden van a magyar gazdasággal, de hogy minden rendben lenne, az egyszerűen nem igaz. És persze a mostani mélyrepülésben vastagon benne van a romló külső környezet is, aminek be- és felmutatásával igyekszik a felelősségét magától eltolni a Nagy Márton-féle nemzetgazdasági tárca vagy épp maga a kormányfő. Ők valóban nem tehetnek a német autóipar válságáról, az elektromos autók iránti kereslet összeomlásról. Az viszont nagyon is Orbán Viktor és Nagy Márton felelőssége, hogy a magyar gazdaság jövőjét a német autóiparra és az ázsiai akkumulátorgyártásra tették fel. Nagyon is az ő felelősségük, hogy eközben az innovatív cégek elkerülik az országot, nincsenek magyar startupok, nem ide jön a fejlett technológia az USA-ból és az EU-ból, mert az orosz és kínai ügynököktől hemzsegő országba nem fognak chipgyártást hozni.
Az ország vezetői téveszmékbe kapaszkodnak: „világrendszerváltásról”, „hidegháborús blokkosodásról” meg „gazdasági semlegességről” delirálnak. Le kellene jönni már erről az anyagról, de már ez is kevés és késő. Magyarországnak egyszerűen nincs erkölcsi hitele a befektetők szemében. Kiírtuk magunkat a klubból. Nem tudom, hogy vissza lehet-e valahogy kerülni a klubba, de nem megpróbálni bűn. De ez már nem Orbán feladata lesz. Csak kibírjuk addig!