Legyetek annyira liberálisok, hogy az én véleményemet is elfogadjátok - írta a Pesti TV műsorvezetője, Kroó Zita, miután elég sokan felháborodtak azon a hangnemen, ahogyan Karsai Dániel küzdelmét és halálhírét kommentálta. A vélemény, amit el kellene fogadni, amúgy a hívő keresztények alapállása, miszerint „az életet Isten adja és ő is veszi el”. Ezzel az ég adta világon semmi gond nincs, nem hinném, hogy bárki is tiszteletlenül kezelné a hit nyújtotta verziót az emberi lét kapcsán: sorsunk a Teremtő kezében van. Csakhogy Kroó nem erről beszél igazán, hanem a türelemről. Ezt mondta ugyanis: „az emberben, már bocsánat, de ne legyen annyi türelem, hogy megvárja azt, hogy az élet mondja: »Danikám, akkor most van vége!«, és akkor utána ebből ekkora politikai ügyet csinálunk, én ezt nem értem.”
Az, hogy nálunk még egy ilyen esetből is két perc alatt politikai ügy lesz, az leginkább annak a következménye, hogy az elmúlt évek alatt a politika minden vitát (a szakmaitól az erkölcsin át a filozofikusig) szinte azonnal kisajátított és megpróbálta kisajtolni belőlük mindazt, amit használni tudott. Akik azt hihették, hogy az eutanázia kapcsán kibontakozhat egy jogi, etikai és filozófiai disputa, amelynek tanulságait esetleg a regnáló hatalom is megfontolhatja törvényi szabályozás képében, azoknak most is nagyot kellett csalódniuk. Viszont türelemre inteni a szenvedőt, ahelyett, hogy segítünk rajta, már messze nem tűnik keresztényi cselekedetnek.
Sajátos hozzáállás ez. Miközben az orvostudomány révén mindent megteszünk, hogy meghosszabbítsuk az emberi életet, és így beleszóljunk Isten dolgába (hiszen ha az élet elvétele az ő dolga, akkor az élettartam kiszabása is az övé), a szintén önkényes megrövidítéséről hallani sem akarunk. Mármint magunk kapcsán és a méltóságunk megőrzése érdekében. Mert az állatokkal szemben nagyon is el tudjuk játszani az Istent, amikor úgy döntünk, hogy véget vetünk a szenvedéseiknek, és elaltatjuk őket, pedig elvileg ők is az Úr teremtményei és tudtommal nem adta át az életük felügyeletét a mi kezünkbe. Az állatok méltóságát tehát értjük és nem kérdőjelezzük meg a halálban, de az embernek már nem jár ki ez a luxus saját magával szemben. Ez nehezebben védhető keresztényi álláspont, de legyen, a hit nem logikai tételek sora.
A másik méltósága – azt hiszem, ez az, amit a legkevésbé értünk a NER évtizedeiben, az állandósult politikai hisztériában. Ez az, amit önérzetesen véd magával szemben Kroó, de el szeretné vitatni Karsaitól, amikor szenvtelenül türelemre inti a kereszténység nevében. De ebben nem csupán ő a ludas. Jó ideje próbálnak ahhoz szoktatni minket, hogy legyünk rövidlátóak, csak a saját (vagyis a párt által kijelölt) érdekeinket nézzük és ne törődjünk másokkal (főként azokkal, akik nem értenek velünk egyet). Ne legyünk civilek, csak (párt)hívek. Az a legjobb, ha mellőzzük a saját gondolatainkat. És ezzel a vaksággal viszonyuljunk élethez, halálhoz, szabadsághoz. Bárminemű változáshoz ezen kellene változtatni legelőször. Mert csak így szerezhetjük vissza magunkat.