Ilyenre addig nem volt példa Magyarországon. A konferencián beszédet mondott többek között Romsics Ignác, egyetemi oktató, Surányi György, korábbi jegybankelnök, Szekeres Imre a Politikatörténeti Alapítvány elnöke, Tóth Bertalan, a Szociális Demokráciáért Alapítvány elnöke, Hiller István, a Táncsics Mihály Alapítvány elnöke is.
Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője arról beszélt, hogy harminc évvel ezelőtt még más volt a politika. Olyan pártok léphettek koalícióra, amelyek múltja és alapértékei élesen szembenálltak egymással. Az országgyűlési képviselő akkoriban még gimnazista volt, mégis emlékszik rá, hogy még a tanárával is vitába szállt annak kapcsán, hogy kire érdemes szavazni.
Romsics Ignác történész átfogó képet adott a korszakról, felidézte, hogy 1993-1994-ben az ország közel állt a csődhöz, akkora volt a munkanélküliség, amekkorára azóta sem volt példa. A Horn-kormány a Magyarország az új Európában programmal elérte, hogy a ciklus végére az egy főre jutó GDP Magyarországon, vásárlóerő-paritáson az Egyesült Államokénak harmadát, a fejlett nyugat-európai országok 45-50 százalékát, Dél-Európa országainak 65-70 százalékát megközelítse. Ebben a programban szerepelt a magyar sajtó szabadságának védelme, a civil szervezetek védelem is. Az egyetemi tanár arra is emlékeztetett, hogy ez idő alatt a felsőoktatásban jelentősen megnőtt a diákok száma, később a drasztikus reáljövedelem-csökkenés és életszínvonal-csökkenés megállt, viszont a társadalom alsó és felső rétege között óriási lett a szakadék, a Bokros-csomag idején a társadalom fele úgy gondolta, hogy a rendszerváltás előtti időszak jobb volt.
Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke szerint a 1989 és 2000 közötti időszak kiemelkedően sikeres volt, szemben az azóta eltelt évtizedekkel. „A reálkeresetek, reáljövedelmek 8-9 százalékkal estek, ami brutális esés, de nem növekedett a munkanélküliség, és a beruházások mentek előre, mint kés a vajban. A 8 százalékos államháztartási hiány 3-4 százalékra, fenntartható szintre mérséklődött. A 31 százalék körüli infláció hat éven keresztül átlagosan 4,5 százalékkal csökkent, 2000 elejére pedig egyszámjegyű lett.”
Markó Béla, az RMDSZ akkori vezetője visszaemlékezett arra, hogy ő is tárgyalt Horn Gyulával, sőt, az akkori ellenzékkel, köztük Orbán Viktorral is. 1996 szeptemberében a román és a magyar kormány alapszerződést írt alá.
Ónody-Molnár Dóra, a Jelen című hetilap újságírója még iskolás volt a ’90-es években, szerinte az akkori médiahelyzet másképp volt problémás, mint a mostani. – A Horn-kormány nem hagyta felszámolni a sokszínűséget, sőt, a bulvár is virágkorát élte: ebben az évben ünnepli 30. születésnapját a Blikk. Felhívta rá a figyelmet, hogy milyen jól jelzi a két korszak közötti különbséget, hogy az MSZP-SZDSZ-koalíció megmentette a gazdasági csődtől a korabeli ellenzék vezető napilapját, a Magyar Nemzetet. Horn Gyuláék nem éltek vissza a kétharmados többséggel, nem lehetetlenítették el az ellenzéki sajtót, nem uralták a közmédiát. A média hatalomellenőrző szerepe viszont működött, amire a legjobb példa a Tocsik-ügy volt. Ezzel szemben az Orbán-kormány nyolc évvel ezelőtt bezáratta a Népszabadságot, a közmédiában, vagy a kormányközeli lapokban, pedig be sem számoltak arról, hogy miért mondott le Novák Katalin a köztársasági elnöki pozícióról.
Szekeres Imre, az MSZP akkori frakcióvezetője, kampányfőnöke Tölgyessy Pétert idézte: – Az MSZP nem veszítette el az 1998-as választásokat, de ellenzékbe került. Az MSZP fölényesen megnyerte a választás első fordulóját, azonban az SZDSZ gyenge szereplése miatt a Fidesz vérszemet kapott a két forduló között. – Ebben a két hétben az MSZP hol ellenzéki pártként viselkedett – pedig kormányon volt – hol kapkodva ígért fűt-fát, hol a jobboldali összefogással riogatott. Az SZDSZ kivonult a küzdőtérről, helyi szinten sem működött együtt az MSZP-vel. Orbán Viktor a helyzetet felismerve egyesítette a jobboldalt, és hiába kapott több szavazatot az MSZP a választáson, a Fidesz a kisgazdákkal közösen kormányt alakított.
Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumának elnöke azt mondta, nem kedvelte Horn Gyulát, de elismeri, hogy messze az ő kormánya volt a legsikeresebb a rendszerváltás óta, bár szerinte ez inkább a többieket minősíti. – Az SZDSZ-nél tudtuk, hogy mi soha nem fogunk nyerni, ez nem egy liberális ország. Ráadásul 1993-ban a Fidesz még 43 százalékon állt a közvélemény-kutatásokon.” Az elemző beszédében Magyar Péternek is üzent: „én annak idején 176 körzetben voltam három hónap alatt, és többszáz pedagógus előtt beszéltem az SZDSZ oktatáspolitikájáról.
A konferenciát Hiller István korábbi oktatási és kulturális miniszter, a Táncsics Mihály Alapítvány kuratóriumának elnöke zárta.
