Ugyebár mindkét államot az első ezredforduló környékén alapították, Az Árpádok és a Piastok korában leginkább dinasztikus érdekek vezérelték a két nép kapcsolatát. Például Szent István királyunk Judit nevű nővére, hozzáment Vitéz Boleslavhoz, és ebből a házasságból született egy fiuk, nevezetesen Bezprym herceg, aki a lengyel trónviszályok miatt magyar földre menekült, és nagybátyja, István király, a Balaton felvidéken birtokot adományozott unokaöccsének. Egyes teóriák szerint Veszprém megye erről a hercegről kapta a nevét. Van itt egy másik királyunk is, Szent László, aki Lengyelországban született, szülei pedig I. Béla magyar király és Richeza lengyel hercegnő voltak. A hercegnő egy kis ideig magyar királynéként is. Aztán Róbert Károly és a lengyel Ulászló király is szövetséget kötöttek egymással, Hunyadi János humánus neveltetése révén kedvelte a lengyeleket, hiszen tanítója lengyel származású volt, ám Mátyás idején már nem volt rózsás a két nép viszonya a cseh trón megszerzése miatt.
Említhetném Báthory Istvánt is, aki lengyel király volt, és többek között a szablyavívás művészetét ismertette meg a lengyel királyi udvarban, ugyanis erdélyi szablyakészítőket hozott magával. A Visegrádi találkozókat is ismerjük, vagy az 1848-49-es szabadságharcot, ahol megannyi lengyel tábornok a magyarok oldalán harcolt, elég csak kimondani Józef Zachariasz Bem nevét, aki nekünk csak Bem Apó, vagy Debinszky Henriket.
Sokszor nyújtott oltalmat a lengyel föld a hazánkból menekülteknek, akár az Árpád-házi hercegeknek vagy Rákóczi Ferencnek. Ha pedig valakit lengyel földön üldöztek, az magyar földön számíthatott menedékre. Persze említhetnénk a háborúkat, a lengyel háborús menekülthullámokat, a hazánkba letelepedett lengyeleket, a szervezeteket és egyesületeket, amik segítették mindkét oldalon a bajba jutottakat. S ami talán kicsit közelebb van időben, mint az Árpád-ház, hogy 1956-ban és 1989-ben is voltak kapcsolódási pontjaink.
