Michel Barnier francia miniszterelnök ugyan nem rendelkezik többséggel a francia parlamentben, egyelőre így sem fenyegeti a bukás veszélye. Marine Le Pen pártja, a jobboldali populista Nemzeti Tömörülés (RN) ugyanis nem tervezi azt, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtson be a kabinettel szemben. A baloldali Új Népfront (NFP) már megpróbálta megbuktatni az új kabinetet, de a jobbközép és a szélsőjobb egyelőre összezár. Franciaországnak most valóban nem állhat érdekében egy újabb politikai válság kirobbantása. Az ország pénzügyi helyzete annyira rossz, hogy a jövő évi költségvetés elfogadása, a drámai mértékű hiány lefaragása lenne a legégetőbb feladat.
Franciaország adósságállománya összesen 3228 milliárd euró, ami minden idők legmagasabb száma. Az adósság eléri a 111 százalékot, miközben az Európai Unió előírása szerint ez elviekben nem haladhatná meg a 60 százalékot. Párizst az sem vigasztalhatja különösebben, hogy Olaszország és Görögország számai még ennél is rosszabbak.
Az instabil gazdasági helyzet, a kiszámíthatatlanság finoman fogalmazva, a befektetői bizalmat sem erősíti. Korábban Franciaországban adóemeléseket hajtottak végre, ha úgy látták, kezd elszállni a hiány, a hagyomány szerint a francia államot jó „pénzbehajtónak” tartják. Most azonban ez azért valósítható meg nehezebben, mert a gazdasági válság politikaival is párosul, s Barnier valójában csak Emmanuel Macron tömbjére és a jobbközép Republikánusokra támaszkodhat a parlamentben. Az új parlament három tömbre szakadt, és széttöredezett. Barnier tehát túl nagy kockázatot nem vállalhat, hiszen a kormány túlélése kerülne veszélybe. Hírek szerint a miniszterelnök nem is kíván beköltözni a miniszterelnöki rezidenciába, a Párizs 7. kerületében lévő Hôtel Matignonba. Abból indul ki, nincs is értelme a nagy pakolásnak, hiszen a kormány bukása esetén bármikor kiebrudalhatják onnan.
Az első igazán komoly kihívás a kabinet szempontjából a jövő évi büdzsé elfogadása lesz. Michel Barnier múlt héten ismertette, miként próbál rendet vágni a nem éppen biztató számok között. A miniszterelnök megkondította a vészharangot figyelmeztetve arra, hogy Franciaország „a szakadék szélén áll”, és hogy gyermekei és unokái felett „Damoklész kardja” lebeg. Nyilvánvaló, hogy megszorításokra lenne szükség. Ám a nagy kérdés az, véghez vihető-e ez a hadművelet a jelenlegi parlamenti viszonyok közepette.
A szélsőjobb támogatásával túlélte az első bizalmatlansági indítványt Michel Barnier kormánya FranciaországbanA mostani válság annak nyomán állt elő, hogy a kiegyensúlyozottabb helyzetben lévő korábbi kormányok rendre túlköltekeztek. S ez távolról sem csak az Emmanuel Macron által fémjelzett kormányok hibája. Franciaországnak 50 éve, 1974 óta nem volt kiegyensúlyozott költségvetése, és minden elnök a „jóindulatú király” szerepében tetszelgett. Az országban magasak ugyan az adók, de jelentős összegeket fordítanak a közszolgáltatásokra és a különféle támogatásokra. A francia polgárok idővel hozzászoktak az állam által nyújtott bónuszokhoz és jutalmakhoz. A politikusok pedig egyre többet és többet ígérnek.
A párizsi kormánynak 2025-ig 60 milliárd eurót kell előteremtenie, hogy megnyugtassa a pénzpiacokat és Brüsszelt. A 60 milliárddal a hiányt a bruttó hazai termék jelenlegi hat százalékáról öt százalékra lehetne csökkenteni - ami még mindig messze van az Európai Unió által kitűzött három százalékos céltól. De ez még mindig csak a javulás első jele lenne. Ennek kétharmadát, 40 milliárd eurót megszorító intézkedésekből, azaz a közigazgatásra és a jóléti államra fordított kiadások csökkentéséből kell előteremteni. Franciaországban 5,7 millió köztisztviselő dolgozik. Barnier azt mondja, hogy olyan munkahelyeket akar leépíteni, ahol a köztisztviselők „nem állnak közvetlen kapcsolatban az állampolgárokkal”, azaz a háttérben, az adminisztrációban dolgoznak. Tehát nem a rendőrökről, ápolókról van szó. Bejelentette, hogy a nyugdíjasok a tervezettnél később kapják meg az ígért nyugdíjemelést. A korrekciós program egyharmada, 20 milliárd euró „célzott, időben korlátozott” adókból származik majd: különadókkal sújtják majd az ország „szupergazdagjait”, az évente 500 ezer eurónál többet keresőket és a nagy nyereséget elért cégeket. Macron állítólag nem lelkes: politikai örökségének felszámolásától tart.
