„Én a szabadságot cafatonként tépem ki magamnak./ Semmim sincs, ami eleve adott./Szülőföldet, hazát, mindent magamnak kellett megszereznem, míg más beleszületett./ (..) Ebben a könyvben tehát mindenkit szembeköpök, aki csak megalázott az élettől eltanácsolt, sajnált, ellökött, becsapott. Ez a könyv egyetlen nagy szembeköpés / mindazokért, akiket valaha is megaláztak, /és megaláznak. /És aki azt mondja, hogy van fontosabb ennél, az nem tudja, hogy az irodalom nem irodalom, / az tehát hülye. Ezek a sorok Hervay Gizella Előszó című verséből valók. A költeményt, amely bizonyos szempontból igencsak illik a hazai független színházak helyzetére Török-Illyés Orsolya mondta el az Átriumban péntek este a Független Előadó-művészeti Szövetség harminc éves jubileumi gáláján.
Maratoni volt, de egyáltalán nem szembeköpés. Inkább egy önazonos, egymás kezét megfogó segélykiáltás. Az utóbbi időkben az anyagi ellehetetlenülés miatt sorra szűntek meg a független társulatok, illetve többen bejelentették, hogy támogatás hiányában szüneteltetni kénytelenek a működésüket. Ilyen időben érte a 30. születésnap a függetleneket képviselő érdekvédelmi szervezetet, a Független Előadó-művészeti Szövetséget, a FESZ-t. Ennek ellenére sokan eljöttek, sokan szerepelni is akartak, elmondani gondolataikat a szervezők által megjelölt függés, függetlenség témakörben. A gála alkotói Szenteczki Zita rendező és Cseicsner Otíla dramaturg senkinek sem mondtak nemet. Elvégre, egy a szabadságot hirdető gálától bármiféle korlátozás idegen lenne. Ezért maratoni hosszúságú lett a gála, az éjszakába is belenyúlt, még úgy is, hogy a második részből a videóüzeneteket és a színpadi beszélgetéseket kihagyták.
Rögtön az előtérben egy performansszal kezdődött a műsor. A Hodworks és az Artmenők Idol című előadásából láthattak egy részletet a nézők. Egy kerekesszékes és egy szabadon mozgó, többször a földön csúszó szereplő villantotta fel a függés különböző mozzanatait és stációit. (Táncolták: Gláser Márton és Tóth Károly, zene: Mákó Rozi.) Az est házigazdái Roszik Hella, (Pintér Béla és Társulata) és Herczeg Tamás, (egykori HOPPart) voltak. A színpadon aztán Nagy Zoltán, a FESZ ügyvezető elnöke kért szót. Körbe nézett és megállapította, hogy jóval többen ülnek a nézőtéren, mint a szervezet közgyűlésein szoktak. Majd arról beszélt, hogy a függetlenek színházi eszközökkel képesek felszínre hozni azokat a társadalmi problémákat, feladatokat, amiket ki kell beszélni, amiket művészi látásmóddal közérthető módon meg kell mutatni. Hozzátette: a függetlenség egy sajátos működési forma. Másrészt sajátos alkotói pozíció. Ez számukra egy alapvetés, amit a következő harminc évben is meg kell tartaniuk. Ezért elindítják a FEÁ-t, a Független Előadó-művészeti Alapot, amellyel kiegészítő támogatást tudnak gyűjteni a független színházi szakma számára. Ebben segítőkezet nyújtott a Fővárosi Önkormányzat. A Főváros egy olyan támogatási konstrukciót ajánlott fel az alap felállításához ahol a minden egyes a FEA által megszerzett forinthoz, a Főváros hozzáteszi a saját forintját, egészen 150 millió forint erejéig. Így akár háromszáz millió forintra lehet majd pályázni. A FESZ mecénásokra, a gazdaság szereplői, cégekre, az önkormányzatokra számít az adományozásban, mindazokra, akik számára fontos a szabad, kritikus előadó-művészet, a függetlenek.
Juhász Kata táncos orvosi köpenyben érkezett a színpadra a Személyi javaslat című performanszával. (Gordonkán kísért: Kertész Endre.) A boldogság és a szabadság kapcsolatáról értekezett verbális eszközökkel és a tánc nyelvén, mozdulatokkal.
A Franciaországban élő Schilling Árpád, a Krétakör alapítója videót küldött erre az alkalomra. „ A rendszerkritikus hagyományt (tiltott és tűrt kategória) továbbvíve ennek a területnek a színházcsinálói szépen lassan kialakítottak egy nemzetközi kapcsolatrendszert ezen a területen. Ezért kialakult az a szituáció, hogy egyértelműen támogatni kell ezeket a csoportosulásokat. Mivel rendkívül értékesek esztétikai és tartalmi szempontból. A szociális érzékenységükből adódóan is. Ezek a színházak a szabadságot képviselik. Mindig is részt vettek a szakmáról szóló párbeszédben. A Független Előadó-művészeti Szövetség (korábbi nevén Független Színházak Szövetsége) ennek mindig is zászlóshajója volt. Ez a civilszervezet sokat adott ahhoz a civil munkához, amelyből 2009-re létre tudott jönni az előadó-művészeti törvény. Az, hogy visszavonták, egy olyan politikai döntésnek a következménye volt, hogy ez a struktúra, mind az amit a független színházak képviselnek problémássá vált. Ezt csak komisszárok és strómanokon keresztül tudták megoldani. Csodállak benneteket, hogy ezek között a körülmények között is kitartotok és dolgoztok, alkottok, ragaszkodtok a véleményetekhez és a művészetetekhez. Ragaszkodtok a barátságaitokhoz, az elveitekhez, a szerelmeitekhez, a szabadságot képviselitek, ameddig csak bírjátok szusszal. Minden jót kívánok nektek!” – mondta Schilling Árpád.
A szervezet alapítóit egy színpadi beszélgetésben Lábán Katalin (RS9), Jordán Tamás (egykori Merlin), Fodor Tamás (Stúdió K), Regős János (Szkéné Színház), Somogyi István (egykori Arvisura) képviselték. Ők hozták létre harminc évvel ezelőtt a FESZ-t. Most elmesélték az akkori körülményeket, és a saját színházuk sorsát, helyzetét. (Kiss Bea kérdezte őket.)
Később egymásra rímelt Feuer Yvette, a Láthatáron csoport vezetője és a KV Társulatot alapító Urbanovits Krisztina és Száger Zsuzsa színpadi jelenléte. Előbbi azt mesélte el, hogy miként ütközött nem várt akadályokba az iskolai zaklatásról szóló, Pitbull Kamilla című előadásuk kapcsán. A KV Társulat tagjai pedig a Reisz Gáborral közösen írt: Nem beszélve arról, hogy … című előadásából hoztak egy részletet, amely egy, a Nemzeti Filmintézethez beadott, filmterv elutasításáról szólt.
Az egyik legerősebb jelenet a gálán a FreeSZFE performansza volt. (Az alkotók: Kozma Zsófia Rebeka, Szántusz Noémi, Szekeres Blanka, Tózsa Mikolt). A növendékek egymásnak adtak át egy súlyosan nehéz követ, amely később a nézőkhöz is eljutott. Sőt még később, Vass Imre táncos is beépítette ezt a „terhet” a szólójába.
Nincs más hátra, úgy látszik az alkotóknak és nekünk nézőknek együtt kell cipelnünk a függetlenség ólomsúlyát.