A világunk hihetetlenül felgyorsult. Szinte vágtatva rohannak felénk a bámulatos, egyben ijesztőnek tűnő technikai megoldások. Úgy érezzük, mire megtanuljuk kezelni az új telefonunkat, okosóránkat, már elavultnak számítanak, és kezdhetünk elölről mindent. Emiatt persze azt érezzük, folyamatosan lemaradásban vagyunk.
Közben a gyermekeink, unokáink veleszületett természetességgel használnak minden nyomkodható kütyüt. Ettől még inkább eluralkodik rajtunk az az érzés: bennünk van a hiba, hiszen nem tudunk megfelelni a mai kor követelményeinek. A tévében egyre érthetetlenebb dolgokról kezdenek beszélni. Azt mondják, majd valami bőrünk alá ültetett chippel kell élnünk, és emberekhez hasonlító robotok fognak sétálni az utcán. Felfoghatatlan…
Egyre erősebben vágyunk abba a korba, amelyben még minden ismerős volt. Amelyben a rohanó élet nem szakított szét családokat, amelyben a személyes tárgyainkhoz néha megmagyarázhatatlan érzelmi szálak kötöttek minket. Ki ne emlékezne az első családi diavetítőre, az első kazettás magnóra vagy videólejátszóra? Vagy arra, amikor hétfőnként nem volt tévéadás, és a család összegyűlt a rádió körül, hogy meghallgassák a kabarét?
Nosztalgiával gondolunk a barátainkkal, munkatársainkkal eltöltött időre. A kártyapartikra, a beszélgetésekre. Hiányzik a társasági lét, az egymásra figyelés. Nem véletlen, hogy egyre inkább szeretnénk lelassítani, vagy visszaforgatni az idő kerekét. Közben nézzük a mostani generációt. Irigykedve figyeljük gyermekeink technikai felkészültségét, és összeszorul a szívünk, ahogy látjuk őket sodródni egy magányos cyber élet felé.
Egyszóval, észre kell vennünk, mára minden megváltozott körülöttünk. Megváltozott a különféle generációk értékrendje, hangulata, és megváltoztak a vágyaik is.
Alkalmazkodva a társadalmi elvárásokhoz, sokan az idősebb generáció tagjai közül is photoshop alkalmazásokkal vásárolnak maguknak hamis érzeteket. Számítógépes filterekkel teszik külsőjüket kívánatosabbá a közösségi média felületein, vagy akár greenbox technikával varázsolják magukat egy egzotikus nyaralás felejthetetlennek tűnő helyszínére, hogy kiváltsák közvetlen környezetük elismerését. Szánakozva is tekinthetnénk erre a jelenségre, azonban meg kell értenünk: ez egy komoly társadalmi segélykiáltás.
Olyan vészkiáltás, ami egyéb problémára is felhívja a figyelmünket. Példaként szeretném megemlíteni, hogy ha a mesterséges intelligencia világában nem leszünk képesek a megváltozott elvárásokhoz igazítani a hazai oktatást, ha nem készítjük fel tanárainkat az új kihívásokra, ha a jövőben nem egy újszerű gyakorlati tudásra helyezzük a hangsúlyt, a tudás alapú társadalomból egy szempillantás alatt máris egy elsüllyedt világban találjuk magunkat.
A fentiek alapján egyértelműen látszik, hogy rendkívül összetett problémával állunk szemben. Egyszerre kell megőriznünk értékeinket, emberi kapcsolatainkat, és meg kell tanulnunk alkalmazkodni a modern kor által megkövetelt elvárásokhoz is.
Ha tudatosan nem őrizzük a szüleink, nagyszüleink által gyújtott lángot, gyermekeink kerülhetnek komoly bajba. A jövő rendkívül sok új, izgalmas és egyben félelmetes kihívást kínál számunkra. Egy olyan világ kapujában állunk, ahol az MI fejlődése szinte minden területre ki fog hatni. Számtalan helyzetben a gépek jobban fognak teljesíteni az embereknél, ami köztudottan munkahelyek megszűnéséhez vezethet. De az önvezető autók megjelenésével átalakul a közlekedés, megváltoznak a bűnözők szokásai, sőt, egy szempillantás alatt eljuthatunk oda, hogy a gyermekünk legjobb barátja egy mesterséges intelligencia, azaz egy robot lesz. Ez már nem egy amerikai sci-fi mozifilm, ez már a kézzel fogható valóság.
Ha mindez felkészületlenül ér minket, súlyos társadalmi problémákkal nézünk szembe. Éppen ezért komoly tudatosságot kíván tőlünk és a mindenkori kormányzattól egyaránt. Tudatosságot a társas kapcsolatainkban és tudatosságot az állam által hozott intézkedésekben, hiszen egy retró értékeket képviselő ország sokkal hatékonyabban veheti fel a küzdelmet a felénk vágtató ismeretlen jövővel szemben.
Ha fogjuk egymás kezét, ha időt szakítunk barátainkra, ha kézbe veszünk egy hagyományos könyvet, ha megnézünk egy zseniális Latabár vagy Kabos filmet, ha beiktatunk olyan napokat, ahol nem a telefonunk nyomkodását választjuk a szeretteink helyett, már tettünk valami lelkünk egészségéért, tettünk valamit egy jobb jövőért.
Mindezek mellett jelentős lépésre van szükség egy olyan kormányzat részéről is, amelyik a társadalom mentális egészségének megőrzése érdekében igyekszik kicsit lelassítani az idő kerekének száguldó mozgását. Odafigyel a valódi értékekre. Felelősségteljes döntéseket hoz a család és a helyi közösségek támogatása, a kultúra, az oktatás, a gazdaság, a vallás és a média területén. Biztonságos, kiszámítható érzetet teremt polgárai számára. Olyan biztonságot, ahol az ipari forradalom és a hagyományos értékek megférnek egymás mellet, hiszen a múltunk értékeinek megőrzése a jövőnk biztonságát jelentik.
Úgy is mondhatnám: a múlt értékei a gyermekeink jövője.
A szerző az MSZP országgyűlési képviselője.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
