Kevés elvontabb fogalom létezik a politikában annál a nemzeti egységnél, amelynek a megóvását az alkotmány a köztársasági elnök feladatául rendelte. Sulyok Tamás ráadásul többszörösen is szerencsétlen időpontban érkezett ennek a feladatnak a teljesítésére. Egyrészt az elnöki pozíció tekintélye – egyáltalán nem függetlenül sem a mindenkori elnöknek strómanszerepet szánó Orbán Viktortól, sem Sulyok elődeitől vagy magától a jelenlegi elnöktől – sosem látott mélységben van (csak azért nem a mélyponton, mert a jelek szerint mindig van lejjebb). Másrészt pedig Sulyok Tamás egy olyan pártot képvisel közéleti pályafutása kezdeteitől, amely hatalomra kerülve kormányprogramot csinált a nemzeti egység felszámolásából. Aki itt él 2010 óta, pontosan fel tudja idézni, hogyan bélyegezték meg és rekesztették ki a jogegyenlőségből – ironikus módon a nemzeti együttműködés nevében – a lecsalózott rokkantnyugdíjasokat, a romákat, a nőket, a szexuális kisebbségeket, a nem kollaboráns egyházak híveit, az ellenzéki szavazókat.
Orbán politikai nemzete annak a rohamosan fogyatkozó kisebbségnek a tagjaiból áll, akik az ország válsággá mélyült erkölcsi leépülését hajlandóak voltak szabadságharcnak látni, vagy legalább tudomásul venni az ígéretek fejében, hogy cserébe a kormány megvédi őket valami még sokkal nagyobb (?) rossztól. Ezt a végromlás felé tartó folyamatot pedig jelentős részben az az egypárti pótalkotmány indította el, amely eredeti változatában és többször átírásával maga is nagyban hozzájárult az említett csoportok kirekesztéséhez – némelyikét szó szerint alkotmányos előírássá téve.
Amikor Sulyok arra kéri a választókat, hogy méltóztassanak az Európai Unió történéseit az „alaptörvény szemüvegén” keresztül szemlélni, akkor – azon kívül, hogy ez egy képzavar – többszörösen is butaságot beszél, méghozzá jogi szempontból, ami elvileg a szakmája. Az EU, illetve az uniós belépésünk előbb volt, mint az alaptörvénynek nevezett jogi fércmunka. Az EU-tagságunkat hatalmas többséggel szentesítette egy népszavazás, az alaptörvényre meg csak a Fidesz szavazott – ha az egyetemen megkérdeznék az elnököt, hogy szerinte melyiknek erősebb a legitimitása, alighanem beleizzadna a válaszba. Ami meg a joghierarchiát illeti, alaptörvényi rendelkezéseket ugyan nem tud megsemmisíteni vagy szankcionálni az EU (illetve annak bírósága), de az alaptörvényre hivatkozó kormányzati intézkedéseket simán. Fordítva viszont ugyanez nem működik, ami sokat elmond arról, hogy a gyakorlatban melyik az erősebb. Egyszóval, ha már szemüveg, akkor inkább az államfő által felmagasztalt alaptörvényt érdemes az EU felől vizsgálni – ha onnan nézzük, a látvány nem túl szívderítő.
Visszakanyarodva a kiindulóponthoz: az alaptörvény és a kormányzati politika által körülírt nemzet ma azt a nagyjából kétmillió embert jelenti, akik az összes botrány, és az autokrata irányítás egyre látványosabb sikertelensége ellenére még mindig Orbán Viktorra bíznák az ország jövőjét. Ezt az „egységet” gardírozza Sulyok Tamás – lelke rajta.